A Sárkányhegy fáklyaliliomai között

A Sanipass hágó fentről.jpgSanipass-nak, azaz Sani hágónak hívják a Dél-Afrikai Köztársaságban azt hátborzongató szerpentinen megközelíthető szorost, amely összeköti Lesothoval, a kis hegyi országgal. A nem mindennapi terepjárós hegymászás 2873 méter magasan végződik. Ha nem emelkedne, azt mondanám, a pokolba tartunk, viszont mindvégig olyan fáklyaliliom-mezők kísérnek bennünket, amilyeneknek csak a mennyországban lehet párja.

fáklyaliliom.jpgNéha itthon is feltűnik a drágább és díszesebb csokrok közepén egy-egy a gyönyörű virágból, a világörökség részét képező Sanipass nedves rétjein viszont kárminpiros tőle minden. Olyan sűrű, mint a tavasszal nyírségi laposokon a gólyahír.

Valami nagyobbacska négykerék hajtású katonai terepjáró korlátjába kapaszkodunk, amely lihegve küzd az emelkedővel. Hajtűkanyar csak azért nincs, mert a cikkcakkban visszafelé tolatunk, aztán ismét előre, megint hátra, és így mindig fel és fel. A Sárkányhegynek is fordítható nevű Drakensberg hegység ormainak kéksége lassacskán zöldre vált. Egy kis határállomáson futólag vízumot kapunk, és kisvártatva Afrika legmagasabban fekvő kávéházában pihenhetjük ki az izgalmakat. Ezzel egyúttal a civilizációnak is vége, mert a ritka levegőben sűrűn pihegve megérkezünk az első sotho faluba.

A fáklyaliliomok völgye.jpgNem fázik a kis sotho.jpgA felföld olyan sima, mintha nem is küzdöttünk volna majd fél napot a felkapaszkodással. Az ég sötétkék, a nap nem süt, hanem szúr. Még sincs talán öt-hat foknál melegebb. A sárkunyhókból álló település nagyon szegényes.
A bennszülöttek vastag takarókból álló öltözékükben óvják magukat a hidegtől, a széltől. Kissé távolabb karcsú szép járású lovakon – csak úgy szőrén megülve őket – nyargalászik néhány siheder. Ösztövér kecskék keresgélik eledelüket a sovány növényzetben. Kristálytiszta folyócska hídján lépdelünk át.
Ebben pedig vízimenta virágzik. Éppolyan, mint otthon, a Túrban. Akkor is hazagondoltam, amikor – még a lenti zöld vidékeken gólyákat láttam sétálni a kaszáló traktor nyomában. Lehet, hogy éppen magyar gólyák voltak, és már a hosszú utazásra táplálkoztak. Istenem, milyen messze kell majd repülniük, néztem vissza a távoli völgybe. A változatosság kedvéért most az volt kék, mint idejövet a hegyek. Kék, mint az a kis füstszalag, amely az egyik kunyhó tetejéből tekeredett az ég felé. Kenyérsütés illatát hozta felőle a szél.

Egy kis tüzelő a konyhára.jpg

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése