Ferencz László

Nyugalmazott polgármester

Bükkszenterzsébet

Évtizedeken át dolgozott a Tarnalelesz Községi Tanácson, majd annak utódszervezeténél, az önkormányzatnál. Utóbbi munkahelye már a saját falujában volt, mivel Bükkszenterzsébet 1990-től önálló helyhatósággal rendelkezik. Ismerősei 2002-ben beszélték rá, hogy induljon el a polgármester választáson, amit aztán megnyert. Nevéhez nagyobb beruházások kötődnek, vezetése alatt a község minden egyes útját leaszfaltozták.

A 23- as számú főút szeli át a Lelesz patak mellett fekvő mintegy ezer fős Heves megyei települést. Nevét a fennmaradt dokumentumok szerint II. András király lányáról, Szent Erzsébetről kapta, ami egyben azt is elárulja, hogy ősrégi településről van szó. 1903-ban az elnevezés megváltozott, innentől lett hivatalosan Bükkszenterzsébet. Külterületük a Bükki Nemzeti Parkhoz, azon belül is a Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzethez tartozik. A Nagy-kő, Kis-kő és Ordas-kő jelent arrafelé látványosságot, amelyek védett glaukonitos homokkőképződmények. A Nagy-kő körüli ősborókás szintén a védett természeti értékek közé tartozik.

A Mátra és a Bükk találkozásánál nincsenek igazán jó termőföldek, ezért a férfiak évtizedeken át az ózdi vasgyárban, a borsodnádasdi lemezgyárban. vagy a liszkói lőszergyárban találtak munkát. Az üzemek bezárásával jöttek a foglalkoztatási gondok, ami elől sok fiatal elhagyta a térséget. A folyamat végére a lakosság létszáma visszaesett a száz évvel ezelőtti szintre.

Ferencz Lászlót személyesen nem érintették ezek a negatív folyamatok, hiszen soha nem lebegett a feje fölött a munkanélküliség réme. Az 1952. szeptember 25-én született, ma már nyugdíjas polgármester szülei kétkezi munkások voltak, édesapja az Ózdi Kohászati Üzemekben, édesanyja a helyi téeszben dolgozott. Nővérével, Juliannával szép gyermekkoruk volt a csendes kis községben. A helyi általános iskola befejezése után Egerben szerzett érettségit a Dobó István Gimnáziumban, majd munkahely után nézett. Apját követte az ózdi vasgyárba, ahol az acélműi kemencesoron alkalmazták, ami köztudottan meleg üzemnek számít. Az acélgyártás időszaka négy évig tartott, 1974-ben a tarnaleleszi tanácsra került gazdálkodási előadónak. Ezt a beosztását polgármesterré választásáig meg is tartotta.

Elődje, Zay László jó állapotban adta át a hivatalt, de nem titkolja, mindig a pénztelenség volt a legnagyobb problémájuk. Igaz, folyamatában komoly infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre, így kiépült 2002-re az ivóvíz és telefonhálózat, de a hivatal átvételéig a gázberuházás is elkezdődött. A szennyvízcsatorna rendszer kiépítése már az ő nevéhez fűződik, ezzel vált igazi összkomfortos településsé Bükkszenterzsébet.

A kényelmi beruházások azonban úgy véli, nem hoztak eredményt, mert a fiatalok sem tíz éve, sem most nem találják meg helyben a számításukat, ezért vándorolnak. A faluból egykor két férfi Svédországig ment munkalehetőség után, őket több munkaképes ember követte és követi a mai napig. Mások elköltöznek, a megüresedett házak pedig értéktelenek arrafelé. A jelenséggel együtt jár a lakossági arányok megváltozása, ami tovább ront a helyzeten.

Mindezek ismeretében nem lepődött meg, amikor fia, Laci tíz éve úgy döntött, Ózdra költözik, mert ott több a lehetőség. Aztán a sors úgy hozta, hogy édesanyjával közösen üzemeltetnek Tarnaleleszen egy élelmiszerboltot, így naponta ingázik otthona és munkahelye között. Van egy hároméves kislánya és egy kilenc hónapos kisfia, így a nagyapa sok időt tölt Ózdon az unokáival.

Sajnálja, hogy csak egy választási ciklust tudott végigcsinálni, mert közbejött egy betegség, aminek még mindig tart a rehabilitációja. Emiatt egy időre tolószékbe kényszerült, ami – megfogalmazása szerint – egy mozgékony ember számára szörnyű dolog. Addig ugyanis nem szenvedett mozgáshiányban, hiszen több mint húsz éven keresztül igazolt játékosa volt a tarnaleleszi futballcsapatnak. Feljutottak az NB III.-ba, amire korábban nem volt példa. 1979-től viselte a csapatkapitányi karszalagot és negyven éves korában hagyta abba az aktív játékot. Utána barátaival Egerben vett részt kispályás bajnokságokon, vagyis nem volt gond az edzettségével, ezért is érte váratlanul a betegség.

Másik kedvelt időtöltése a vadászat volt, 1975-ben lépett be a Felső-Tarnavidéki Vadásztársaságba, aminek az újjászervezésében 1996-ban komoly szerepet vállalt. Nagy megkönnyebbülést érzett, amikor olyan állapotba került, hogy fia kivitte a vadászterületre és fel tudott mászni a magaslesre.

Sajnálja, hogy polgármestersége alatt nem tudott szerteágazó külföldi kapcsolatokat kiépíteni, de így is büszke arra, hogy Székelyszenterzsébettel aláírták a testvér-települési szerződést. Ez több volt, mint egy papír, hiszen a települések rendezvényeire rendszeresen meghívták egymást és mindkét fél eleget is tett a meghívásoknak.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Pócs István

Eged István

Nagy-Szu Péter

Szőnyiné Tóth Zsuzsanna

Pócs István

Eged István

Nagy-Szu Péter

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!