A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye

Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A Traun folyóval párhuzamos Pfarrgassén találjuk a Zauner cukrászdát, a cukrászdában pedig az islert – ha már Ischl-ben vagyunk. A betérő idegent fogadó eladók reflexből invitálják ahhoz vitrinhez, amelyikben ott sorakoznak a csokoládéval bevont korongok, ám csalódás ébred a szívemben. Pont olyan ez a sütemény, mint otthon, vagy másutt… Persze, milyen is legyen? Egyszerű, mint a szmájli ikon, és lehet, hogy ezért fogadták be az egész földkerekségen.A szecessziós hölgy képével hívogató étlapon aztán megtalálni az igazi inyencséget. Ez a schmarrni már nem ébreszti a „láttam már valahol” érzést, a „mindenütt ugyanilyet” még kevésbé. Őszintén szólva én most látom először. Lekvár, friss eper, porcukor és szemüveg nélkül első pillantásra inkább a vas megyei dödöllére emlékeztet. De aztán vége a gyanakvó „vajon milyen ez az ilyen” méregetésnek. Igaza volt Ferenc Józsefnek. Fejedelmi étek. Valahol azt olvastam, hogy ifjabb korában, otthon, a császárvárosban a knédli volt a mindene, „nödl”-nek ejtette németesen a szlovák és cseh konyha elmaradhatatlan darabját. Nos, ennyit a nemzetközi kitekintésből. Visszatérve a morzsához, kétség nem férhet hozzá, hogy rabul ejti az embert. Tegyük hozzá, hogy a Zauner cukrásza is kellett az élményhez. A patinás cég nagyon régi. Annak idején már udvari szállítói minőségben állt a császár szolgálatára, manapság pedig a köztársaság engedélyével használhat osztrák nemzeti jelképeket. Az idők változnak, a kaiserschmarrni nem. Kísérletező kedvűeknek íme Michael Windhagernek, a Zauner pékségvezetőjének a receptje:

Hozzávalók:

Cukros palacsinta mazsolával:

1/4 l tej
6 sárgája
180 gramm liszt
Só
6 tojás fehérje
50 gramm cukor
tisztított vaj
Gyümölcsök ízlés szerint (nyári áfonyával vagy klasszikus mazsolával)

A Kaiserschmarrni elkészítése:

A lisztet, a sárgáját és a tejet jól összekeverjük – a tojásfehérjét, a cukrot és a sót krémes, nem túl kemény tojásfehérjévé verjük – óvatosan a masszához forgatjuk.A serpenyőben tisztított vajban rövid ideig megsütjük, majd szintén rövid időre a sütőbe tesszük, kivesszük, megszórjuk áfonyával, és mindkét oldalát aranysárgára sütjük. 2 villával felaprítjuk, végül kristálycukorral karamellizáljuk.

A cukrászda teraszán elégedetten hátradőlve egy magasba nyúló karcsú fali mozaikon kapni bepillantást a rengeteg nevezetességgel bíró alpesi városka történetébe. A várost átszelő folyó nagyon fontos szállítmányozási útvonalnak számított Salzkammergut régióban. A hajók egyik irányba sót vittek, visszafelé pedig fát, gabonát, bort, és mindenfélét, ami az akkori gazdasági élet része volt. Folyás irányába sem volt könnyű dolguk, visszafelé viszont jó erőben lévő lovak húzták a bárkákat. Nekik, és a lógazdáknak, a traunreitereknek állít emléket a látványos mozaik. Ha a traunreiterekről az alkotás felső részére vezetjük tekintetünket, a baloldali hídfőnél látjuk a Pfarrgasse kezdetét, távolabb pedig a templomot. A cukrászda teraszától tehát elegendő az utca végére nézni, és máris visszatérhetünk a mozaik történelmi ábrázolásától mába.Bad Ischl plébániatemplomának tornya már innen is meglepő formájával hívja fel magára a figyelmet. Számomra legalábbis mindenképpen szokatlan a csavart minta. Az itthoni egyenes tetőgerincekhez szokott szemem többször is a csúcsáig pásztázza a karcsú építményt, aztán visszatér a Zauner cukrászda homlokzatán megnyugtató rajzolatot adó szecessziós girlandokhoz. Ám ideje felkerekedni. Az árnyas utcán kényelmes léptekkel lehet megsétáltatni a kaiserschmarrnit, aminek kellemes ízét még mindig a nyelvemen érzem.

Íme, hát itt van az égbe szökő spirál. A késő délutáni meleg fényű napsugarak pontosan rajzolják az ívek élét, az óra pedig nékem üt egy perc múlva, éppúgy mint régen a folyóparti traunreitereknek.A császár nyári rezidenciája elzsongító hangulatú utcácskájának végen ismét csak lovakra bukkanunk. A történelemmel komolykodó módon barátkozó, de azért lépten nyomon elcsodálkozó felnőtt turisták gyerekeinek önfeledt hancurozást kínál a korhű postakocsi, valamint a nagyon minimalista módon megfaragott két paripa. A traunreiterek hajóvontató lovai mélyebb érzelmeket keltenek a műélvezetre vágyó emberekben. A háttérben látható postaépület sok szempontból lenyűgöző. Egy tizenegynéhány ezer lakosú városnak egy ilyen operaház méretű posta talán túlzásnak tűnik, de például Boszniának is innen, Bad Ischlből üzent hadat az uralkodó a szarajevói merényletet követően. Ma már nemigen telegrafálnak az osztrákok, de akkoriban ez volt a távközlés csúcsa.Az oszlopos épület a jobb oldalon nem más, mint a Trinkhalle. Itt alul a következő felvételen a főbejárat látható. Az Ivócsarnok felirat a Lajtától keletre, vagyis otthon, más képzeteket idéz, ezért máris tisztázom: egy gyógyvizeiről híres fürdőhelyen sétálgatunk. 1829-ben Franz Lössl építtette klasszikus stílusban sós fürdőnek, és 1831-ben helyezték üzembe. Ischlben már 1823-ban volt az első fürdőhelyiség, amelyet Josef Goerz orvos állított fel. Az új épület korinthoszi oszlopokkal ellátott galériát kapott. A kezdeti években a létesítmény a Solbad vagy Wirerbad nevet kapta Franz Wirerről, I. Ferenc József császár bécsi személyi orvosáról. Wirer alapozta meg Ischl hírnevét nyári üdülőhelyként és gyógyhelyként. A különféle fürdők mellett savós ivókúrákat is alkalmaztak. A fürdővendégek a beszélgető szalonban találkoztak. – olvasom a Wikipédián.A Kedves Olvasó abban a szerencsés helyzetben van, hogy percre pontosan informálódhat a bad ischl-i sétám időtartamáról. Látta a toronyórát, a postaépület homlokzati óráját, és most, hogy egy utcával feljebb visszafordultam, hát itt egy kolosszális méretű zsebóra. Nem sima vekkerről van szó, hiszen ott a tetején a felhúzó, és a karika, amellyel a láncra kell akasztani. A zenélő szerkezetnek belül nem jutott hely, mert ez egy igazi harangjáték. Viszont a hangja sem az a ciripelés, amely a muzsikáló órákból kiszűrődik.Maradva az időmérésnél, Bad Ischl nem az a hely, ahol csak úgy uk-muk-fukk villámgyorsan változnának a dolgok. Itt van mindjárt az óra mögött, a sarkon a Hofer Fotó. Az 1905-ben alapított wirtschaft természetesen udvari szállítója volt a császárnak. A kirakatban minderről tájékozódhat a bámészkodó és maga is megrendelővé válhat. A labanc vitéz, kinek szobra ott felül áll megfelelő pózban, minden bizonnyal itt fényképezkedett. Mögötte pedig a korabeli kamera, amilyet ma már csak fekete fehér némafilmeken láthatunk. Végezetül vessünk egy pillantást ismét A Zauner Konditorei falára, de immár a vele szemben lévő üzlet kirakatán tükröződve. Az egyik asztaltársaság még ugyanaz, pedig majdnem egy óráig tartott a séta. A rízsporos hajú udvaronc ujjai között egy Mozartkugel-lal tartja szemmel őket. A nyomaték kedvéért egy hegedű is pihen a csendéletbe komponálva. Echte Salzburger – üzen németül, és biztos ami biztos ott van angolul is: Austrian Speciality. Ha az utazót a szerencséje Salzkammergut további településeire is eljuttatja, kivétel nélkül megtalálja mindegyikben az ilyen üzletet. Hozzátéve, hogy száz, kétszáz, esetleg még több éve. Éppúgy, mint magában Salzburgban. Hogy melyik a tényleg echte? Az igazi? Ugy lehet ez, mint Picasso neve a francia tengerparton végestelen végig. Rengeteg faluban megtalálható az emléktábla egy-egy régi házon, rajta, hogy mennyit időzött itt a nagy festő. Ha összeadnánk a hónapokat és éveket, még ma is élne az excentrikus festő. Node ne gonoszkodjunk! A nevezetes kugl, miként az isler karika, és kaiserschmarrni az egész Salzkammergutban ugyanúgy ízletes, mint ahogyan nagy művész a Békegalamb festője Nizzától Marseille-ig.