Mese a halhatatlan túlélőtáskáról

Írta: Bódi Katalin

Ahogy kiszálltam az autóból reggel, az automatikus lendülettől majdnem tíz centivel hasadt tovább új szoknyám hasítéka, azé, ami olyan térdben szűkülős, kicsit térd alá érős, nyilván nehéz benne lépni és kissé tipegni kell benne-fajta, de máshogy nem lennél benne csinos-típusú. Nincs a szoknyára nézve jó megoldás, vagy nem viszem be a gyerekeket az oviba, s hazamegyek ruhát cserélni (bár ezen is egész reggel gondolkodtam), vagy úgy teszek, mintha semmi nem történt volna, s direkt vettem fel szakadt, cérnától rojtos, kissé túlhasított szoknyát. Tű és cérna természetesen nincs nálam, a táskám nem az a fajta. Nyolcévesen kaptam az első táskámat, mint valami beavatás, pontosabban az első ridikülömet, a nagymamám és az anyukám akkoriban így hívták, s nem tudtam, mit is kellene bele pakolnom. Születésnapi zsúron debütált a piaci butikok egyikében vásárolt kis fehér táska cirkalmas, piros felirattal („Charlie” – talán hommage volt ez Charlie angyalai előtt), aminek beltartalma szerény volt azon a szörptől ragacsos délutánon, mindössze egy textilzsebkendő, miután anyát kifaggattam, mit is „kell” egy nőnek a táskájába pakolni, hiszen sem lakáskulcsom, sem irataim, sem pénztárcám nem volt még akkor.

Azóta is zavaros a viszonyom a táskáimmal, egyrészt rengeteg van belőlük, már-már betegesen vonzódom hozzájuk, s előszeretettel vásárolok szinte minden hónapban újabbakat. Legutóbb éppen tegnap. Kötelező elem lett a mindenkori táskában a kulcscsomó, az iratok, a pénztárca és a telefon, de minden egyébbel bajban vagyok. Ha dolgozni megyek, kell a hely legalább egy könyvnek (üresjáratok kitöltése a vonaton és a tömegközlekedésen) és a netbookomnak (tanítás, adminisztráció, írás, levelezés), legalább egy mappának, a jegyzetfüzetemnek, tollaknak és papír zsebkendőnek, s ha még fér, akkor némi enni- és innivalónak, ha nem fér, arra van a pénztárca, de ha üres, akkor aznap fitnesznap. Mit kellene még beraknom? Késő könyvtári könyvek, tű és cérna tehát alapszínekben, biztostű, sebtapasz, kisolló, körömreszelő, cipőkrém (latyak, eső idejére, koszos cipővel a tanterembe lépni kínos), esernyő, telefontöltő, vékonyabb és/vagy vastagabb ruha (napközben bizonyosan melegebb/hidegebb lesz, mint a kora reggeli induláskor), fejfájáscsillapító (például arra az esetre, ha elfelejtenék valamit, s emiatt bánkódni kezdenék), kozmetikumok, szatyor gondosan összehajtva vásárláshoz. A múltkor elhasadt a kontaktlencsém egy munkahelyi megbeszélés közben, az egyik fele a kézfejemre pottyant, a bal szememből ömleni kezdett a könny, a lencse második fele pedig csak másnap reggel hagyta el szemgolyómat, így reggel a szemüvegemet, a lencseápoló folyadék hatalmas flakonját és a tartótokot is magamhoz vettem, betuszkolva őket az aktuális táskámba. Késő délután, a vonathoz sietve természetesen az egész kis pakkot az irodai asztalon felejtettem. Nem hiszem, hogy igazak lennének a legendák a női táskákról, amelyekben minden megtalálható, nincs az a táska, amibe mindaz beleférne, amire nekem elvileg pirkadattól alkonyatig szükségem lenne. Talán nem is baj, talán nem kell mindig a legrosszabbra és a legkellemetlenebbre készülni, a táskám talán tényleg én vagyok – minden kaján híresztelést megerősítve.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése