Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hajtja a vére, de lefagy a lába
Szemelvények M. Szlávik Tünde
Férfi illata című kötetéből
„Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” (J. A.)
Mázli macska mostanában sokat csuklik, mivel Boci névre hallgató kandúrunk kedves édesanyját gyakran szoktuk emlegetni. Négylábú családtagunk, aki a Holstein-fríz tehenek mintázata után kapta kevéssé férfias, de csalogatásra, ciccegésre kiválóan alkalmas nevét, ivarérett lett. Hajnalban jár haza, kissé dülöngélve reggelit követel, reszkető inakkal dől a tányérnak – van, amikor egészen egyszerűen melléhasal −, aztán gyors mosakodás, mielőtt hat-nyolc órára elájulna. Munkából jövet, ahogy zörren a kulcscsomóm, kitámolyog a folyosóra, alig lát ki abból a kómás, buci fejéből, és majd kiesik a száján, akkorákat ásít. Újra megetetem, kimegy pár körre, majd visszajön erőt gyűjteni az éjszakai műszakhoz.
Este 9 körül indul útjára a gyönyör. Boci leül a bejárati ajtó elé, szemét le sem veszi a kilincsről, mehetnékjét jellegzetes nyávogással jelzi. Elmondom a szokásos litániát, hogy vigyázzon magára, kerülje el Feketedögöt meg a bandáját, és Ágnesék Cilája nekem is kedvemre való menyecske, bár kissé idősebb nála. Eh, rám se hederít, kicselez, nyomul kifelé. Ahogy nyílik az ajtó, már el is tűnik a sötétben.
Pontosítsunk: így volt ez egészen karácsonyig, amikor esett százötvenkét hópihe, s beköszöntött a fogvacogtatóan hideg idő. Menetrend szerint nyávogott, én anyáskodtam, nyitottam az ajtót, ő kirontott, de ahogy kiért a lábtörlőre, a két mellső lába lecövekelt. A teste és a hátsók persze lendületben voltak, így szabályosan elgáncsolta magát. Felpattant, s visszakocogott a folyosóra. Leült a kiindulási pontra, megvakarta a füle tövét, s buta képpel nézett fel rám. Becsuktam az ajtót. Nyávogott – kinyitottam. Ezúttal lassúra vette a tempót, kidugta az orrát a hidegbe, majd visszahúzódott. Ekkor hangzott el először az „Azanyádcicus!”, ami persze méltatlan volt a karácsonyhoz. Papucsommal óvatosan kitoltam a fenekét a küszöbön kívülre, erre átugrott a lábamon, vissza a melegbe. Bezártam az ajtót. Idegesen pattogtatta a farkincáját, nyikorgott, hízelegve törleszkedett. Sóhajtottam, ajtót nyitottam, mire kiült az ajtó elé, farkával a küszöböt söprögetve. Nézelődött volna még egy darabig a nyitott ajtóban, a háta mögül áramló finom melegben, de nekem már fázott a lábam, úgyhogy véget vetettem a mókának. Kétségbeesetten nyervákolt, hintázott egyet a kilincsen. Beengedtem, újabb csuklásokra késztettem Mázli mamát. Leültem a radiátor mellé, nagyanyósan betakaróztam. Boci nyugtalanul járt fel-alá, majd újabb áriába fogott. Ajtót nyitottam, és kituszkoltam. Semmi cirmolás, meg vigyázz magadra, csak viszlát, jóccakát, és még a kulcsot is ráfordítottam. Okos cica, megértette, hogy a továbbiakban semmi cicó, mennie kell, ha már elindult.
Pár napig ezzel a műsorszámmal bővült az esti program.
Bocika most itt alszik az ölemben, míg új borítófotót keresek a Facebook-profilomra. Szeretnék egy szép jégvirágosat, de bármelyikre ránézek, nem emlékeztet egyik sem a gyermekkoromban az ablakunkon indázó meseszép emlékképre. Bosszúsan nézek az ablakra: hőszigetelt dupla üveg, esélye sincs a jégvirágnak. Bezzeg régen… Igaz, az a része nem hiányzik, amikor reggel arra ébredtünk, hogy a folyosón belefagyott a víz a mosdótálba, de a jégvirágos ablak, aminek mintáját lehelgetve alakítgattuk, majd műveltségünket fitogtatva fordított S-sel mi is belekarcoltuk körmünkkel a KINCS szót, igen. S míg álmodozva-nosztalgiázva macskám bundáját cirógatom, hirtelen ráébredek, hogy semmivel sem vagyok különb Bocinál, hiszen én is a biztonságos melegből vágyom csupán a látványát a régi teleknek. A fázós része már nem kellene, csak a szépsége. Mindig, mindenben biztonságos játékra törekszem, sőt, ha tehetném, paplanernyővel indulnék bungee jumpingolni… Illetve egyáltalán, sehogy nem ugranék… S én döntök a cica helyett, amikor hajtja a vére, de lefagy a lába, s nem tudja, mitévő legyen?
Kilenc előtt jól fogom lakatni kis kandúromat, s résnyire nyitva hagyom az ajtót, hogy maga dönthessen, mikor akar indulni. Amúgy meg egy szép, magányos, havas faóriás fotóját választottam…
Kedves Olvasóm!
Szeretettel ajánlom figyelmébe könyvemet, amely ötven kisprózát tartalmaz százhetven illusztrációval.
Keresse fel internetes áruházunkat, kattintson a címlapra!
2940 forint helyett most csak 2499 forint a kötet ára
Kérésre dedikált példányt küldünk. Írja a kívánt nevet a Megjegyzés rovatba! A kiszállítás az egész országban ingyenes.
Hasonló
Eltakarták az angyalokat
Hadd segítsek, ó megváltó H...
Súgva mozog a füle
Dohszag a hóillatban
Kizárójelentés
Kicsirozi, a guberálók gyön...
A nap hőse: a fiam és Kossu...
Az úton heverő sötét alak
Közénk búvik a boldogság
Szerelmem, kisdedem
A szivárványon innen
Tenyeremben osztály terem
Angyalarcú ördögöcskék
Jó termésünk volt azon a ny...
Érted is eljönnek a Bűvölők...
Mostan színes mintákról álm...
Egy magzat mokaszinja
A sírodat ástam, fiam
A testem folytatása lettél
Amikor Ábrahám voltam
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése