Hol sírjaik domborulnak…

Egy folyó, amely mellett magyar katonák tízezrei vesztették életüket

„Képe alatt ketyeg az óra, ő maga elment Doberdóra”. Deák Mór, kortárs költőnk sorai járnak az eszemben, miközben a redipugliai osztrák-magyar katonatemető kövei között lépdelek. Egy megsárgult fénykép ihlette a sorokat, mely egy nagyon idős asszony vitrinjében állt.

Kopjafa az emlékmű mellett

Milyen baljóslatú, dobpergésszerű a szó: Doberdó. Vagy mondjunk inkább sortűzszerűt? Amikor még nem volt Don-kanyar, akkor az Isonzó jelentette ugyanazt. Egy folyó, amely mellett magyar katonák tízezrei vesztették életüket. Itt nyugszanak a szomszéd falu sírkertjében. Nagyobb részük közös sírban, kisebb, sokkal kisebb részük kapott csak saját követ. A betű hiba némelyiken megbocsátható, nem magyar kéz írta, véste. Tiszteletre méltó, hogy milyen gondozott a hely.

A közös sír nagy emlékköve mellett kopjafa áll. A síremléknek ez a formája más nemzeteknél nemigen járja. A koszorúk frissek, a piros fehér zöld pántlikák színét még nem szívta ki a perzselő mediterrán nap. Találtam egy követ, melyen a „Farkas” feliratot  kézzel karcolva egészítette ki valaki keresztnévvel, és Nagymagyarország matricát ragasztott mellé. Lépten-nyomon tetten érhető, hogy mindennapos vendégek itt az unokák, és az áldó imádság sem hiányzik hősi halált halt őseink nyughelyénél.

Itt jártak a leszármazottak

Elmerengek, hogy eleget tudunk e a múltunkról és megteszünk e mindent annak érdekében, hogy ápoljuk emlékeit. Említettem már, hogy elegendő jelét látom az ide elzarándokoló magyarok keze nyomának, de vajon hányan hajtanak el a közeli autópályán Trieszt, és Szlovénia felé anélkül, hogy felkapnák a fejüket: nicsak, ez az Isonzó. A bűntudat onnan való, hogy én magam is közéjük tartozom. Idáig jutok magamban, aztán tovább sétálok. Megnézem az olaszok emlékhelyét.

Nem kevesebb, mint százezer itáliai végezte be itt életét. Egy domboldalon huszonkét márványfalon sorakozik a sok név. Mindegyiken végigfut a „presente, presente” felirat. Érthető, és mégis nehéz lefordítani. A monumentális emlékmű méretei kis túlzással a piramisokkal vethetőek össze. Eszembe jut a vietnami háború washingtoni nagy emlékfala, amely fényes fekete gránitból van, és aki a neveket olvassa, egyúttal saját magát is látja visszatükrözve. Ott is, itt is a város moraja zökkenti vissza a jelenbe a megilletődött látogatót. A harcok színhelye a közelben van, ott is sok dolog emlékeztet a vérzivataros múlt századra.

 

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése