Nagyon tetszik a képed. Számomra olyan, mint egy vázlat, s ahogy hagyom magamban elindulni az impressziót, úgy egyre inkább, mintha a hideg térben volna egy félelemben élő madár, aki pillanatokra ugyan belemélyed az élelem megszerzésébe, mégis bármely másodpercben elillan. A távoli nézet kerek és további szabályos tér-idomokkal teli -nyugalmat ad, a közeli látványban a pillanat rögzül csupán. A szálkás-tollas-borzas feszületben egy emberi lélek mindennapi bizonytalansága vetül a látvány megidézésébe. A meggyötört “hess madár” küzdelme a körülményekkel… A bal oldalon a szimmetrikus bizonyosság beleszakad az előtéri képbe, mint egy múltbeli stabilitás és mint annak elfoszlása a képzett jelenben. Az “íróasztal gombja”, mint helyszíni tárgyi ellentmondás és az ettől a helytől idegen élőlény is metafórikus gondolatokat ébreszt. Nekem ezt hozta. Szerintem vagy ezt még befejezed, vagy erről a témáról látunk még tőled képeket. Köszönöm az élményt! Igazán lenyűgöző. Nagyon tetszik ez az utánozhatatlan technika.
***
Szabó Ferenc írását közöltem, bár engedély nélkül, mégis ezt kellett tennem!! Férfias, karakán írása a képről tökéletes, aprólékos, és mégis nagyvonalú. Maga a kép Biszák Lászlótól, mint mindig egy meglepetés! A fésületlen nagy madár megjelenítése bomba jó!! A kép értékeit fenn Szabó Ferenc ugyan ilyen lendülettel értékeli, élvezetes olvasnivaló!! Szeretettel ajánlom a vasárnap reggeli hangulathoz!!