Muszájesküvő

Írta: Bódi Katalin

733px-Lorenzo_Lotto_Cupido másolata.jpgKarácsony előtti napon jöttek, becsengettek, s mikor kinyitotta a kaput, azonnal a földre teperték. Hason feküdt, szorosan hátracsavart karokkal, szokatlan nyugalomban, hiszen tudta, miért jöttek.

Évekkel korábban kezdődött. Nem szeretett otthon lenni, s amikor a három műszakos munkabeosztásnak köszönhetően szabadnapja volt vagy a soha meg nem szokható éjszakázások eredményeként úgyis csak álmatlanul forgolódott volna az ágyban, inkább valami megmagyarázhatatlan okból kiment a MÉH-telepre. Eleinte csak lenyűgözve figyelte a monumentálisan tornyosuló szeméthegyeket, mintha csak vascsontvázak hevernének egymáson valami furcsa világvége után, majd egy idő után ráérzett a káoszban megmutatkozó rendre.

Mivel mindenkivel könnyen szóba elegyedett, hamar megengedték, hogy keresgéljen a kincseket ígérő kupacokban. Egy idő után már csak a szépen megművelt kovácsmunkákra figyelt, gyertyatartók, falikarok, mosdóállványok, varrógépasztalok, lámpások találtak gazdára némi felújítás után a család minden ágában, majd piacra kezdte hordani ezeket a nosztalgiát keltő hasznos holmikat. Az amatőrt persze hamar behálózták a profik a nagy fogás ígéretével, így könnyű volt rábeszélni a világháborús ereklyékkel való kereskedésre. Kijárt falvakba, majd a szomszédos országok falvaiba is, hogy olcsón megvegye, majd elég jó haszonnal továbbadja a hálózat fenntartóinak az apró holmikat. Eleinte rohamsisakok, övcsatok, jelvények akadtak. Aztán jöttek a fegyverek, főleg a vásárokból, a piacok mellett parkoló autók csomagtartóiból. Kézigránát, mindenféle lőfegyver, s a legnagyobb zsákmányként egy aknavető.

Nem akart bántani ő senkit. Csak jó volt újra érezni a hatalom különös szépségét, ahogy fegyver simul hűvösen a kezébe. Apja rendőr volt, s a kapitányságon sokat játszott a fegyverével, meg ott volt a vadászatokon is használt puska is a simára kopott fatussal, amit néha otthon tisztított. Csak néha verte meg, általában a jobb belátásra bírás pedagógiai szándékával. Például amikor mezőgazdasági szakközépiskolába kellett mennie művészeti helyett, a festészetből így lett szégyellnivaló kínzó vágy, amit később, apja halála után jó néhány kitűnő olajreprodukcióval kielégített. Például amikor szobájába költöztette a gyönyörű cigánylányt, aki már gyermeket várt, s akit apja azután egy szép summa kíséretében felültetett a vonatra. Aztán már verés nélkül vette feleségül apja kollégájának a lányát, mikor elmúlt harminc, s a nyolcemeletes házban már csak ő lakott otthon a szüleinél.

A muszájesküvő utáni lagziban nővéreinek gyerekei kacsatáncot jártak vihogva, s természetesnek vették a felnőttek féktelen pálinka- és fröccsfogyasztását. Egy lány, majd egy fiú született, ő három műszakban, a feleség főleg otthon, mert a gyár jól fizetett, végül a nyugdíj miatt mégis dolgozott pár évet, diplomával takarítónőként iskolákban, a sorba becsukó gyárakban futószalag mellett. A gyerekek hamar felnőttek, egyre több ideje lett. A nagyobbik, úgy tűnt, megvalósítja apja elvetélt álmát, festőnek készült, tízévesen hangosan felnevetett Van Gogh napraforgóin, apa, ezt tíz perc alatt megfestem, és tényleg, aztán szerényebb és elképesztően odaadó lett.

A fegyverek gyűjtése eleinte csak magányos játék volt. Először csak kipróbálni mentek a fegyvereket a közeli erdőbe, ami nem működött, megjavították, majd célba lövöldöztek, s persze aztán kereskedni kezdtek vele. A szomszédok bejelentésére kezdte el a rendőrség a nyomozást, s nem volt éppen bonyolult lefülelni a naivitásba burkolózó néhány idősödő férfit. Nővérei, ahogy gyermekkorukban, most is azonnal a segítségére akartak sietni, hiszen a nyugdíj és az apósa ápolása után járó csekély összegből csak kirendelt ügyvéd lehet, de most, most az egyszer összezárt feleségével. Nem kért és nem fogadott el segítséget, nem beszélt semmiről és nem osztott meg semmit. Nemrég küldték ki a meghívókat. A lánya néhány hét múlva férjhez megy. Nem sikerült képzőművészként megélnie, végül még a tanári állása is megszűnt. Tíz év után végül szakítani akart a mindig alkalmi munkákkal sodródó férfival, aki fotóművészkedést színlel, de főleg sokat iszik, de végül férjhez megy hozzá, mert aztán mégsem sikerült szakítani.

Sajnálat. Beletörődés. Megszokás. Fatalizmus. Mindegy is. Ki tudja, talán kivár, még valami jó is történhet vele az életben, végül is az apjának is volt pár jó éve.

Lorenzo Lotto: Vénusz és Kupido
A festmény házassági ajándéknak készült az 1520-as évek végén. Vénusz korabeli velencei menyasszonyi fejdíszt visel a fején, körülötte a termékenység és a házastársi hűség szimbólumai láthatók. A Manneken Pis előképeként is nézhető Kupidó vidám gesztusa a jó szerencse kívánásának szimbóluma.
(Metropolitan Museum of Art, New York, olajvászon, 92×111 cm)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése