A Szűz havában

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Az év első irodalomórája lassan a feléhez közeledett. Az egész osztály lelkesen körmölt. Ilyen gyorsan soha nem telt a papír – emlékezett vissza a nyár elején befejezett harmadik esztendőre. És a nyár sem  – tűnődött tovább. Nézte a többieket: milyen könnyen szalad a tolluk, egyikük sincs itt. Átélik újra a legszebb nyári élményüket, erről szól majd a mai dolgozat.

Sóhajtott egy nagyot, és kicserélte a másikra elzsibbadt karját az álla alatt. A tanár úr felnézett az asztalnál, találkozott a tekintetük. Csak egy pillanatig persze, mert ő rögtön a papírra meredt, mintha írna. Gondolatai nem bírtak elszabadulni az előző hét végétől. Vajon mit szólna az öreg, ha leírná úgy, ahogy volt. Na, mit? – próbálta elhessenteni magától a gondolatot. Jót nevetne a maga kimért módján, felemelné a szemüvegét, és megkérdezné szokása szerint, „Maga pálinkát reggelizett?” Ez nála a határozott rosszallás jele. De vajon rosszallná-e?

Szorítást érzett a gyomra körül, mint akkor. Morzsolgatta a tollat, morzsolgatta, majd fél kezével elővett egy mézédes szőlőszemet a tízórais zacskójából. Ez még az a szőlő – rohanták meg az emlékek –, amelyet együtt szedtek. A korai szüreten, amely még a legöregebbek szerint is megelőzött vagy két héttel minden eddigit. A fogával óvatosan nyomogatta a feszes szemet, az pedig egy ízlelésnyi levet engedett magából. Tovább forgatta a nyelvével, óvatosan, nehogy baja essék. A szemét is behunyta, hogy hitelesebb legyen a látomás. Már nem csak a gyomra szorított, érezte, hogy az arca is lángol.

Milyen lehetett neki? – gondolt sokadszor kínos feszengéssel arra az édes dulakodásra az elhagyott csőszkunyhó tövében. Arra, amikor hallgatva a szóra, abba akarta hagyni az ostromot. Milyen ostoba vagyok, jött rá, amint érezte, hogy a karok mégsem engednek.

Azt a kis sikkantást, azzal a harmatos sóhajtással a nyaka körül… Azt kéne megírni, az volt ám az élmény… Ahogy…

És ekkor a szőlőszem halk roppanással szétpattant a nyelve és a szájpadlása között. Az agyongyötört héj megadóan engedte útjára a mézes nektárt, elborítva valamennyi érzékét. Csengettek. Az osztály nem tört ki zajongásban, mint mindig, szinte mindenki tovább rótta a sorokat. A hátán a tanár úr kezét érezte.  „Még a dátumot sem írta fel” − hangzott a szemrehányás.

Maga elé húzta a füzetet, majd egy hirtelen ötlettől vezetve odaírta a jobb sarokba: A Szűz havában.

 

Könyvem megrendelhető  internetes áruházunkban. Kattintson a címlapra! 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése