Pócs István

Polgármester

Recsk

szszb 29. ki Pócs István 300 .jpgNem tartja magát könnyű embernek, mert az igazáért mindig felemelte a hangját, amivel nem mindig váltott ki osztatlan sikert.

Pócs István 1944. augusztus 30-án Recsken született. Ott ült iskolapadba is, majd Egerben a közgazdasági technikumban érettségizett. Később szintén Egerben filozófia szakon főiskolai végzettséget szerzett. Első munkahelye a Mátrai Állami Erdőgazdaság volt, ahol 19 éven át dolgozott könyvelőként, majd vezető könyvelőként. Munkájában 1980-ban történt változás, amikor 1980. április 1-én kinevezték Recsken megbízott tanácselnöknek. Három hónap után már választott tanácselnökként irányította a mátrai települést 1985 júniusáig. Ebben az időszakban esélye volt Recsknek a városi cím elnyerésére, ezért a megyei vezetők számos gazdálkodó egységet elvittek a faluból, mondván, hogy városként úgyis mindent megkapnak majd. Az iskola szűknek bizonyult, ezért kijárta, hogy új iskola épüljön, az óvoda életveszélyessé vált, a helyi kastély átalakításával az ország egyik legszebb óvodája készült el. A tanácsházához tárgyalóterem épült, elkészült az idősek otthona és öt szolgálati lakás. Megújultak az utak és a járdák, vagyis szabad utat kapott a településfejlesztés a megyei vezetéstől. A polgármester ma úgy értékel, hogy Recsk akkor pár év alatt 17 év lemaradását hozta be. A következő tanácselnök választásra 1985. június 8-án került sor, és 1945. óta  először történt akkor kettős jelölés. Pócs Istvánra a választók 97%-a voksolt.

Három hónap múlva jött a hidegzuhany: a tanácselnököt társadalmi tulajdon hűtlen kezelésével, vesztegetéssel,közokirat hamisítással és hivatali hatalommal való visszaéléssel és csalással vádolták meg, ezért fegyelmi úton elbocsátották állásából.  A recskiek viszont nem tudták ezt elfogadni, a pártvezetés ellenállásba ütközött. A faluba az ORFK, BRFK és a borsodi gazdasági rendőrségtől 47 rendőrt és gazdasági szakembert vezényeltek, 3 hónap elteltével vádirattal zárult a nyomozati szakasz. Pócs István ma azt mondja, ő volt a rendszerváltozás előtti utolsó politikai koncepciós per áldozata. Elárulja, a Parádfürdőn található szolgálati lakását akarták vadászháznak megszerezni egyes pártvezetők, amiből nem volt hajlandó kiköltözni és így álltak bosszút rajta. Első fokon dr. Erdei Anna, másodfokon dr. Kamarás István bírósági elnökök mondták ki – a politikai nyomás ellenére -, hogy bűncselekmény hiányában minden vádpont alól felmentik.

A per időtartama alatt egy gyümölcsöst gondozott, munkahelykeresése kudarcokkal zárult, míg végül az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál gondnokként alkalmazták. Mivel sem erkölcsi, sem anyagi kárpótlást nem kapott a meghurcoltatásáért, 1990-től minden alkalommal jelöltette magát polgármesternek, és általában csak kevéssel veszített.  2010-ben viszont ő lett Recsk nagyközség polgármestere. Azt mondja, fontos volt számára, hogy visszaadja az emberek hitét, hiszen egykor a helyiek akarata ellenére mozdították őt el a vezetői székből és úgy érzi, ez az ő és a településen élők igazi rehabilitációja.

A polgármester úgy fogalmaz: a községben 1990-től nagy leépülés zajlott. Bezárták az ércbányát és megszűnt a mezőgazdasági tevékenység, ami jelentős munkanélküliséget eredményezett. Nem érti, mire várnak a kormányok a bánya újbóli megnyitásával, mikor Recsk alatt annyi színesfém érc van, amiből az államadósság 2/3-a fedezhető lenne. Mást nem tehetnek, mint lobbiznak érte, mert Recsknek a bányászati tevékenység határozta meg a múltját, jelenét de jövőjét is.  A lakosság fele ugyanis most mélyszegénységben vagy annak közelében él és ez az állapot nem tartható sokáig.

Újraválasztásakor 110 millió forint volt az önkormányzat hiánya, ezért csak kisebb összegekre tudtak pályázni. Ebben a ciklusban befejeződött az egészségügyi központ és mentőállomás építése és felújították az óvoda és iskola épületét. Ezek az intézmények működnek, akárcsak az idősek klubja és a palóc tájház. Évente megrendezik a kórustalálkozót és a falunapot.

Pócs István 1969-ben kötött házasságot Sziláki Erzsébettel, aki ápolónőként dolgozott 40 évig a parádfürdői kórházban. Két gyermeke van, István 36 éves informatikus Székesfehérváron, ahol két unoka, a 10 éves Enikő és a 7 éves Márton várja a nagyszülőket. Gábor 26 évesen kétdiplomás mérnökként tanít a Budapesti Gazdasági Főiskolán.

Feleségével álomszerű környezetben élnek parádfürdői otthonukban. A vadászat 45 éve jelen van életében, bár az utóbbi években  ezt a tevékenységet nem gyakorolja. Elárulja, megvalósítható tervei még vannak, a településen élők szolgálata, a közéletben való aktív részvétel számára megtisztelő kötelesség.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló