Hajtja a vére, de lefagy a lába

Szemelvények M. Szlávik Tünde
Férfi illata című kötetéből

„Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” (J. A.)

Mázli macska mostanában sokat csuklik, mivel Boci névre hallgató kandúrunk kedves édesanyját gyakran szoktuk emlegetni. Négylábú családtagunk, aki a Holstein-fríz tehenek mintázata után kapta kevéssé férfias, de csalogatásra, ciccegésre kiválóan alkalmas nevét, ivarérett lett. Hajnalban jár haza, kissé dülöngélve reggelit követel, reszkető inakkal dől a tányérnak – van, amikor egészen egyszerűen melléhasal −, aztán gyors mosakodás, mielőtt hat-nyolc órára elájulna. Munkából jövet, ahogy zörren a kulcscsomóm, kitámolyog a folyosóra, alig lát ki abból a kómás, buci fejéből, és majd kiesik a száján, akkorákat ásít. Újra megetetem, kimegy pár körre, majd visszajön erőt gyűjteni az éjszakai műszakhoz.

Este 9 körül indul útjára a gyönyör. Boci leül a bejárati ajtó elé, szemét le sem veszi a kilincsről, mehetnékjét jellegzetes nyávogással jelzi. Elmondom a szokásos litániát, hogy vigyázzon magára, kerülje el Feketedögöt meg a bandáját, és Ágnesék Cilája nekem is kedvemre való menyecske, bár kissé idősebb nála. Eh, rám se hederít, kicselez, nyomul kifelé. Ahogy nyílik az ajtó, már el is tűnik a sötétben.

Pontosítsunk: így volt ez egészen karácsonyig, amikor esett százötvenkét hópihe, s beköszöntött a fogvacogtatóan hideg idő. Menetrend szerint nyávogott, én anyáskodtam, nyitottam az ajtót, ő kirontott, de ahogy kiért a lábtörlőre, a két mellső lába lecövekelt. A teste és a hátsók persze lendületben voltak, így szabályosan elgáncsolta magát. Felpattant, s visszakocogott a folyosóra. Leült a kiindulási pontra, megvakarta a füle tövét, s buta képpel nézett fel rám. Becsuktam az ajtót. Nyávogott – kinyitottam. Ezúttal lassúra vette a tempót, kidugta az orrát a hidegbe, majd visszahúzódott. Ekkor hangzott el először az „Azanyádcicus!”, ami persze méltatlan volt a karácsonyhoz. Papucsommal óvatosan kitoltam a fenekét a küszöbön kívülre, erre átugrott a lábamon, vissza a melegbe. Bezártam az ajtót. Idegesen pattogtatta a farkincáját, nyikorgott, hízelegve törleszkedett. Sóhajtottam, ajtót nyitottam, mire kiült az ajtó elé, farkával a küszöböt söprögetve. Nézelődött volna még egy darabig a nyitott ajtóban, a háta mögül áramló finom melegben, de nekem már fázott a lábam, úgyhogy véget vetettem a mókának. Kétségbeesetten nyervákolt, hintázott egyet a kilincsen. Beengedtem, újabb csuklásokra késztettem Mázli mamát. Leültem a radiátor mellé, nagyanyósan betakaróztam. Boci nyugtalanul járt fel-alá, majd újabb áriába fogott. Ajtót nyitottam, és kituszkoltam. Semmi cirmolás, meg vigyázz magadra, csak viszlát, jóccakát, és még a kulcsot is ráfordítottam. Okos cica, megértette, hogy a továbbiakban semmi cicó, mennie kell, ha már elindult.

Pár napig ezzel a műsorszámmal bővült az esti program.

Bocika most itt alszik az ölemben, míg új borítófotót keresek a Facebook-profilomra. Szeretnék egy szép jégvirágosat, de bármelyikre ránézek, nem emlékeztet egyik sem a gyermekkoromban az ablakunkon indázó meseszép emlékképre. Bosszúsan nézek az ablakra: hőszigetelt dupla üveg, esélye sincs a jégvirágnak. Bezzeg régen… Igaz, az a része nem hiányzik, amikor reggel arra ébredtünk, hogy a folyosón belefagyott a víz a mosdótálba, de a jégvirágos ablak, aminek mintáját lehelgetve alakítgattuk, majd műveltségünket fitogtatva fordított S-sel mi is belekarcoltuk körmünkkel a KINCS szót, igen. S míg álmodozva-nosztalgiázva macskám bundáját cirógatom, hirtelen ráébredek, hogy semmivel sem vagyok különb Bocinál, hiszen én is a biztonságos melegből vágyom csupán a látványát a régi teleknek. A fázós része már nem kellene, csak a szépsége. Mindig, mindenben biztonságos játékra törekszem, sőt, ha tehetném, paplanernyővel indulnék bungee jumpingolni… Illetve egyáltalán, sehogy nem ugranék… S én döntök a cica helyett, amikor hajtja a vére, de lefagy a lába, s nem tudja, mitévő legyen?

Kilenc előtt jól fogom lakatni kis kandúromat, s résnyire nyitva hagyom az ajtót, hogy maga dönthessen, mikor akar indulni. Amúgy meg egy szép, magányos, havas faóriás fotóját választottam…

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése