Hol sírjaik domborulnak…

Egy folyó, amely mellett magyar katonák tízezrei vesztették életüket

„Képe alatt ketyeg az óra, ő maga elment Doberdóra”. Deák Mór, kortárs költőnk sorai járnak az eszemben, miközben a redipugliai osztrák-magyar katonatemető kövei között lépdelek. Egy megsárgult fénykép ihlette a sorokat, mely egy nagyon idős asszony vitrinjében állt.

Kopjafa az emlékmű mellett

Milyen baljóslatú, dobpergésszerű a szó: Doberdó. Vagy mondjunk inkább sortűzszerűt? Amikor még nem volt Don-kanyar, akkor az Isonzó jelentette ugyanazt. Egy folyó, amely mellett magyar katonák tízezrei vesztették életüket. Itt nyugszanak a szomszéd falu sírkertjében. Nagyobb részük közös sírban, kisebb, sokkal kisebb részük kapott csak saját követ. A betű hiba némelyiken megbocsátható, nem magyar kéz írta, véste. Tiszteletre méltó, hogy milyen gondozott a hely.

A közös sír nagy emlékköve mellett kopjafa áll. A síremléknek ez a formája más nemzeteknél nemigen járja. A koszorúk frissek, a piros fehér zöld pántlikák színét még nem szívta ki a perzselő mediterrán nap. Találtam egy követ, melyen a „Farkas” feliratot  kézzel karcolva egészítette ki valaki keresztnévvel, és Nagymagyarország matricát ragasztott mellé. Lépten-nyomon tetten érhető, hogy mindennapos vendégek itt az unokák, és az áldó imádság sem hiányzik hősi halált halt őseink nyughelyénél.

Itt jártak a leszármazottak

Elmerengek, hogy eleget tudunk e a múltunkról és megteszünk e mindent annak érdekében, hogy ápoljuk emlékeit. Említettem már, hogy elegendő jelét látom az ide elzarándokoló magyarok keze nyomának, de vajon hányan hajtanak el a közeli autópályán Trieszt, és Szlovénia felé anélkül, hogy felkapnák a fejüket: nicsak, ez az Isonzó. A bűntudat onnan való, hogy én magam is közéjük tartozom. Idáig jutok magamban, aztán tovább sétálok. Megnézem az olaszok emlékhelyét.

Nem kevesebb, mint százezer itáliai végezte be itt életét. Egy domboldalon huszonkét márványfalon sorakozik a sok név. Mindegyiken végigfut a „presente, presente” felirat. Érthető, és mégis nehéz lefordítani. A monumentális emlékmű méretei kis túlzással a piramisokkal vethetőek össze. Eszembe jut a vietnami háború washingtoni nagy emlékfala, amely fényes fekete gránitból van, és aki a neveket olvassa, egyúttal saját magát is látja visszatükrözve. Ott is, itt is a város moraja zökkenti vissza a jelenbe a megilletődött látogatót. A harcok színhelye a közelben van, ott is sok dolog emlékeztet a vérzivataros múlt századra.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése