Érted is eljönnek a Bűvölők

depositphotos_23885755_w.png

Szemelvények M. Szlávik Tünde
A Férfi illata című könyvéből

Vannak letehetetlen könyvek, olyan történetekkel, amelyekben szívesen lennél akár filléres bádogbögre a polcon, csak a szereplők közelében lehess. Talán egyszer még a kezükbe is vesznek, végigsimítják oldaladon a festett nefelejcset éppoly könnyedén, mint amikor őzike puszit adtál édesanyád arcára: szempillával a járomcsontra, fentről lefelé, majd egyre szaporábban verdesve… A lekopott zománc vonzza az ember hüvelykujját, s enyhe kis karmolásokra késztet, amivel újabb és újabb festékdarabkákat pattintunk le, miképp az író, ki fokozatosan lemezteleníti hőse lelkét, aki a végén ott áll pőrén, bokáig gázolva a kígyóbőr vékonyságú, lepattogott sebezhetetlenségben…

Vannak történetek, amelyek megfoghatatlanul és megmagyarázhatatlanul jók, mint az ártézi kút vize a kupatetőből kortyolva. Testes víz, selyemként siklik le a torkodon; színtelen, szagtalan, de nem íztelen, mert vízízű víz. S ezt keresed később minden kortyban, de már nem leled minden bokorban, mert, ahogy szép történetek is ritkábban teremnek, a víz ízek is néha orrba vernek. Kutatod, lapozod, ízleled, eldobod. Talán az. De mégsem, még nem egészen… S boldogan rikoltasz fel, ha megleled, mert tán már más a bőre – borítója –, s fellapozva nem csap meg a nyomdafesték szúrós-friss szaga, de belemerülve torkig töltekezhetsz, s mégsem árt meg, mint ahogy nem árt meg a tavaszi zápor utáni friss földszag – s az is éppoly megmagyarázhatatlanul jó, kézzel meg nem foghatóan bódító.
Vannak történetek, amelyek olvastán összébb húzod magadon a kinyúlt kardigánod, amivel persze nem védheted ki lelked vacogását. De akár szereted, akár kerülöd a borzongást, le nem teheted: magához láncol, bilincsel, s te néha elhagyod a kulcsot. Aztán csak várod a következőt, ami felráz vagy elandalít, de mindenképpen kizökkent a mélabúból, vagy tán teljesen kifordít önmagadból, mint az eke a földet a tavaszi szántáskor. A gazda csak baktat a lova nyomában, s nem tudja még, mit talál: pajort, ágat, gyökeret, ősszel elpusztult verébgyereket, rozzant fazékfület, s nagy ritkán – van ki életében sosem – kincseket, gyógyító meséket, mikben magára ismer, felnevet vagy felzokog az emberfia, s úgy érzi, végre, megtalálta mi nyomasztja, s végre lerakhatja a terhet – cipelje már más is. S minél többen fogják, tapogatják, mállasztják, porlasztják, úgy lesz kínja egyre kisebb, jelentéktelenebb, míg végül kisöpri a huzat a kéményen át. Fentről lát majd új csudát: olvas egy egész család. Keresik a nekik való tan-, gyógy- és szexmesét. Van még ilyen? Ó, nem szexmese – család! Megbolondult a világ. Anya tanul, apa főz, a gyerek apjától kéri a bilit, reggelit, és senki sem olvas esti mesét. No, szép.

Vannak történetek, amelyeket szívesen olvasnál tovább a buszon ülve, ha bírná még a szemed a folyamatos fókuszváltást. Másokat többször előveszel, hátha egyszer más lesz a vége… De persze most is elmarad a naplemente. Az írók azt hiszik, a való világra van szükségünk, amelyben a jó elnyeri méltó büntetését.
depositphotos_24109145_w.png

Vannak történetek, amelyek kedvéért felhagysz harmincéves olvasási gyakorlatoddal, s nem szippantasz óránként száz oldalt az agyadba, hanem szándékosan laaass-ssssaan, a könyvet időnként le-letéve, felsóhajtva, nyöszörögve, a szemeddel a betűkkel szeretkezve olvasol, hogy minél tovább feszíthesd, nyújthasd… a húrt.
Aztán odadobod magad neki, hagyod, hogy húrjaidon a szerző pengessen, s már nem tudod, nem is akarod magad visszafogni, csak olvasol, lapozol bőszen, s a végén felsikoltasz…
Mert vége. És rázod, forgatod, emeled a könyvet, hátha kihullik még belőle valami morzsa. depositphotos_3664918_w.pngVisszalapozol, hagyod, hogy újra felkorbácsolja érzelmeidet, míg végre megnyugszol, elcsitul a lelked. Talán szorosabbra is zárod a combjaid… S ezután mindig, ha portörléskor újra a kezedbe veszed, belelapozol, percek alatt átlényegülsz, s mint aki a víz alól bukik fel hirtelen, úgy nézel morgó csemetédre, aki már játszana, de te még csak a harmadik polcnál jársz.

Vannak megrendítő, megsemmisítő történetek, melyek után az agyad görcsös izomcsomóvá válik, és nyögvenyelősek, amelyeken átrágod magad, de miként ingeden, lelkeden sem hagynak nyomot. Ezeket kerüld. De ne add fel: ha hagyod, érted is eljönnek a Bűvölők, akik varázskalappal vagy táltos dobon, űrhajón vagy paripán, pitypangernyőn, mákgubóban, krisztus-saruban vagy lepkeszárnyon elvisznek az Álmok Birodalmába, ahol tündérlányok járnak térdig mesében. S bár odaát van az igazság, onnan mindig van visszaút, még szivárvány sem kell hozzá. Csak egy jó könyv. És te.

konyv.png

Kedves Olvasóm!13502898_1036144519767592_961916204113779885_o.jpg    

Szeretettel ajánlom figyelmébe könyvemet, amely ötven kisprózát tartalmaz százhetven illusztrációval.
Keresse fel internetes áruházunkat, kattintson a címlapra!

                                                       2940 forint helyett most csak 2499 forint a kötet ára

Kérésre dedikált példányt küldünk. Írja a kívánt nevet a Megjegyzés rovatba! A kiszállítás az egész országban ingyenes. 

 

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése