Nyírkáta

Nem mindegy, hogy ott vannak-e a közéletben a mai derékhad legjobbjai, vagy távollétükkel tüntetnek. Vannak, akik nagy szavakkal, csodálatos körítéssel fogalmazzák meg véleményüket. A nyírkátai vállalkozó, Cselenyák Miklós, nem a szavak embere. Tettekkel igyekezett, igyekszik bizonyítani: nem mindegy, mi történik körülöttünk a világban.

Az 1958. december 5-én Nyírkátán született Miklós gyerekkorában a mezőgazdasággal foglalatoskodó szülők közvetlen környezetében élte napjait. A jól tanuló nyírkátai diák előtt több lehetőség is kínálkozott. Mivel az atlétika és a futball is vonzotta, no meg a gépek világa, olyan döntés született, hogy tanulmányait Nyíregyházán, a mezőgazdasági szakközépiskola gépész szakán folytatja. Innen egyenes út vezetett a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész karára. Akik ismerték a 80-as évek mezőgazdaságát, igazolhatják: fiatal mezőgazdasági üzemmérnökök serege munkálkodott a közös gazdálkodás sikeréért. Az is ismert, hogy ez a főiskola volt az országban az egyetlen, ahol repülőgép-vezetőket képeztek – felsőfokú oktatási intézményben – s ebbe a legtöbb gépész bekapcsolódott. Ehhez a sportos előképzést az MHSZ motoros repülőgép szakosztálya szolgáltatta.

– A motoros repülőgép szakosztálynak már 1976-tól tagja voltam. Sikeres elméleti vizsgák után végrehajthattam repüléseket a gyakorlatban is.

A fiatal üzemmérnököt hazavárta a szülőfalu. Akkor közös mezőgazdasági szövetkezetük volt Nyírmeggyessel. A Petőfi Sándor nevét viselő mezőgazdasági termelőszövetkezet műszaki főágazatában volt gépüzemeltető mérnök, egészen a szövetkezetek megszűntéig. A munkásnapok része volt továbbra a sport és természetesen az udvarlás, illetve a családalapítás. Nyírkátai fodrászlánynak udvarolt. Judittal 1986-ban kötöttek házasságot. Dóra lányuk 1988-ban született. Jelenleg a nyírkátai általános iskola felsős diákja. Kitűnő tanuló. A család napjai békességben, megértésben teltek-telnek. Igaz, a rendszerváltozás következtében beállott gazdálkodási körülmények gondolkodásra késztették Cselenyákékat is.

– Egyéni vállalkozóként agrárvállalkozásba kezdtünk feleségemmel 1993-ban. Az évek során szerzett gazdálkodási tapasztalatok alapján úgy véltük, érdemes dohánnyal foglalkozni. A nagyon alacsony aranykoronájú földeken csak úgy remélhettünk elfogadható termésátlagokat, ha öntözött dohánytermesztésre specializálódunk. Az évek során modern öntöző, szárító és palántanevelő telepet alakítottunk ki. Odafigyelünk a szántóföldi kultúrára is. Folyamatosan bővítettük erő-, és munkagép parkunkat.

A következetes és hozzáértő munka eredményt hozott. Sokat jelent Nyírkáta lakóinak, hogy 7–8 helyi lakost tud foglalkoztatni. A palántázás már kora tavasszal megkezdődik, az ápolás, leszedés, válogatás, manipulálás, csomagolás, átadás szinte egész éven át munkát ad.

– Hercegtanya egykori téesz-telepe egy részét ’99-ben megvásároltam. Jelenleg a felújítás jelenti az egyik legfontosabb teendőt. A szántó, illetve a legelő hasznosítását a juhtenyésztés beindításával oldottuk meg. Erre azért is szükség van, mert a dohányra vonatkozóan érvényben van a kvóta-rendszer, illetve erőnkből sem futná nagyobb területre. A bárányok viszont jól értékesíthetők. Bár megérnénk, hogy a gyapjúért is megkapnánk legalább azt a pénzt, amibe a nyírás-manipulálás kerül!

Cselenyák Miklós üzemmérnökként is megmaradt annak a szolid, ugyanakkor lelkes fiatalnak, aki a hetvenes évek közepén elhagyta szülőfaluját. A futballcsapat védelmének egyik oszlopa volt éveken át, 1980–1990 között. Már ekkor, s majd ezt követően is, részese volt a szervező-irányító munkának.

– Munkám mellett, illetve közben mindig törődtem a nyírkátai emberek mindennapjaival, amikor funkciókat vállaltam: lett légyen az tanácstagság a Hodászi Nagyközségi Közös Tanács nyírkátai csoportjában, vagy helyi képviselőség 1990-től a mai napig Nyírkáta Község Önkormányzata képviselő-testületében. Ez vezérelt, amikor 1993-ban engedtem a közösség akaratának, és elvállaltam a nyírkátai földkiadó bizottság elnöki tisztét. Nem gondoltam, hogy ennyi konfliktus, ütközés, értetlenség árán jutunk el az eredményhez ezerkilencszázkilencvenhatra. Tudom, még most is vannak, akik nem hiszik el, hogy mindig a lehető legjobb megoldást kerestük.

Akik közösségi feladatai végzése során ismerték meg, azt mondják: nem beszél feleslegesen. Ritkán szól, akkor is szűkszavúan, de velősen, s erre oda kell figyelni.

Napjainkban felesége is a vállalkozásban dolgozik, segítve férjét a napi gondok, problémák megoldásában. Mert természetesen ezekből is jut azoknak – így Cselenyákéknak is – akik ilyen vagy olyan vállalkozásba kezdtek, kezdenek. Szerencsére nem a pesszimista fajtához tartozik:

– Bizakodó és optimista emberként hiszem, hogy a vállalkozásunk sikere érdekében végzett sokszor napi 16–18 órai munka meghozza gyümölcsét, mely családom számára kiegyensúlyozott jövőt jelent.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)