Folyosói ölelés

Írta: Bódi Katalin

adad.jpgA folyosón ültem és türelmesen vártam, hogy a kizúduló gyerekáradat lassan letisztuljon, s önző módon arra az örömre készültem, hogy megölelhessem a sajátomat, hiszen a kicsiket még bátran lehet ölelgetni az iskola folyosóján. Közben megérkezett E. anyukája, ölében a kisebb testvérrel, arcán a nyugalmas, piros mosollyal, s végigbogarászta a faliújságot. Szüntelenül bogarászunk, feliratkozunk, csatlakozunk, előjegyzünk, majd várakozunk, készülődünk, nem kimaradunk, reggel és délután jöttünkben-mentünkben pár szót váltunk. Odaléptem hozzá, s szóltam, ha gondolja, adja addig az én ölembe a kicsit, amíg ír, pedig én vagyok az utolsó, aki orvul letámadja mások kisgyermekeit, hogy babaillatot és babaérintést raboljon alattomosan. Az én örömöm az érintésben, a simogatásban, a kérdezésben, a dicséretben sokszor az engem nem ismerő gyermek félelme, amitől jobban félek, mint amennyire ezt a nem kicsit nárcisztikus örömet vágyom.

Vannak helyzetek, amikor nincsenek szavak, ott, akkor soha, utólag is csak nehezen. Tudtam korábbról, hogy E. kistestvére sérülten született, nem lát és nem hall, állandó gondoskodásra szorul, s olyan lehet most számára anyától elszakadni, mint örökre elszakadni. Simogattam, ringattam az ölemben, göndör haját pusziltam, magamhoz vontam, dúdoltam neki, s ő riadtan tekergette vállait, kezeit nyújtogatva keresgélt, forgatta a szemeit, mert nem volt anyaszagom, nem annak az anyának a szagát hordoztam, hanem egy másik gyermek anyjáét. Hiába dúdolsz neki, nem hallja. Ez a kisgyerek meg vak? A folyosó még mindig zsibongott, s én védtem őt, kicsit tehetetlenül, kicsit sután, hirtelen megtapasztalt, kitáguló, néma időtlenségben.

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése