A Szűz havában

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Az év első irodalomórája lassan a feléhez közeledett. Az egész osztály lelkesen körmölt. Ilyen gyorsan soha nem telt a papír – emlékezett vissza a nyár elején befejezett harmadik esztendőre. És a nyár sem  – tűnődött tovább. Nézte a többieket: milyen könnyen szalad a tolluk, egyikük sincs itt. Átélik újra a legszebb nyári élményüket, erről szól majd a mai dolgozat.

Sóhajtott egy nagyot, és kicserélte a másikra elzsibbadt karját az álla alatt. A tanár úr felnézett az asztalnál, találkozott a tekintetük. Csak egy pillanatig persze, mert ő rögtön a papírra meredt, mintha írna. Gondolatai nem bírtak elszabadulni az előző hét végétől. Vajon mit szólna az öreg, ha leírná úgy, ahogy volt. Na, mit? – próbálta elhessenteni magától a gondolatot. Jót nevetne a maga kimért módján, felemelné a szemüvegét, és megkérdezné szokása szerint, „Maga pálinkát reggelizett?” Ez nála a határozott rosszallás jele. De vajon rosszallná-e?

Szorítást érzett a gyomra körül, mint akkor. Morzsolgatta a tollat, morzsolgatta, majd fél kezével elővett egy mézédes szőlőszemet a tízórais zacskójából. Ez még az a szőlő – rohanták meg az emlékek –, amelyet együtt szedtek. A korai szüreten, amely még a legöregebbek szerint is megelőzött vagy két héttel minden eddigit. A fogával óvatosan nyomogatta a feszes szemet, az pedig egy ízlelésnyi levet engedett magából. Tovább forgatta a nyelvével, óvatosan, nehogy baja essék. A szemét is behunyta, hogy hitelesebb legyen a látomás. Már nem csak a gyomra szorított, érezte, hogy az arca is lángol.

Milyen lehetett neki? – gondolt sokadszor kínos feszengéssel arra az édes dulakodásra az elhagyott csőszkunyhó tövében. Arra, amikor hallgatva a szóra, abba akarta hagyni az ostromot. Milyen ostoba vagyok, jött rá, amint érezte, hogy a karok mégsem engednek.

Azt a kis sikkantást, azzal a harmatos sóhajtással a nyaka körül… Azt kéne megírni, az volt ám az élmény… Ahogy…

És ekkor a szőlőszem halk roppanással szétpattant a nyelve és a szájpadlása között. Az agyongyötört héj megadóan engedte útjára a mézes nektárt, elborítva valamennyi érzékét. Csengettek. Az osztály nem tört ki zajongásban, mint mindig, szinte mindenki tovább rótta a sorokat. A hátán a tanár úr kezét érezte.  „Még a dátumot sem írta fel” − hangzott a szemrehányás.

Maga elé húzta a füzetet, majd egy hirtelen ötlettől vezetve odaírta a jobb sarokba: A Szűz havában.

 

Könyvem megrendelhető  internetes áruházunkban. Kattintson a címlapra! 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése