Biztonsági kamerával megfigyelt terület

Írta: Bódi Katalin

A könyvesboltból a könyvtárba igyekezve átvágok a katolikus templom előtt, s eljátszom egy pillanatra a gondolattal, jó lenne betérni ennek az épületnek a magányába is, elidőzni egy kicsit út közben, de a kapuzat áloszlopára erősített felirat megnevettet: Biztonsági kamerával megfigyelt terület. Gúnyba hajló iróniám némi pirulásra késztet: nem elég tehát Isten mindent látó szeme, lám, kell a kameráé is, s mit rögzít majd vajon? Ki nem jön be a templomba, ki vét a tízparancsolat ellen? Gondolatokat is megfigyel?

Előző nap a hitről beszélgetünk a hallgatóimmal egy közösen látott kiállítás kapcsán, tisztában vagyok kérdésem intimitásával és provokációjával, hiszen azt a kérdést, hogy zajló világunkban vajon miben s hogyan hiszünk, gyermekként, felnőtté váló fiatalként, felnőttként vagy akár a halált váró csendességben, igazi bátorsággal és kíméletlen őszinteséggel lehet csak megválaszolni.

Pascaltól, Descartes-tól Kanton át Nietzschéig minden van. Adrienn hisz a keresztény istenben, de a lélekvándorlásban is, abban talán jobban, mint a feltámadásban. Magdit édesapja gyermekként módszeresen fosztotta meg a hittől – Mikulásban, Jézuskában, sorsban, csodában –, s helyébe a kislány önbizalmát és akaratát helyezte, amit ő természetesen fogadott el. Anna utálta gyermekként, hogy korán kellett kelni a vasárnapi miséhez, a templomra rakódó társasági életből csak a pletykálkodó öregasszonyok idegen zsivaja maradt meg számára, de hiányzik neki a transzcendensben való hit, ezért most keresgél, mindenekelőtt a keleti kultúrák vallásaiban. Edit gyermekként tudományos keresztkérdésekkel zaklatta a tisztelendő atyát mise után, s sérelmezte a kikerülő válaszokat, amelyek a kislány racionalitásával szükségképen nem voltak köszönőviszonyban. Csilla ma sem tudja elképzelni a karácsonyt éjféli mise nélkül, de gyermekét csak azért küldené egyházi iskolába, mert szerinte ott nagyobb az erkölcsi fegyelem, s jobb esélyek adódnak a továbbtanulásra. Gergőt biztatnom kell, meséljen kicsit részletesebben arról, miért is fontos része az életének a hitgyakorlás, hogyan simítja bele a hétköznapokba az istenhitet, hiszen most érvelést és meggyőzést is tanulunk, hiteles megszólalást és kölcsönös tiszteletet. János katolikus és református iskolába is járt, s hamar kialakított magában egy autonóm hitet, amelynek gyakorlásával azonban mégiscsak nehezen boldogul a felekezeti dogmák különbözősége miatt. Bence hit és tudomány konfliktusairól értekezik szkeptikus szomorúsággal. Sándor az egyházak társadalmi közmegítélésének évszázados közhelyeit említi, anyagiasságot, bűnös szexualitást. Tamás kimondja aztán egyik kedvenc paradoxonomat: ha gyermeke lesz a távoli, elképzelhetetlen jövőben, nem erőlteti majd a vallásgyakorlást, csupán felkínálja neki, s az, ha majd nagy lesz, eldönti, akar-e hinni.

Kevés dologban egyezünk meg, abban azért mégis, hogy egyrészt a hit antropológiai szükségszerűség, másrészt pedig abban, dogmákkal vagy nélkülük, istenekkel vagy nélkülük, hogy alapvetően mindannyian hisszük, életünk jól alakul. Persze semmi világmegváltót nem mondunk, mégis jó érzés összegezni a beszélgetést, s kiadni a feladatot egy szabadon választott, a keresztény hitet tárgyazó kortárs képzőművészeti alkotás szakkritikájának megírásáról. Világos azonban a felszabadultság oka akár bennem, akár a csoportban, hiszen alapvetően legmélyebb szorongásainkról beszéltünk mindannyian, s már a megosztás segített önmagunk hitének körvonalazásában, megértésében és akár elfogadásában. Sok emlék szakadt ott mindannyiunkra hirtelen.

A tokaji katolikus templom jobb padsorának egyik padjában ültem az idei február egyik leghidegebb napján, egyedül, de körülöttem hatalmas tömeggel. Az épületben még hidegebb volt, mint a ködös főtéren, s miközben a halotti misét hallgattam az apró rózsacsokrot szorongatva, az oltár előtti feszületen lógó Jézus Krisztust bámultam. Kíváncsian, szomorú önvizsgálattal. Nyaka irreálisan hosszú volt, ahogyan a feje bal vállára hanyatlott és végigfeküdt rajta, ami csakis úgy képzelhető el, hogy nyaka kitört, a simára festett, plasztikus testtől radikálisan idegenül. Gyermekkori félelmeim voltak ott megint, a halott testtől, a szenvedéstől, a halál végtelen magányától, olyan meggyőzően mutatta meg a feszületen megkínzott test a végességet.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése