Elhagyatva

Hargitai Beáta alkotása

30×21 cm.
Akvarell.
Papír.
2015.

Kép a falon!!! Micsoda nagyszerű ötlet. Az ősök, őseink praktikusan kitalálták, elég volt a barlang sima felülete, és némi üszkös kormos fekete bot, és máris közvetítették a gondolataikat, félelmeiket, vagy lehetőségeiket. Ma kifinomult változatait lassan nem is tudjuk követni, annyi jó ötlet rakódott egymásra, és egymásból táplálkozva újabb fantasztikus őrült megoldásokat eredményezve. A látottakról egy kiragadott pillanat, amit kimerevítve, és továbbadva már csak a mestereken múlt, hogy mi lesz belőle. Örömöket bánatokat, unalmat, fantáziát, virtust, hetykeséget, mulatságot, mulandóságot ugratást, és nem sorolom, hogy mennyi árnyalata lehetősége van a képi megjelenítésnek. Persze a művészetek összes ága hordozza ezt a nagyszerű lehetőséget ami a számok végtelenségével, vagy a csillagrendszer csodáival hasonlíthatunk, és még így sem kaphatjuk meg a teljesség képét mindenről. Itt e ház, aminek már falai elfáradtak, cserepei a tetőn kedvükre pattognak, oldalát is nagy szerelemmel ölelgeti a bokor, hogy egyre mélyülő fullánkjaival győztesként hajthasson újabb ágakat. Merenghetünk lakóiról, életükről, persze az örök forgásra gondolva főleg magunkról, az öregség, és elhagyatottság szomorúságáról, de ez a kép ma szobánk falán kép a falon megmarad, amíg az idő sodrása végül a pusztulásba dönti.

Szerző: 2018. 12. 23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló