Az Országház árnyékában

Hargitai Beáta alkotása

25×35 cm.
Akvarell, papír.
2019.
A Fortepán képanyagából.

Csendesen húzódnak meg azok az egyszerű viskók, épületek az Országház árnyékában. Az 1830. évi országgyűlésén merült fel az a gondolat, hogy az országnak legyen háza. A terv húzódott, mint szokott, beadványok, pályázatok érkeztek, és végül Steindl Imre (építész, műegyetemi tanár az MTA tagja) került ki győztesen. A hely még nem volt kijelölve, míg egy ragyogó ötletként a Duna partot szemelték ki. A századforduló környékén, a XX. század elején megváltozott a város arculata, fővárossá lett épületeivel, a kor stílusával ma is elegáns fő-és világváros. A kis szükséglakások ideje lejáróban volt, az 1933- és 36 között Tabán elszenvedte a lebontás szomorúságát. Ezt a Fortepán által közölt képet régóta nézegetem, jól példázza azt az időt amikor a rút kiskacsa szépséges hattyúvá válik, ami nem is volt mese sem a mesében, sem a valóságban. Sok szomorú történetet olvashattunk erről az időről, és főleg a szebbekről, amikről nagy íróink, oly színesen írtak emlékezetük szerint. Mi minden történt a világban, mennyi politikai szörnyűség, háború, ami fékezhetetlen rombolással járt, és visszafordíthatatlan emberi pusztulással. Ma tavaszra várunk, egy szebb jövőbe reménykedve, amiben erősen hisszük, hogy csak szebb lehet!

Szerző: 2019. 02. 10.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló