Állj mellém!

Írta: Bódi Katalin

Mindenkinek a gyárban dolgozott az apukája, sokaknak az anyukája is. A városban mindig összebólintottak egymásnak az öregek, akik még a gyárból ismerték egymást. Csak tízévesen kerültem a közeli általános iskolába, amit még a múlt század eleje tájékán építettek a dolgozók gyermekeinek. Amikor elköltöztünk, ebbe az iskolába írattak anyáék, mert anya pályakezdőként itt tanított rövid ideig, apa meg amúgy is a gyárban dolgozott, hatra járt, amikor nem volt már három műszak, csak egy, akkor is reggel hatra kellett járniuk, még az irodistáknak is. Hárman kerültünk újak abban a tanévben az osztályba. Vera, aki faluról költözött be, s a szép új kertes házukban is volt tisztaszoba. Tündi, akinek elváltak a szülei, ő pedig aztán tizenöt évesen fiút szült egy nála pár évvel idősebb srácnak – teljesen komolyan a házasság reményében, s majd csak később, majdnem két évtized múlva ment férjhez, második gyermeke apjához. És én, aki Veráékhoz hasonlóan máshová költözött, mi lakótelepről kertesbe, ahonnan nagyon hiányoztak a kortárs barátok, a zaj, a játszótér, a néha zavaróan zárt közösség.

Ida mentett meg kedvességével, fecsegésével, ahogy történeteket mesélt, ahogy megmutatta, ki hol lakik az osztályból, az iskolából, hiszen ott mindenki a környéken lakott, a legtöbben a két párhuzamosan futó utcában, ami a gyárhoz vezetett, vagy a sportpálya fölötti telepen lévő munkáskolóniákban. Szép arcából világítottak kék szemei, s ahogy az évek múlásával mind nőiesebb lett, egyre inkább hasonlított anyukájára, aki szomorú arccal szívta a piros symphoniákat a konyhában (miféle kegyetlenül gúnyos név ez egy cigarettának?). Délután már az apukája is otthon volt persze, hiszen kettőkor véget ért a műszak. Egyszer örömmel jegyeztem meg Idának, milyen jó neki, hogy külön szobája van, s nem kell rajta testvérrel osztoznia, amikor kibukott belőle, hogy neki van egy bátyja, de nincs itthon, én meg a rendre bajba keverő kíváncsiságommal zaklattam még egy ideig, amíg végre rájöttem, hogy már legalább egy lépéssel tovább gázoltam benne, mint kellett volna.

Aztán nem is foglalkoztam többet ezzel az ijesztő hallgatással, ha valami reménytelennek tűnt, azt mindig feladtam akkoriban. Egyik délelőtt az iskolában épp a folyosón álldogáltunk, amikor Gabi rácsot kezdett rajzolni vonalzójával a metlachitpadlóra, keret, majd függőleges és vízszintes párhuzamok, mire Ida sírva szaladt be a zöldre mázolt ajtajú mosdóba. Csak én nem értettem, az összes többi gyári gyerek rettenetesen jól szórakozott. Majd engem is felvilágosítottak az órák végeztével, aztán szédelegve mentem haza, s nem is tudom, mi volt érthetetlenebb, Ida bátyjának története vagy Gabi elegáns kegyetlensége a vonalzóval. Szóval Pistinek előző nap volt a tárgyalása az ügyészségen a szomszéd városban, mert hónapokkal korábban a sportpálya melletti erdőben megerőszakolt egy lányt (amit pontosan tudtam tízévesen, hogy mit jelent, a legfontosabb dolgokat a lányokat óvó társadalom már időben a fejünkbe verte – menstruáció, terhesség, fogamzásgátlás, erőszak), s börtönbe zárták. Sosem kérdeztem Idát róla, talán hálás volt ezért. Már elballagtunk az általános iskolából, mikor szabadult, ekkor már nem tartottam a kapcsolatot Idával, ahogyan senki mással az osztályból, csak a továbbra is jól működő városi csatornákon keresztül hallottam vissza, hogy mennyire félt Pisti szabadulása előtt Ida, hiszen testvére, akit tízéves kora óta nem látott, elfoglalja majd szobája felét, s nevet ad majd a hallgatásnak, testet a pletykáknak. Én meg azok cinkosa lettem.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése