Krámer Gyuláné

Nyugalmazott tanítónő,

Gávavencsellő

Dó-ré-mi-ré-dó… Mint egy harangjáték bronzcsengettyűinek, úgy ébred a hangja. Kicsit kérette magát, de utána már kérés nélkül ismétli az újabb hangokkal a Kodály-módszer bővülő kottáját.

Régi míves bútorok között ülünk, egy hosszú tartalmas élet számtalan kisebb-nagyobb emléktárgya vesz körül bennünket. Krámer Gyuláné, született Vinnai Erzsébet pedig lelkes mosollyal kezd bele újabb és újabb történetekbe.

– A Zrínyiben érettségiztem, utána szereztem tanító diplomát ugyancsak Nyíregyházán – szedem most sorba a jegyzeteimet, és próbálom időrendbe rakni.  – A pályakezdésem legszebb emléke, hogy egy osztállyal, amely felmenő rendszerben négy évig velem maradt, megismertettem a Kodály-módszert. Megalapítottam a Tiszavirág furulya-együttest, és sikert sikerre halmoztunk. Alsó tagozatos munkaközösségi elnök is voltam.

– Roma osztályt is tanítottam. Első osztályban 35 tanuló volt. 20 normál korú, jól előkészített, 15 a csipet-csapatban. Én jártam a telepen, és összeszedtem a 15 gyereket, volt olyan, aki még anyakönyvezve sem volt. Én kértem a tanácselnököt és az igazgatót, hogy engedjenek még egy osztályt indítani. Délelőtt a 20 jól előkészített gyereket, délután a roma gyerekeket tanítottam. Csipet-csapatnak hívtam, 14 éves is volt köztük.

Erzsike osztálya úgy szolmizált, hogy a megyeszékhely tanulmányi versenyén a zsűri nem akart hinni szemének fülének.
A ma 78 esztendős szép vonású asszony 1990 óta nyugdíjas. Nyugdíjasként a Keleti Ébredés szervezett felnőtteknek iskolát. Akiknek megvolt a 4 osztálya, 6 hónap alatt megszerezhették a 8 általánost. Őket is nagyon szerette, nagyon hálás tanítványok voltak. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, közöttük a Szolgálati Érdeméremmel. Pedig a kezdet, amely történelmünk borús évtizedeire esik, egyáltalán nem volt biztató. Osztályidegen volt a jövendőbeli. Krámer Gyula felmenői megjárták Amerikát a ’29-es válság után, és itthon korcsmájuk, mozijuk volt a hazahozott pénzből.

– Férjem, Gyuszi volt burgonyafelvásárló is, és utolsó éveiben a Szabadság TSZ-ben dolgozott. Most derült ki, hogy a néhány évig egy munkahelyen dolgoztam vele, és évtizedek múltán egészülnek ki a fejemben a mozaikok: mitől volt olyan jó kereskedő az a sváb ember. Mert hát sajnos már múlt időben beszélhetünk róla. Húsz éve, hogy megözvegyült Erzsike.

– Emlékszem, a férjem vadkacsát főzött egy alkalommal, amikor a szerkesztő úr is megfordult nálunk – idéz fel egy nekem is kedves délutánt.

Témát váltunk. Fiatalos lendülettel ugrik fel, és egy vaskos kiadványt ad a kezembe. „Vencsellő zivataros XX. százada” áll a címoldalán. Egy szokványos helytörténeti munkát várok, amikor belelapozok. Egy lelkes pedagógus pedáns dolgozatát. Ám már az első néhány lap után kiderül, jóval többről van szó. Alapos, hiánypótló munka. Pontokba szedi a helység tragikus eseményeit. A Szibériába hurcolt sváb nevű embereket. A tűzvészt, amit a román megszállóktól szenvedtek el és porig égett minden. A válság utáni kivándorlási hullám… Aztán egy mondat a vége felé: Mégis él Vencsellő.

– Nem inkább ezt kellett volna címéül adni – nézek fel a könyvből.

– Igaza van – mondja elgondolkodva, boldogan.

Sorolja ki biztatta, ki segítette a munkában, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a levéltár is értékelte, amit írt. De ebben és másban is legnagyobb elismerésnek az Oszkár-díja. Megint elnémulok, aztán együtt nevetünk. A komódról egy Oszkár-díj másolatot vesz le.
– Az unokáim azt mondják, én már rég megérdemeltem volna, hát megleptek eggyel. Nekem ér annyit, mint az igazi – simogatja meg szeretettel a szobrocskát.

Krámeréknek három gyermekük született. Erzsébet ’55-ben, ő matematika-rajz tanár Nyíregyházán, Julianna, aki megbecsült fogorvos Ibrányban, ’61-ben. Gyula ’69-es.

– Nézze meg ezt a találmányt – vesz elő egy műszaki rajzokkal tűzdelt dolgozatot. Ez az ő munkája. Műegyetemet végzett az én fiam.
A nagyobbik lány rajzaiból az előszobában nézhetek meg néhány portrét.  Kinn az udvaron pedig egy Trabant vonja magára a figyelmemet. Fel se merül bennem, hogy érvényes műszakija van, és azon se töröm a fejem, vajon használja e valaki.  Erzsike gondolatolvasó, bepattan a volán mögé. A muzeális korú jármű pöccintésre  pürrögni kezd, vezetője megugratja, mint kamaszgyerek a mopedet.

– Semmi baja, használom, amikor szükséges – száll ki belőle elégedetten.

Tele optimizmussal, pedig szomorkodhatna is. Legyőzött egy vastagbélrákot. Már több mint öt éve, hogy kiállta a műtétet, és a többi procedúrát. Elég magas a cukra. Meg se jegyeztem, miket sorolt még, csak azt, hogy mosolygott közben. Azt gondolom, az unokazsűri nagyon jól döntött ebben az Oszkár-dologban. Szupernagyiból sok van a világban, de egy ilyen díjhoz kellenek a pluszpontok. Erzsike kiugrik a Trabantból. Jókedvvel búcsúzunk. Hazafelé azon kapom magam, hogy dúdolok: dó-ré-mi-ré-dó…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Aranyhintó hat lóval, bíbor bársony trónnal

Nem Danikáné lányát, hanem a római pápát szállította A római katolikus egyház éppen hivatalban lévő feje már nagyon régen nem kocsizik ki vele. Haladnak a korral. Modern közlekedési eszközzel, autóval... Tartalom megtekintése

A milánói dóm égbe szúró tornyai

A világ egyik legszebb gótikus temploma tárul az ember a szeme elé a Piazza del Duomón A délutáni nap fényében fürdő homlokzat nem ismeretlen előttem. Láttam képen, filmen, körbesétáltam a... Tartalom megtekintése

Tanya

Biszák László alkotása A  festő, aki   komplett  képekben  gondolkodik,  vagy  csak  ráhagyja  az  ecsetére, hogy  dolgozzon,  máris  kikerekedhet  keze nyomán egy tájkép, és  ha  van  még festék a palettán ... Tartalom megtekintése

“Itt van az ősz, itt van újra…” 

Ősz Zoltán alkotása Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem (Petőfi Sándor) Remek.  Pompás.   Csodás.  Szinte itt ... Tartalom megtekintése

Őszikék 22 – 11 

Bíró Ernő alkotása Lám-lám  idén is eljött minden  híresztelés ellenére az  ősz!  A  nyár  perzselő  volt,  áhítoztunk   az  esőre, kis  lehűlésre,  és  mutató újját  felemelve  hozott  rosszakat,  viharokat, lehűlést ... Tartalom megtekintése

Kertész  utcai  ház, Győr

Hargitai Beáta alkotása …már 2024-et  írunk,  és  2020-ban  készítettem  ezt  a kis  képet.  Révfalut  jártam,  kerestem  az  emlékeket,  lassan  az  épületek  is  úgy  kipotyogtak  a  szitán,  eltűntek  mint  a pergő ... Tartalom megtekintése

Lagúna

Huszár  Boglárka alkotása Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. (Wikipédia). ... Tartalom megtekintése

Fornax

Tüttő József alkotása Képzeletem összes  zugát    nézegetem   az  elvonatkoztatott  témát   bontogatva  ami  a jelenkor megváltozott  világát   képviseli.  A  múlt század  embere  vagyok,  ahol  a tárgyak  tárgyakat ... Tartalom megtekintése

Józsi seprűvel győzte le a fellázadt kávéfőzőt

Megsértődött a kis kotyogó, s kattogott, pattogott, csörömpölt, ugrándozott Köztudott tény, hogy az erdélyi vendégszeretetnek nincsenek határai, Székelyföldön meg különösképpen. Mindenki szívesen fogad vendégeket, látogatókat, hosszabb vagy rövidebb távon, és... Tartalom megtekintése

“Nem nyitok vitát…” 

Tüttő József alkotása Két  krumpli  egy  zsákba  hiába  nagy a zsák,  akkor  hátra  arc,  és  úgy  vitáznak  mint két  felfújt  hólyag.  Tüttő  József  két  figurát  állít  elénk,  hogy  fejtsük  meg ... Tartalom megtekintése