Határsértések

Írta: Bódi Katalin

Esett az eső, már megint, még mindig, mintha soha nem akarna tavasz lenni, az üres szökőkútban lassan gyülemleni kezdett a víz, nincs is paradoxabb látvány az esőben működő szökőkútnál. A csodaszép, de azért egy kicsit giccses klasszicista épület előtt már sokan álldogáltak, és sorra csak érkeztek a fiatalok, s persze ismét ott volt a közeli megálló hajléktalanja, de konkrét kéregetés helyett most udvarolni kezdett.

Cigi vagy pénz kellene persze, de inkább mindkettő, bár aznap jó napja lehetett, hiszen alig volt még dél, mikor ő már vidám ábrázattal, könnyű léptekkel járt a minden nap százszor bejárt területen. Annak a szőke lánynak állt elébe most, aki zavaróan tündérszépségű lenne sötétkék szemeivel és csilingelő hangjával, ha nem úgy nézne ki mint egy pop art-figura, s akiben mindig gyönyörködöm titokban.

Mélyen a szemébe nézett és szerelmet vallott neki bódult mosollyal, s olyan közel lépett az arcához, hogy a szőke lány hirtelen megpróbált hátrálni, de a betonkeretes kuka az útját állta, így hát hirtelen megkerülte az utcaembert, de mégsem rohant el vagy mégsem üvöltötte le a fejét, pedig az is beleférne, hiszen miért is adnánk meg  a tiszteletet egy hajléktalannak, nem szokás, inkább úgy teszünk, mintha nem is létezne, s ha megadjuk mégis, az is kellemetlen önmagunknak, mintha valamiféle arisztokratikus kegyet gyakorolnánk.

A lány sem pénzt, sem cigit nem adott, így némi személyes szféra sértegetés után a férfi arrébb állt, hogy egy másik lánynak is szerelmet valljon, majd hirtelen, mivel ott is kikosarazták, visszanyúlt kezével a szőke lányhoz és kihúzta mutató- és középső ujja közül a majdnem elszívott rózsaszín feliratos cigit. A jó ég áldjon meg, gyönyörű hölgyem, rikkantotta, ahogy a nikotintól sárga, koszos, hosszú körmű ujjai közé szorította a csikket, majd szinte azonnal elkapta másik kezével a szőke lány immár szabadon maradt kezét és megcsókolta. Nem, nem megcsókolta, egészen pontosan végignyalta. A nyelvével.

A pop artos lány a tőle ismert eleganciával húzta ki a kezét, de persze ájulás környékezte. Nem az számított már, hogy hajléktalan, hogy koszos vagy részeg az a férfinyelv, hanem a mozdulat intimitása fájt, az önvédekezés működésképtelensége fájt a személyes terének megvédésével szemben. Pöttyös esernyőjével a kezében tehetetlenül állt még ott egy ideig s azon gondolkodott, mennyire hihetetlenül könnyen válnak átjárhatóvá a radikálisan elválasztott világok, mennyire naiv a hitünk önmagunkban s mennyire gyarló is magabiztosságunk. Az igazság nyilván az ő oldalán állt, senkinek nincs joga a kezét, identitásának egyik meghatározó elemét és egyik legfontosabb testrészét ennyire bizarr módon bántania (szeretnie?), de ez már mindegy volt akkor, csak rohant fel a harmadik emeletre, hogy megmossa, hogy tegyen valamit az emlék bevésődése ellen.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése