Angyallesen

Írta: Bódi Katalin 

Caravaggio Angel másolata.jpgSzámomra a falu gyermekkoromban dédnagyanyámnál volt, ahová viszonylag gyakran jártunk, hiszen édesapám családját a városunkban élő szülein kívül mindössze csak az ott élő néhány rokon jelentette. Ott volt nyári konyha, nyikorgós kút bádogkáddal, gazdasági udvar kerti vécével, jószágokkal, veteményessel s hatalmas eperfölddel, illetve a generációk tagozódásához igazodó, évtizedeken át bővített verandás ház tisztaszobával, ahol később kilencven éves dédnagyanyámat, a falu egykori bábaasszonyát kiterítették. Ritkán aludtunk náluk, mert elég közel volt a határ másik oldalán lévő otthonunk, de különleges alkalmakkor, mint az esküvők, a temetések és a disznóölések, ott maradtunk éjszakára. A knédlivel és kacsahússal teletömő vacsorák a szobában terített asztalnál a gyenge égők félhomályában a gyerekek számára jobbára néma hallgatózásban és nézelődésben teltek, az ismétlődő családi történeteket borzongatóan egészítették ki az olcsó olajfestmények a dohos szoba falán. A képek bibliai jeleneteket ábrázoltak nyomasztóan hiperrealisztikus, katolikus pompával, s nem is annyira a szívét a tenyerén az embereknek nyújtó Krisztus ábrázolása, hanem az angyali üdvözletet ábrázoló festmény vált gyermeki képzeletem számára rögeszméssé. Az angyal fehér lepelbe bújtatott testének egyetlen jelölője lapockájából kinövő hatalmas szárnya volt, s a válla fölötti görbület kékes-rózsaszínes árnyalata nem engedte eldönteni, hogy ez tollfosztott bőr vagy éppen kiserkenő tollazat, amely a szárny alsóbb részein vakítóan fehérré dúsult. Az angyal nagymamám tanításában valamiféle allegorikus jelenségként a vigyázómként létezett képzeletemben, de a lámpa eloltása után inkább abban reménykedtem, hogy sosem fog megjelenni számomra, mert féltem szárnyaitól, amelyek tapintását és szagát ismerni véltem a tyúkok kopasztásának élményéből.

A később megismert festmények és történetek sokasága azonban túl izgalmas volt ahhoz, hogy ne vegyek tudomást az angyalokról vagy egyszerűen csak féljek tőlük, így hát békét kötöttem velük. A lapocka és a szárny csatlakozása örök rejtély maradt számomra, ahogyan repülésük aerodinamikája is, s nehéz volt felfogni azt hagyományszálaik bogozgatása során, hogy voltaképpen anyagtalanok és nemtelenek, mert hiszen a vizuális és plasztikai ábrázolások anyagszerűségüket s sokszor testük erotikus szépségét mutatják. Az angyalok teste éppen ezért sokszor csak korlátozottan látható, sokszor fedésben vannak, egy másik test, pl. Krisztus rejtekében vagy lepel takarja őket szárnyuk kivételével. A láthatóan meztelen angyalok azonban mindig hagyományok keveredését és átörökítését mutatják: a puttók gyermeki teste, vidámságuk és apró szárnyacskáik Kupidó szerelmet gerjesztő csínytevéseit idézik meg, a felnőtt emberi méretű angyalok pedig Daidalosz és Ikarosz vagy éppen Ámor és Psziché mitológiai, de nagyon is emberi történetét visszhangozzák, az ember tragikus istenülési vágyát és a boldogságra való, szükségképpen elvetélő törekvését.

Egyik kedvencem Caravaggio angyala a Pihenő Egyiptomba menekülés közben (1594–1596) című festményén, aki meghökkentően egyesíti az emberi-isteni-angyali testábrázolás szerteágazó tradícióit. A kép nézőjének hátat fordító angyal nem enged a nemiségére következtetni, habár profilból látható arca inkább fiús, kecses testtartása azonban Botticelli Vénuszának kontraposztját idézi, lágyan ívelő derekát és fenekét keskeny, hullámzó lepel övezi és emeli ki. Szürke-fekete, éppen összecsukódó szárnyai eltakarják azt a bizonyos megoldhatatlan csatlakozást a lapockához, így az emberformájú, ámde anyagtalan test kompatibilisnek mutatkozik az őt felemelni képes szárnyakkal.

Érdemes meglesni az angyalokat, legalább a festményeken, sokan tanulhatunk tőlük, s talán még vigyáznak is ránk.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése