Tíz év múlva kihantolunk

Annyira kevés a hely a halstattiak végső nyugodalmához

A koponyára gyönyörű gót betűkkel felírják az illető nevét

Akár Salzkammergutból, a vasútállomásról pillantunk át a tavon, akár a szűk szerpentinen érkezünk, egy igazi képeslapba illő látvány fogad bennünket. Kevés a hely a városban, egymás fölött kanyarognak az utcák, egy karcsú templomtorony, és mindennek tükörképe az Alpok szirtvonulataival keretezik a panorámát. Ausztria szívébe a világ minden tájáról érkeznek turisták, eléggé lehangoló a hullámzó tömeg, de a helybéliek jól bírják a rohamot. Végül is belőlük élnek szuvenírbolt ér szuvenírboltot, vendéglő vendéglőt, sétahajuk csalogatják a látogatókat. Egy kis zavarodottság csak az esős napokon támad. A japán csoport például Tokiótól idáig elbumlizik, és hiába forgatják a a telefont körbe körbe, nincs meg a várva várt tavi kép.

Felhők nyargalnak a hegyormokon, cibálja a szél a kezekben a várostérképeket. Az eresz alatt dideregnek a csalódott világjárók. Két utcával feljebb meg üres a temető. Ott rejtőzik valami, aminek híre a hétezer éves sóbányáéval vetekszik. A csontház. Annyira kevés a hely a halstattiak végső nyugodalmához, hogy tíz év múltán kihantolják őket a sírból. Csontjaikat megtisztítják, és a koponyára gyönyörű gót betűkkel felírják az illető nevét. Az osztrák városkában apáról fiúra száll az ezzel foglalkozó mesterek tudása. A rózsakoszorúkat, sajátos cirádákat szemlélve csodálatos módon elszáll a dermesztő érzés.

Nyugodtan tudunk szembenézni az üres szemgödrökkel, az elmúlás kérlelhetetlen tényével, a túlvilág evilági látványával. A lábszárcsontok szép rendben sorakoznak a polc alatt, a koponyák tetején megcsillan a mécsvilág halvány fénye.

Semmiféle síri hangulat nem vesz erőt rajtam. Valami efféle csak akkor kísért meg, amikor kifelé igyekszem. A csapkodó szélben majdnem vízszintesen hulló eső állít meg az ajtóban. Értem már, miért kell még a fejfáknak is egy kis zsindelytető. Valahogy el kellene jutni a híres templomig, megnézni a nevezetes szárnyasoltárát.

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése