Muszájesküvő

Írta: Bódi Katalin

Karácsony előtti napon jöttek, becsengettek, s mikor kinyitotta a kaput, azonnal a földre teperték. Hason feküdt, szorosan hátracsavart karokkal, szokatlan nyugalomban, hiszen tudta, miért jöttek.

Évekkel korábban kezdődött. Nem szeretett otthon lenni, s amikor a három műszakos munkabeosztásnak köszönhetően szabadnapja volt vagy a soha meg nem szokható éjszakázások eredményeként úgyis csak álmatlanul forgolódott volna az ágyban, inkább valami megmagyarázhatatlan okból kiment a MÉH-telepre. Eleinte csak lenyűgözve figyelte a monumentálisan tornyosuló szeméthegyeket, mintha csak vascsontvázak hevernének egymáson valami furcsa világvége után, majd egy idő után ráérzett a káoszban megmutatkozó rendre.

Mivel mindenkivel könnyen szóba elegyedett, hamar megengedték, hogy keresgéljen a kincseket ígérő kupacokban. Egy idő után már csak a szépen megművelt kovácsmunkákra figyelt, gyertyatartók, falikarok, mosdóállványok, varrógépasztalok, lámpások találtak gazdára némi felújítás után a család minden ágában, majd piacra kezdte hordani ezeket a nosztalgiát keltő hasznos holmikat. Az amatőrt persze hamar behálózták a profik a nagy fogás ígéretével, így könnyű volt rábeszélni a világháborús ereklyékkel való kereskedésre. Kijárt falvakba, majd a szomszédos országok falvaiba is, hogy olcsón megvegye, majd elég jó haszonnal továbbadja a hálózat fenntartóinak az apró holmikat. Eleinte rohamsisakok, övcsatok, jelvények akadtak. Aztán jöttek a fegyverek, főleg a vásárokból, a piacok mellett parkoló autók csomagtartóiból. Kézigránát, mindenféle lőfegyver, s a legnagyobb zsákmányként egy aknavető.

Nem akart bántani ő senkit. Csak jó volt újra érezni a hatalom különös szépségét, ahogy fegyver simul hűvösen a kezébe. Apja rendőr volt, s a kapitányságon sokat játszott a fegyverével, meg ott volt a vadászatokon is használt puska is a simára kopott fatussal, amit néha otthon tisztított. Csak néha verte meg, általában a jobb belátásra bírás pedagógiai szándékával. Például amikor mezőgazdasági szakközépiskolába kellett mennie művészeti helyett, a festészetből így lett szégyellnivaló kínzó vágy, amit később, apja halála után jó néhány kitűnő olajreprodukcióval kielégített. Például amikor szobájába költöztette a gyönyörű cigánylányt, aki már gyermeket várt, s akit apja azután egy szép summa kíséretében felültetett a vonatra. Aztán már verés nélkül vette feleségül apja kollégájának a lányát, mikor elmúlt harminc, s a nyolcemeletes házban már csak ő lakott otthon a szüleinél.

A muszájesküvő utáni lagziban nővéreinek gyerekei kacsatáncot jártak vihogva, s természetesnek vették a felnőttek féktelen pálinka- és fröccsfogyasztását. Egy lány, majd egy fiú született, ő három műszakban, a feleség főleg otthon, mert a gyár jól fizetett, végül a nyugdíj miatt mégis dolgozott pár évet, diplomával takarítónőként iskolákban, a sorba becsukó gyárakban futószalag mellett. A gyerekek hamar felnőttek, egyre több ideje lett. A nagyobbik, úgy tűnt, megvalósítja apja elvetélt álmát, festőnek készült, tízévesen hangosan felnevetett Van Gogh napraforgóin, apa, ezt tíz perc alatt megfestem, és tényleg, aztán szerényebb és elképesztően odaadó lett.

A fegyverek gyűjtése eleinte csak magányos játék volt. Először csak kipróbálni mentek a fegyvereket a közeli erdőbe, ami nem működött, megjavították, majd célba lövöldöztek, s persze aztán kereskedni kezdtek vele. A szomszédok bejelentésére kezdte el a rendőrség a nyomozást, s nem volt éppen bonyolult lefülelni a naivitásba burkolózó néhány idősödő férfit. Nővérei, ahogy gyermekkorukban, most is azonnal a segítségére akartak sietni, hiszen a nyugdíj és az apósa ápolása után járó csekély összegből csak kirendelt ügyvéd lehet, de most, most az egyszer összezárt feleségével. Nem kért és nem fogadott el segítséget, nem beszélt semmiről és nem osztott meg semmit. Nemrég küldték ki a meghívókat. A lánya néhány hét múlva férjhez megy. Nem sikerült képzőművészként megélnie, végül még a tanári állása is megszűnt. Tíz év után végül szakítani akart a mindig alkalmi munkákkal sodródó férfival, aki fotóművészkedést színlel, de főleg sokat iszik, de végül férjhez megy hozzá, mert aztán mégsem sikerült szakítani.

Sajnálat. Beletörődés. Megszokás. Fatalizmus. Mindegy is. Ki tudja, talán kivár, még valami jó is történhet vele az életben, végül is az apjának is volt pár jó éve.

Lorenzo Lotto: Vénusz és Kupido
A festmény házassági ajándéknak készült az 1520-as évek végén. Vénusz korabeli velencei menyasszonyi fejdíszt visel a fején, körülötte a termékenység és a házastársi hűség szimbólumai láthatók. A Manneken Pis előképeként is nézhető Kupidó vidám gesztusa a jó szerencse kívánásának szimbóluma.
(Metropolitan Museum of Art, New York, olajvászon, 92×111 cm)

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése