Mussolini volt az ötletgazda

Nemcsak a vulkán hamuja, hanem a mindennapok pora is betemethet és átadhat a feledésnek egy-egy várost. Pompei és Herculaneum sorsa ismert, Aquileia-é kevésbé. Pedig a Trieszttől nem messze fekvő észak-olaszországi várost nem öt-tíz méter mélyről kell kiásni, mint a már említetteket.

Akár útépítés, akár alap ásás, szinte bizonyos, hogy ezen a vidéken valami leletbe ütközik a szerszám. Nem véletlen, mert Aquileiát mint második Rómát emlegették a birodalom fénykorában. A negyedik században patriarchátus székhelye volt. Nagyon fontos helyen feküdt, hiszen itt keresztezte egymást a tengerparti főút és az Alpokon keresztülvágó másik. Rómát egyebek mellett az általa épített utak hálózata tette naggyá, érthető tehát Aquileia fontossága.

Az egyik legnagyobb ásatás, és romkert napjainkban egy mai útépítést lassít le. Az ideiglenes drótkerítésen keresztül jól körvonalazódnak az egykori építmények, és a közöttük vezető utak. Az eldőlt és földtől betemetett oszlopok újra állnak. A régészek keze nyomán nyilván újabb részletek is a ma embere elé tárulnak előbb utóbb.

A feltárást végző szakemberek munkája türelemjáték. Különösen, ha valamit eredeti pompájában akarnak helyreállítani.

A város hatalmas katedrálisának belsejében gyönyörű mozaikok képes beszéde vall a régi korok életéről. Minden adott ahhoz, hogy régi szépségében pompázzanak majd az ábrázolások. A már elkészült részeket egyelőre üveglapok fedik. A késő délutáni napsugarak betűznek a főhajó homlokzati ablakán, ezáltal szép kontúrokat kapnak a mozaiklapocskák. Nagyszerű alkalom a fényképezésre. Az egyik sarokban a restaurátor hölgy hason fekve dolgozik. A felfázástól nemigen kell tartania, mert a kinti hőség simogató melegséggé szelidülve itt is érezteti hatását. Elképesztően aprólékos munka. Néztem egy darabig, elhatároztam, hogy megvárom amíg egy kockácskával végez a szakember, de láthatólag több ideje volt, mint nekem. Annyira elmélyülten dolgozott, hogy észre sem vette ottlétemet. Lucianó, olasz vezetőm már a bejáratnál várt, és fáradhatatlanul sorolta mindazokat a történeti adatokat, amelyek a helyet illetően fontosak. Hátat fordítottunk a perzselő napnak, és felnéztünk a majdnem félszáz méter magas toronyra. Dísztelenségében is monumentális építmény. Aztán megakadt a szemem a Remust és Romulust szoptató anyafarkason, mely egy oszlop tetején állt a templom előtt. Egy kereszténység előtti jelkép, keresztény templom előtt. Ráadásul eléggé új állapotban. Szóvá teszem Luciano-nak. Mussolini volt az ötletgazda kapom a választ. Jót nevetünk a dolgon, és nagyot szippantunk a fügeillatú levegőből.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése