Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Érted is eljönnek a Bűvölők
Szemelvények M. Szlávik Tünde
A Férfi illata című könyvéből
Vannak letehetetlen könyvek, olyan történetekkel, amelyekben szívesen lennél akár filléres bádogbögre a polcon, csak a szereplők közelében lehess. Talán egyszer még a kezükbe is vesznek, végigsimítják oldaladon a festett nefelejcset éppoly könnyedén, mint amikor őzike puszit adtál édesanyád arcára: szempillával a járomcsontra, fentről lefelé, majd egyre szaporábban verdesve… A lekopott zománc vonzza az ember hüvelykujját, s enyhe kis karmolásokra késztet, amivel újabb és újabb festékdarabkákat pattintunk le, miképp az író, ki fokozatosan lemezteleníti hőse lelkét, aki a végén ott áll pőrén, bokáig gázolva a kígyóbőr vékonyságú, lepattogott sebezhetetlenségben…
Vannak történetek, amelyek megfoghatatlanul és megmagyarázhatatlanul jók, mint az ártézi kút vize a kupatetőből kortyolva. Testes víz, selyemként siklik le a torkodon; színtelen, szagtalan, de nem íztelen, mert vízízű víz. S ezt keresed később minden kortyban, de már nem leled minden bokorban, mert, ahogy szép történetek is ritkábban teremnek, a víz ízek is néha orrba vernek. Kutatod, lapozod, ízleled, eldobod. Talán az. De mégsem, még nem egészen… S boldogan rikoltasz fel, ha megleled, mert tán már más a bőre – borítója –, s fellapozva nem csap meg a nyomdafesték szúrós-friss szaga, de belemerülve torkig töltekezhetsz, s mégsem árt meg, mint ahogy nem árt meg a tavaszi zápor utáni friss földszag – s az is éppoly megmagyarázhatatlanul jó, kézzel meg nem foghatóan bódító.
Vannak történetek, amelyek olvastán összébb húzod magadon a kinyúlt kardigánod, amivel persze nem védheted ki lelked vacogását. De akár szereted, akár kerülöd a borzongást, le nem teheted: magához láncol, bilincsel, s te néha elhagyod a kulcsot. Aztán csak várod a következőt, ami felráz vagy elandalít, de mindenképpen kizökkent a mélabúból, vagy tán teljesen kifordít önmagadból, mint az eke a földet a tavaszi szántáskor. A gazda csak baktat a lova nyomában, s nem tudja még, mit talál: pajort, ágat, gyökeret, ősszel elpusztult verébgyereket, rozzant fazékfület, s nagy ritkán – van ki életében sosem – kincseket, gyógyító meséket, mikben magára ismer, felnevet vagy felzokog az emberfia, s úgy érzi, végre, megtalálta mi nyomasztja, s végre lerakhatja a terhet – cipelje már más is. S minél többen fogják, tapogatják, mállasztják, porlasztják, úgy lesz kínja egyre kisebb, jelentéktelenebb, míg végül kisöpri a huzat a kéményen át. Fentről lát majd új csudát: olvas egy egész család. Keresik a nekik való tan-, gyógy- és szexmesét. Van még ilyen? Ó, nem szexmese – család! Megbolondult a világ. Anya tanul, apa főz, a gyerek apjától kéri a bilit, reggelit, és senki sem olvas esti mesét. No, szép.
Vannak történetek, amelyeket szívesen olvasnál tovább a buszon ülve, ha bírná még a szemed a folyamatos fókuszváltást. Másokat többször előveszel, hátha egyszer más lesz a vége… De persze most is elmarad a naplemente. Az írók azt hiszik, a való világra van szükségünk, amelyben a jó elnyeri méltó büntetését.
Vannak történetek, amelyek kedvéért felhagysz harmincéves olvasási gyakorlatoddal, s nem szippantasz óránként száz oldalt az agyadba, hanem szándékosan laaass-ssssaan, a könyvet időnként le-letéve, felsóhajtva, nyöszörögve, a szemeddel a betűkkel szeretkezve olvasol, hogy minél tovább feszíthesd, nyújthasd… a húrt.
Aztán odadobod magad neki, hagyod, hogy húrjaidon a szerző pengessen, s már nem tudod, nem is akarod magad visszafogni, csak olvasol, lapozol bőszen, s a végén felsikoltasz…
Mert vége. És rázod, forgatod, emeled a könyvet, hátha kihullik még belőle valami morzsa. Visszalapozol, hagyod, hogy újra felkorbácsolja érzelmeidet, míg végre megnyugszol, elcsitul a lelked. Talán szorosabbra is zárod a combjaid… S ezután mindig, ha portörléskor újra a kezedbe veszed, belelapozol, percek alatt átlényegülsz, s mint aki a víz alól bukik fel hirtelen, úgy nézel morgó csemetédre, aki már játszana, de te még csak a harmadik polcnál jársz.
Vannak megrendítő, megsemmisítő történetek, melyek után az agyad görcsös izomcsomóvá válik, és nyögvenyelősek, amelyeken átrágod magad, de miként ingeden, lelkeden sem hagynak nyomot. Ezeket kerüld. De ne add fel: ha hagyod, érted is eljönnek a Bűvölők, akik varázskalappal vagy táltos dobon, űrhajón vagy paripán, pitypangernyőn, mákgubóban, krisztus-saruban vagy lepkeszárnyon elvisznek az Álmok Birodalmába, ahol tündérlányok járnak térdig mesében. S bár odaát van az igazság, onnan mindig van visszaút, még szivárvány sem kell hozzá. Csak egy jó könyv. És te.
Kedves Olvasóm!
Szeretettel ajánlom figyelmébe könyvemet, amely ötven kisprózát tartalmaz százhetven illusztrációval.
Keresse fel internetes áruházunkat, kattintson a címlapra!
2940 forint helyett most csak 2499 forint a kötet ára
Kérésre dedikált példányt küldünk. Írja a kívánt nevet a Megjegyzés rovatba! A kiszállítás az egész országban ingyenes.
Hasonló
Eltakarták az angyalokat
Hadd segítsek, ó megváltó H...
Súgva mozog a füle
Dohszag a hóillatban
Kizárójelentés
Kicsirozi, a guberálók gyön...
A nap hőse: a fiam és Kossu...
Az úton heverő sötét alak
Közénk búvik a boldogság
Szerelmem, kisdedem
A szivárványon innen
Tenyeremben osztály terem
Angyalarcú ördögöcskék
Jó termésünk volt azon a ny...
Mostan színes mintákról álm...
Egy magzat mokaszinja
A sírodat ástam, fiam
A testem folytatása lettél
Amikor Ábrahám voltam
Fejszét kérek Jézuskától
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése