Tíz év múlva kihantolunk

Annyira kevés a hely a halstattiak végső nyugodalmához

A koponyára gyönyörű gót betűkkel felírják az illető nevét

Akár Salzkammergutból, a vasútállomásról pillantunk át a tavon, akár a szűk szerpentinen érkezünk, egy igazi képeslapba illő látvány fogad bennünket. Kevés a hely a városban, egymás fölött kanyarognak az utcák, egy karcsú templomtorony, és mindennek tükörképe az Alpok szirtvonulataival keretezik a panorámát. Ausztria szívébe a világ minden tájáról érkeznek turisták, eléggé lehangoló a hullámzó tömeg, de a helybéliek jól bírják a rohamot. Végül is belőlük élnek szuvenírbolt ér szuvenírboltot, vendéglő vendéglőt, sétahajuk csalogatják a látogatókat. Egy kis zavarodottság csak az esős napokon támad. A japán csoport például Tokiótól idáig elbumlizik, és hiába forgatják a a telefont körbe körbe, nincs meg a várva várt tavi kép.

Felhők nyargalnak a hegyormokon, cibálja a szél a kezekben a várostérképeket. Az eresz alatt dideregnek a csalódott világjárók. Két utcával feljebb meg üres a temető. Ott rejtőzik valami, aminek híre a hétezer éves sóbányáéval vetekszik. A csontház. Annyira kevés a hely a halstattiak végső nyugodalmához, hogy tíz év múltán kihantolják őket a sírból. Csontjaikat megtisztítják, és a koponyára gyönyörű gót betűkkel felírják az illető nevét. Az osztrák városkában apáról fiúra száll az ezzel foglalkozó mesterek tudása. A rózsakoszorúkat, sajátos cirádákat szemlélve csodálatos módon elszáll a dermesztő érzés.

Nyugodtan tudunk szembenézni az üres szemgödrökkel, az elmúlás kérlelhetetlen tényével, a túlvilág evilági látványával. A lábszárcsontok szép rendben sorakoznak a polc alatt, a koponyák tetején megcsillan a mécsvilág halvány fénye.

Semmiféle síri hangulat nem vesz erőt rajtam. Valami efféle csak akkor kísért meg, amikor kifelé igyekszem. A csapkodó szélben majdnem vízszintesen hulló eső állít meg az ajtóban. Értem már, miért kell még a fejfáknak is egy kis zsindelytető. Valahogy el kellene jutni a híres templomig, megnézni a nevezetes szárnyasoltárát.

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése