Honvédkő a legkeletibb kapuban

Az Ojtozi-szorosban viharos történelmünk hőseire emlékezteti minden a székelyföldi vándort 

A Gábor Áron szülőházáról nevezetes Berecktől 7 kilométerre, 866 méter tengerszint feletti magasságban van a történelmi nevezetességű Ojtozi-tető a Nemere és a Berecki-hegység északi részén átvezető kárpáti hágó.  A tetőnyeregből Moldvába leereszkedő Ojtoz-patak alakította ki az Ojtozi-szorost, amelyet könnyű átjárhatósága miatt a Kelet kapujaként is emlegettek Magyarország szerte. A hágót övező hegyek viszonylag alacsony nyergén bukik át a székely által pokolba kívánt – a szóbeszéd szerint: „Nem erre, arra fújjál” – Nemere szél, amely Keletről mindig fagyos hideget, és utakat eltorlaszoló hóviharokat hoz a Felső-háromszéki medencébe.

A szorosba Ojtoz településen át vezet az út, amelynek bal oldalán az itt kisebbségben élő moldvai csángók hitének megfelelő, római katolikus templom emelkedik. A templom falán kőtábla, rajta Pittino Anselmo kőfaragó vésője nyomán olvasható: „Javíttatták a 13. és 14. ezredbéli népfelkelők és a velük volt csendőrök 1915.”

Hármashalom

A templommal átellenben, az út jobb oldalán egy magánház kertjének fái alatt húzódik meg az 1940–44 közötti országzászló-tartóként megépített hármashalom, amely előtt magyar turistaként lehetetlen elérzékenyülés nélkül a történelmünkön elmerengeni. 

Az Ojtozi-szoros ugyanis sokat látott, stratégiai kapuja volt mindig is Erdélynek. Itt tört be hozzánk – hajdanában – tatár és török, áthaladtak rajta Mátyás király, Bem József. Véres harcok színhelye volt a völgy az osztrák–török háborúban, az 1848–49-i szabadságharc idején, de a két világháborúban is. 

Torokszorító élmény

Az Ojtozi csata 100. évfordulójára, s a Nagy Háborúban a hazát itt, az ezeréves határon védő soproni hősökre is emlékeztek az idezarándoklók 2017 augusztus 16-án. A Kelet Kárpátokban fekvő Ojtozi szorosban ugyanis, a történelmi Magyarország akkori legkeletibb pontján a Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred hősies helytállással, hatalmas veszteségek árán védte a hazát véres küzdelemben. A berecki önkormányzat és hazánk csíkszeredai főkonzulátusa közös szervezésében természetesen a hűség városát is meghívták a centenáriumi eseménysorozatra. Azt a Sopront, amely hatalmas áldozatot hozott a csatában hősiesen helyt állva, és amely fontosnak tartotta ojtozi hőseinek emlékét ápolni, nekik 2007-ben a románok által 2019-ben lerombolt “Honvédkő” helyén újra emlékművet állítani az ojtozi templomkertben. 

A három évvel ezelőtti centenáriumi ünnepségen pedig emléktáblát helyeztek el a templom falán az Ojtozi-szoros térségében 1916–17-ben harcolt és hősi halált halt magyar katonák emlékére. A tábla jele-, de üzenete is a hazaszeretetben, nemzetszeretetben megnyilvánuló erkölcsi erőnek, és az összetartozás érzésének. Ez az üzenet szorítja a vándor torkát, ha megérinti a legkeletibb kapu hőseinek Honvédkövét, s  tisztelete jeléül odaköti a többi mellé a maga nemzetiszín szalagját. 

Véres harcok színhelye

Az Ojtozi-szoros 1916 őszén, a román betörés idején vált hadszíntérré, amikor a kárpáti hadműveletek folyamán az osztrák-magyar és német csapatok kiűzték Erdélyből az oda betörő románokat. A hegygerinceken hosszú és véres harcok dúltak 1916 és 1917 években. Maga a szoros és a vízválasztó Magyarós-tető többször is „gazdát cserélt.” A hadtörténelem három ojtozi csatát tart számon, melyek közül az utolsót 1917 augusztusában vívták az osztrák-magyar és német katonák a románokkal és a segítségükre érkezett oroszokkal. Ezt követően a legyőzött Románia fegyverszüneti megállapodás megkötésére kényszerült, Erdély pedig a honvédeknek hála még egy rövid ideig magyar föld maradhatott – írja a www.magyar patriotak.hu  ojtozi haditemetővel foglalkozó írásában

Írta:
Galambos Béla

Hasonló