Mese a halhatatlan túlélőtáskáról

Írta: Bódi Katalin

Ahogy kiszálltam az autóból reggel, az automatikus lendülettől majdnem tíz centivel hasadt tovább új szoknyám hasítéka, azé, ami olyan térdben szűkülős, kicsit térd alá érős, nyilván nehéz benne lépni és kissé tipegni kell benne-fajta, de máshogy nem lennél benne csinos-típusú. Nincs a szoknyára nézve jó megoldás, vagy nem viszem be a gyerekeket az oviba, s hazamegyek ruhát cserélni (bár ezen is egész reggel gondolkodtam), vagy úgy teszek, mintha semmi nem történt volna, s direkt vettem fel szakadt, cérnától rojtos, kissé túlhasított szoknyát. Tű és cérna természetesen nincs nálam, a táskám nem az a fajta. Nyolcévesen kaptam az első táskámat, mint valami beavatás, pontosabban az első ridikülömet, a nagymamám és az anyukám akkoriban így hívták, s nem tudtam, mit is kellene bele pakolnom. Születésnapi zsúron debütált a piaci butikok egyikében vásárolt kis fehér táska cirkalmas, piros felirattal („Charlie” – talán hommage volt ez Charlie angyalai előtt), aminek beltartalma szerény volt azon a szörptől ragacsos délutánon, mindössze egy textilzsebkendő, miután anyát kifaggattam, mit is „kell” egy nőnek a táskájába pakolni, hiszen sem lakáskulcsom, sem irataim, sem pénztárcám nem volt még akkor.

Azóta is zavaros a viszonyom a táskáimmal, egyrészt rengeteg van belőlük, már-már betegesen vonzódom hozzájuk, s előszeretettel vásárolok szinte minden hónapban újabbakat. Legutóbb éppen tegnap. Kötelező elem lett a mindenkori táskában a kulcscsomó, az iratok, a pénztárca és a telefon, de minden egyébbel bajban vagyok. Ha dolgozni megyek, kell a hely legalább egy könyvnek (üresjáratok kitöltése a vonaton és a tömegközlekedésen) és a netbookomnak (tanítás, adminisztráció, írás, levelezés), legalább egy mappának, a jegyzetfüzetemnek, tollaknak és papír zsebkendőnek, s ha még fér, akkor némi enni- és innivalónak, ha nem fér, arra van a pénztárca, de ha üres, akkor aznap fitnesznap. Mit kellene még beraknom? Késő könyvtári könyvek, tű és cérna tehát alapszínekben, biztostű, sebtapasz, kisolló, körömreszelő, cipőkrém (latyak, eső idejére, koszos cipővel a tanterembe lépni kínos), esernyő, telefontöltő, vékonyabb és/vagy vastagabb ruha (napközben bizonyosan melegebb/hidegebb lesz, mint a kora reggeli induláskor), fejfájáscsillapító (például arra az esetre, ha elfelejtenék valamit, s emiatt bánkódni kezdenék), kozmetikumok, szatyor gondosan összehajtva vásárláshoz. A múltkor elhasadt a kontaktlencsém egy munkahelyi megbeszélés közben, az egyik fele a kézfejemre pottyant, a bal szememből ömleni kezdett a könny, a lencse második fele pedig csak másnap reggel hagyta el szemgolyómat, így reggel a szemüvegemet, a lencseápoló folyadék hatalmas flakonját és a tartótokot is magamhoz vettem, betuszkolva őket az aktuális táskámba. Késő délután, a vonathoz sietve természetesen az egész kis pakkot az irodai asztalon felejtettem. Nem hiszem, hogy igazak lennének a legendák a női táskákról, amelyekben minden megtalálható, nincs az a táska, amibe mindaz beleférne, amire nekem elvileg pirkadattól alkonyatig szükségem lenne. Talán nem is baj, talán nem kell mindig a legrosszabbra és a legkellemetlenebbre készülni, a táskám talán tényleg én vagyok – minden kaján híresztelést megerősítve.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése