Oroszlán és kétfejű sas

Uralták a vidéket a dózsék, maga Velence csak macskaugrásnyira van

Mediterrán napsütés, árnyas átjárók az erődítmény falán

GRADISCA D’ ISONZO Trieszttől Dubrovnikig akármelyik Adria parti város falai között kószálunk, előbb utóbb találkozunk egy oroszlános szoborral. Ahol oroszlán van, az Velencéé, tartották a városállam virágzása idején.

Érdekes, vagy inkább nagyon is érthető, a parti hegyeken túl nemigen hódítottak. A kőfallal körülvett, és mesterien védett városok nagyon hosszú ideig a Velencei Köztársaságéi maradtak. Trieszttől alig harminc kilométerre, északi irányban, nem sokkal az autópálya fölött találjuk Gradisca d’Isonzó városát. A már említett jelkép azért fontos e szép kis település tekintetében, mert az ódon falak között sétáló vendég nagyon hamar rábukkan, de egy másikat, a kétfejű sast, akár hamarabb is megpillanthatja. Sejtheti tehát az olvasó, hogy határvidéken járunk. Uralták a vidéket a dózsék, maga Velence csak macskaugrásnyira van, és a Habsburgok is, még ha Bécs jóval messzebbre esik is. Az pedig csak hab a tortán, hogy szlovének lakta nemzetiségi vidéken járunk. Maga Szlovéniai pedig negyedórányi autóút.

Az erődítmény tervezésében részt vett Leonardó da Vinci is

Gradisca d’Isonzó rendkívül kedves kis város. Centruma egy elég jó állapotban megmaradt erősség. Ennek falain láttam oroszlánt és sast egyaránt. A lonccal befutott kövek árnyékában pillantottam meg Leonardó da Vinci szobrát. Nagy hasznát vette hadmérnöki tudásának annak idején az építő. A várfal alatt átsétálva az embernek kedve volna sokáig időzni az árkád hűvösében. Ám, ha szedjük a lábunkat, gyorsan a parkba jutunk. A városlakók büszkék a rengeteg terebélyes fára, és a sok cserjére, zöld növényre. Ahová nem jut árnyék, ott leeresztett vászonernyők alatt élénkül meg késő délután a korzó. Németországból, Ausztriából járnak ide turisták nagyobb számban. Az a típus, aki a part, a víz, a tűző nap után, vagy éppen helyett, szereti élvezni a valamivel hűsebb, frissebb, zöldebb mediterrán Alpokalját. Itt még az a csoda is megesik, hogy hiába akár a nyár közepe, mégis több a helybéli, mint a vendég. Gradisca d’Isonzó az ínyencek nyaralóhelye. A szélrózsa minden irányába kirándulhat az ember. Van hely a, szállodában, a vendéglőben másnap este már törzsvendégként köszöntenek.

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése