Pappné Szalka Magdolna

Igazgató,

Ózd

Sosem hittem volna, hogy több mint húsz év után az életem ilyen formán kanyarodik vissza Ózdra, az Olvasóba. Itt születtem és nőttem fel a Szabadság úti, majd a Gyári Iskola, később a József Attila Gimnázium diákjaként.

Visszaemlékszem: negyedikes gimnazistaként a téren ücsörögve a Felvételi tájékoztatót forgattuk. Barátaim mindannyiszor a népművelést találták számomra a legalkalmasabbnak. Nem igazán ismertük e szakma, – azóta már tudom: hivatás – pontos tartalmát. Ilyenekre emlékszem: szívesen teremt és ápol kapcsolatokat, együttműködő, empatikus, extrovertált személyiség…

Könyvtárosként kezdtem dolgozni 1980-83 között az Ózdi Népművelési Intézményeknél a sikertelen felvételi után, melynek székhelye az Olvasó volt.  Mindig kedves barátaim voltak a könyvek, lenyűgözött a hatalmas tudástár, azok logikus rendezési módjai, megannyi visszakeresési lehetősége, s persze az olvasószolgálat, a tájékoztatás emberi kapcsolati oldala.

Ekkor élte a ház nagy felújítását, a központi könyvtár a Kaszinóba került. Itt, ill. egyszemélyes fiókkönyvtárakban dolgoztam: Tábla, Hódoscsépány, Sajóvárkony. A magam módján alakíthattam ki az olvasói kört: játszottunk, meséltünk, könyvtárost játszottunk, s kitűnő könyveket ajánlgattunk. Középfokon végeztem el ekkor a könyvtár kezelői tanfolyamot, csak később, borsodnádasdi korszakomban szereztem főiskolai diplomát, majd kulturális menedzser szakképesítést. Azóta sem tudtam megindokolni döntésem, hogy a mindennapos utazgatást vállalva egy – akkor még – nagyközségi könyvtári állás miatt elhagyjam Ózdot. Aztán még jobban elhagytam, hiszen ott találtam férjemre is. Ózdi kötődésem mindig erős maradt – a családom is itt él –, bár szerettem és szeretek borsodnádasdi lenni. Sok-sok örömöt kaptam az ott élőktől. S kiderült számomra, hogy mi fán terem a népművelés, hiszen a kis településekre ma is jellemző: egy épületen belül, szorosan összefonódva, egymástól elválaszthatatlan egységben dolgozik könyvtáros, és az un. művelődésszervező.

Több mint 20 évet dolgoztam Borsodnádasd kulturális életében.

Voltam megbízott, majd kinevezett igazgató, volt munkáltatóm nagyközségi tanács, önkormányzat és közalapítvány, vezettem részben és teljesen önálló intézményt is.

Mindig hittem, hogy a helyi kulturális intézmény a közélet fontos centruma, színtere, így ajtóm ténylegesen és képletesen is nyitva állt minden új kezdeményezésre. Szolgáltam az alkotókat, táboroztam, hírforrásul a helyi kábel-tv-ben tudósítottam, interjúkat készítettem, bemondtam, narrátoroztam.

„Kulturos Magdi” – így hívtak. Táncoltam a szüreti felvonulókkal, színpadon köszöntöttem a protokoll vendégeket, szerepeltem színpadi darabban, s én örömmel sodródtam. Pályáztam a lehető legtöbbet, így eszközparkjában a környék egyik legjobban felszerelt kulturális intézménye lett a borsodnádasdi. Egy ciklusban önkormányzati képviselőként a közélet szereplőjeként is közreműködtem.

2007. évben Borsodnádasd Városi Önkormányzat Képviselő-testülete „Borsodnádasdért Emlékplakett” kitüntető címet adományozott.

2004. egy új lehetőséget kínált. Sok-sok vívódás után a kihívást választottam, megpályáztam az ózdi Városi Művelődési Központ igazgatói állását, 2007. júliusától az összevonásokat követően pedig az Ózdi Művelődési Intézmények igazgatója lettem.

Ugyanaz a feladat és mégis teljesen más. Ott alfától omegáig minden egyszemélyes, itt a fő hangsúly az irányításé.

S rögtön a harmadik héten az Olvasó „került utamba”. Boldog lehetek, hogy a fogantatástól részese lehettem az épület fizikai és tartalmi megújulásának. Közreműködhettem a hasznosítási terv elkészítésében, végig kísérhettem a tervezés és a kivitelezés mindennapjait. 2007. júniusában vettük át a „gyönyörű menyasszonyt”, s azóta folyamatosan díszes ruhába öltöztetjük.

S persze a tartalmi munkát tekintve is folyamatos a kínálat bővülése, melyre tudatosan készültünk. A patinás, tágas terek önmagukban hordozzák a lehetőségek sokaságát: hagyomány, innováció és minőség.

Úgy érezzük, miénk a legszebb munkahely és a legnagyobb öröm, amikor délutánonként más-más hangok szűrődnek ki a próbatermekből, amikor tapsra emeli kezét a közönség, amikor arcuk sugárzását látjuk a betérő gyerekeknek és felnőtteknek. Szeretjük az Olvasót mi, akik invitáljuk Önöket napról-napra. S tapasztalataink szerint szeretik Önök, mert mondják, mert érezzük a szeretetet, örömöt, boldogságot, hogy újra otthonuknak érezhetik.

A gyönyörű menyasszony díszes ruhába öltözött, de csak az ember képes életet varázsolni, pezsgő kulturális életet teremteni benne.

A szüleimtől a hitet, a kitartást és szeretetet, a szeretni tudás képességét, a férjemtől a türelmet, megértést kaptam.

Majd harminc éve a pályán mindent a kultúrának, a közösségeknek köszönhetek. Kudarcot és sikert, de leginkább boldogságot. Egy olyan csónakba szálltam, melyben mindig boldogan eveztem. A rómaiak mondták: „Navigare necesse est…”, vagyis Hajózni kell…

Kívánom magamnak és mindenki másnak is, hogy legyen hozzá erőnk.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)

Hasonló

Aranyhintó hat lóval, bíbor bársony trónnal

Nem Danikáné lányát, hanem a római pápát szállította A római katolikus egyház éppen hivatalban lévő feje már nagyon régen nem kocsizik ki vele. Haladnak a korral. Modern közlekedési eszközzel, autóval... Tartalom megtekintése

A milánói dóm égbe szúró tornyai

A világ egyik legszebb gótikus temploma tárul az ember a szeme elé a Piazza del Duomón A délutáni nap fényében fürdő homlokzat nem ismeretlen előttem. Láttam képen, filmen, körbesétáltam a... Tartalom megtekintése

Tanya

Biszák László alkotása A  festő, aki   komplett  képekben  gondolkodik,  vagy  csak  ráhagyja  az  ecsetére, hogy  dolgozzon,  máris  kikerekedhet  keze nyomán egy tájkép, és  ha  van  még festék a palettán ... Tartalom megtekintése

“Itt van az ősz, itt van újra…” 

Ősz Zoltán alkotása Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem (Petőfi Sándor) Remek.  Pompás.   Csodás.  Szinte itt ... Tartalom megtekintése

Őszikék 22 – 11 

Bíró Ernő alkotása Lám-lám  idén is eljött minden  híresztelés ellenére az  ősz!  A  nyár  perzselő  volt,  áhítoztunk   az  esőre, kis  lehűlésre,  és  mutató újját  felemelve  hozott  rosszakat,  viharokat, lehűlést ... Tartalom megtekintése

Kertész  utcai  ház, Győr

Hargitai Beáta alkotása …már 2024-et  írunk,  és  2020-ban  készítettem  ezt  a kis  képet.  Révfalut  jártam,  kerestem  az  emlékeket,  lassan  az  épületek  is  úgy  kipotyogtak  a  szitán,  eltűntek  mint  a pergő ... Tartalom megtekintése

Lagúna

Huszár  Boglárka alkotása Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. (Wikipédia). ... Tartalom megtekintése

Fornax

Tüttő József alkotása Képzeletem összes  zugát    nézegetem   az  elvonatkoztatott  témát   bontogatva  ami  a jelenkor megváltozott  világát   képviseli.  A  múlt század  embere  vagyok,  ahol  a tárgyak  tárgyakat ... Tartalom megtekintése

Józsi seprűvel győzte le a fellázadt kávéfőzőt

Megsértődött a kis kotyogó, s kattogott, pattogott, csörömpölt, ugrándozott Köztudott tény, hogy az erdélyi vendégszeretetnek nincsenek határai, Székelyföldön meg különösképpen. Mindenki szívesen fogad vendégeket, látogatókat, hosszabb vagy rövidebb távon, és... Tartalom megtekintése

“Nem nyitok vitát…” 

Tüttő József alkotása Két  krumpli  egy  zsákba  hiába  nagy a zsák,  akkor  hátra  arc,  és  úgy  vitáznak  mint két  felfújt  hólyag.  Tüttő  József  két  figurát  állít  elénk,  hogy  fejtsük  meg ... Tartalom megtekintése