Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban
Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében
Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk ablakain át idegen tájakra pillanthatott. A dal bő száz évvel később született, de ugyancsak forradalmat követő időkben. Messzibe szakadt honfitársainknak, és itthon maradt szeretteiknek szökött tőle könny a szemébe.Nevezetes betyárvezérünk csak egy a sok itt fogva tartott magyar között, és egyedüli abból a szempontból is, hogy a magyar jakobinusok perében elmarasztalt és hosszú évekre elítélt rabok ugyancsak itt morzsolgatták a börtönélet keserű kenyerét. Kazinczy, Batsányi, Czuczor és társai idealizálás nélkül is nemzeti hőseink. Az ő fogva tartásukról egy másik írásban emlékezünk meg.A “mi Sándorunkra” még e sanyarú körülményeket látva sem tudunk úgy gondolni, hogy meg ne jelenjen Oszter Sándor “Ruzsasándora” és Hofi paródiájából “Söndör”. A dramaturgia a figurában felnagyította a betyár félelmetes vonásait, a paródia pedig alaposan rájátszott. Híre szerint viszonyultak Rózsa Sándorhoz az itteni kortársai is. Nevezetesen a börtönőrök. Olvasom a rabok történeteit a fali tablókon: a nehéz vasak, a vastag falak, a robusztus reteszek ellenére nem tartották lehetetlennek, hogy kiszabadítsa saját magát, és akkor jaj annak akit ér. Egy esetben jelzőfényeket véltek látni a várfalakon túlról és éppen az ő ablakain keresztül. Talán valamilyen módon kapcsolatot teremtett kinti cimboráival? Azon nyomban átrakták egy másik cellába. A börtönbástya kör alakú, tehát minden ablak másfelé néz.
Nézzük, mit írnak róla a cellaajtó melletti tablón:
“1848-ban a rettegett rablóvezér Sándor Rózsa és lovascsapata harcolt a Magyar forradalomban. A szabadságharc leverése után útonállóként folytatta tovább az életét. 1856 után már körözött személy – számtalan gyilkosság és rajtaütés miatt – és 1858 körül elfogták. Rózsát kötél általi halálra ítélték, de ezt nehéz vasban letöltendő életfogytiglanra változtatták. A büntetés letöltésére Kufsteint jelölték meg. Olyan távol az eddigi életében elkövetett dolgaitól, amennyire csak lehet, a legkisebbre csökkentve szökésének esélyeit. Nyolc év börtön után, amely alatt példásan jó magatartást tanúsított, 1868-ban kegyelmet kapott. Ám ő visszatért a bandita élethez, és 1869-ben elfogták. Egy magyarországi börtönben halt meg 1878-ban.”
Azt már én teszem hozzá, hogy a szamosújvári börtönben, nem messze Kolozsvártól.Példás magaviselet ide, vagy oda, a nehéz vastól nem szabadult a kufsteini esztendők során. A korabeli lánc és bilincs mellett az üvegvitrinben fotót is látunk. A bő gatya, a lajbi, és a karimás kalap változtatás nélkül került át Szinetár Miklós filmjébe, éppúgy, mint a karimás kalap, amelyből Oszter szürcsölte a vizet, megszomjazván. A fotó hiteles, a fényképezés hajnalán készült. A cella rácsain keresztül festmény mutatja, miként tölthette idejét Rózsa Sándor az egyetlen bútordarabon, szerény priccsén. Ez a gatya-lajbi együttes ma is él, a hortobágyi lovas napokon láthat hasonlót aki oda ellátogat. Kufstein lakói is megismerkedhettek vele, mert a leírások szerint a nevezetes magyar rablóvezért ebben a szettjében, természetesen az összes vasakkal együtt a városban is mutogatták.
Olyan távol az eddigi életében elkövetett dolgaitól, amennyire csak lehet… olvasom el mégegyszer. Ezer kilométer ma sem kevés, légvonalban ennyire van Tirol a nagy magyar Alföldtől. Felért bíz ez ez egy szibériai száműzetéssel másfélszáz évvel ezelőtt. A vár falain sétálgatva körös-körül hegyekbe ütközik a tekintet. Már maga ez rabság valakinek, akit az “Alföld tengersík vidékéről” hoztak el ide. Nagyon távol, nagyon messze van a hazája, és gyakran gondolhatta: “csak még az egyszer láthatnám”.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése