Berettyóújfalu

Szemet gyönyörködtetőek a kisváros óvodái. Különösen igaz ez a Radnóti úti óvodára. A környezet barátságos: emberközeli, pontosabban még több: gyermekközeli. Az óvoda vezetője, Török Istvánné kétszeresen ünnepelt a millennium évében: huszonöt éve dolgozik óvodapedagógusként, és ebben az évben kapta a Berettyóújfalu Városért kitüntetést. Pályáját a gáborjáni óvodában kezdte, egy kis bihari faluban. Tizenhét évvel ezelőtt került ide gyermekei születése után. Eltelt az idő. A fia főiskolára jár, a lánya ebben a tanévben érettségizik. A szülők is egyre feljebb jutottak a szakmai ranglétrán. A férj önálló vállalkozásában a Vilenta Kft.-ben dolgozik, felesége nyolc éve áll az óvoda élén.

Török Istvánné szívesen beszél munkájáról. Ezerkilencszázkilencvenkettő óta önálló programot indítottak óvodájukban, amelynek kiemelt területe az egészséges életmód, a környezeti nevelés és a művészeti nevelés. A felsorolt nevelési területek komplexen épülnek egymásra. Törökné, Marika, a közös munka híve, ebben partnerek munkatársai is. Jelmondatuk: „Az első szó, amit a kisgyermeknek mondunk, az legyen: Te szabad és méltóságos embernek születtél.” Hitvallásuk szerint, az egészséges gyermek szép környezetben kreatív, alkotó pedagógusok nevelése során fogékonnyá válik a művészetekre. A fogékonyság kiteljesedését L. Ritók Nóra grafikusművész tanácsai is segíti. Ezerkilencszázkilencvennégyben létrehozott Ovigalériájuk egyedülálló a megyében. Neves művészek tárlataik során itt találkoznak a gyerekekkel, és foglalkozásokat is vezetnek egy-egy kiállítás megnyitó alkalmával.

Török Istvánné másik munkájának, hobbijának színtere alig pár lépés az óvodától. A Bihari Népművészeti Egyesület Alkotóháza a Tavasz körúton található. Az egyesületet civil kezdeményezés hívta életre ezerkilencszázkilencvenháromban. Elnökének Török Istvánnét, titkárnak Kállai Irént, a Bihari Múzeum vezetőjét választották. Jól kiegészítik egymást, kiválóan mozgatják a vezetőséget és az egyre gyarapodó tagságot. Az elnök szívesen beszél a kezdetekről, és az azt követő sziszifuszi munkáról, amelyből csak az öröm és a sikerek maradnak, az esetleges bosszúságokat – ha volt ilyen – „békévé oldja az emlékezés”:

– Önkormányzati segítséggel került sor az első találkozóra – kanyarodunk vissza egy pillanatra a kezdetekhez. – Az volt a szándékunk, hogy egyesületi formában tevékenykedjünk. A megkeresett mesterekhez kapcsolódtak a népművészet, a kézművesség szellemi, tárgyi kultúrája iránt érdeklődő népművelők, pedagógusok. Célunkat Hevesi Sándor szavainál szebben, azóta sem tudtuk megfogalmazni: „A tradíciót nem úgy kell őrizni, mint poszt a lőportornyot, hanem mint Veszta szüzek a tüzet, folyton élesztgetni kell, hogy ki ne aludjék.” Élesztgetni, fenntartani a még meglévő hagyományt, felkutatni a feledésbe merültet, lehetőséget biztosítani a mestereknek a bemutatkozásra kiállításokon és bemutatókon, a megmérettetésre a zsűrizéseken, a konferenciákon, országos rendezvényeken. Ezt vállaltuk, és teljesítjük is. Olyan közösséget alkottunk, ahol tagjaink jól érezik magukat. Bizonyos rendezvényeinkkel hagyományt teremtettünk.

A legsikeresebb a tavaszi kézművesvásár, amelyet megelőz egy NIT (Népi Ipaművészeti Tanács) zsűrizés, és a szakmai szemlét általában kiállítás, valamint konferencia követi. Minden évben hétféle szakkört indítunk. A nyári kézművestábor, és az országos csuhétábor felhívja a figyelmet az egyesület tevékenységére. Szívemhez talán a pedagógusoknak tartott ünnep-elő foglalkozások állnak, itt fonódik össze legjobban az óvónői pálya és az egyesületi munka.

Fontos küldetése egyesületünknek, hogy képviseljük Berettyóújfalut és Bihart a megyében, az országban, és a határainkon túl. Ezerkilencszázkilencvennégy óta rendszeresen részt veszünk a budai várban rendezett Mesterségek Ünnepén. Több elismerést kaptunk az évek folyamán az egységes megjelenésért, és a régi hagyományok felelevenítéséért. Számos meghívásnak tettünk eleget az utóbbi néhány évben, álljon itt legjelentősebb kiállításaink felsorolása a teljesség igénye nélkül: Budapest, Kecskemét, Debrecen, Hajdúnánás, Hortobágy, Gyula, a határainkon túl Svédországban és Németországban mutatkozhattunk be. Nemcsak létszámban, de tudásban is gyarapodtunk. A Debreceni Egyetem néprajz szakán tanul Magyar Zita és Papp Irén Katalin, a népművészet mesterei: Varga Dánielné és Vida Sándorné, a népművészet ifjú mesterei: Bereczki László és Rácz Erika, népi iparművész: Bartha József, Sárközi Béláné, Szabó Sándor, Balogh Károly, Magyar Zita, Madarné Szőke Erzsébet, Gáll Attila. Felsőfokú népi játék kismesterség címmel Hegedűsné Nagy Magdolna, Jeneiné Árva Erzsébet, Kovács Gyuláné, Nagy Andrea, Madarné Szőke Erzsébet és én rendelkezem.

Szerencsére családom elfogadja és támogatja igyekezetemet, én pedig igyekszem helytállni mind a három fronton: otthon, az óvodában és az egyesületben.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)