A Szűz havában

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Az év első irodalomórája lassan a feléhez közeledett. Az egész osztály lelkesen körmölt. Ilyen gyorsan soha nem telt a papír – emlékezett vissza a nyár elején befejezett harmadik esztendőre. És a nyár sem  – tűnődött tovább. Nézte a többieket: milyen könnyen szalad a tolluk, egyikük sincs itt. Átélik újra a legszebb nyári élményüket, erről szól majd a mai dolgozat.

Sóhajtott egy nagyot, és kicserélte a másikra elzsibbadt karját az álla alatt. A tanár úr felnézett az asztalnál, találkozott a tekintetük. Csak egy pillanatig persze, mert ő rögtön a papírra meredt, mintha írna. Gondolatai nem bírtak elszabadulni az előző hét végétől. Vajon mit szólna az öreg, ha leírná úgy, ahogy volt. Na, mit? – próbálta elhessenteni magától a gondolatot. Jót nevetne a maga kimért módján, felemelné a szemüvegét, és megkérdezné szokása szerint, „Maga pálinkát reggelizett?” Ez nála a határozott rosszallás jele. De vajon rosszallná-e?

Szorítást érzett a gyomra körül, mint akkor. Morzsolgatta a tollat, morzsolgatta, majd fél kezével elővett egy mézédes szőlőszemet a tízórais zacskójából. Ez még az a szőlő – rohanták meg az emlékek –, amelyet együtt szedtek. A korai szüreten, amely még a legöregebbek szerint is megelőzött vagy két héttel minden eddigit. A fogával óvatosan nyomogatta a feszes szemet, az pedig egy ízlelésnyi levet engedett magából. Tovább forgatta a nyelvével, óvatosan, nehogy baja essék. A szemét is behunyta, hogy hitelesebb legyen a látomás. Már nem csak a gyomra szorított, érezte, hogy az arca is lángol.

Milyen lehetett neki? – gondolt sokadszor kínos feszengéssel arra az édes dulakodásra az elhagyott csőszkunyhó tövében. Arra, amikor hallgatva a szóra, abba akarta hagyni az ostromot. Milyen ostoba vagyok, jött rá, amint érezte, hogy a karok mégsem engednek.

Azt a kis sikkantást, azzal a harmatos sóhajtással a nyaka körül… Azt kéne megírni, az volt ám az élmény… Ahogy…

És ekkor a szőlőszem halk roppanással szétpattant a nyelve és a szájpadlása között. Az agyongyötört héj megadóan engedte útjára a mézes nektárt, elborítva valamennyi érzékét. Csengettek. Az osztály nem tört ki zajongásban, mint mindig, szinte mindenki tovább rótta a sorokat. A hátán a tanár úr kezét érezte.  „Még a dátumot sem írta fel” − hangzott a szemrehányás.

Maga elé húzta a füzetet, majd egy hirtelen ötlettől vezetve odaírta a jobb sarokba: A Szűz havában.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése