Zsiga felült a koporsóban, ráijesztett a milicistára

Minden ember életében eljön az az idő, amikor elkezd azon gondolkodni, hogy hová fog majd temetkezni.

Sírhelyet választ, esetleg sírkövet állíttat, és próbál nem töprengeni azon, hogy miért kezdődnek mindezen szavak a sír előtaggal. De beletörődik. Mindegy, a halált még emberfia túl nem élte, előbb-utóbb mindenkinek eljön az ideje. Hogy mi történik azután, az már egy másik kérdés. Egy biztos: a test lassan eggyé válik a földdel, s azontúl az életet adó Föld aprócska része lesz.

Zsiga is úgy volt vele, hogy nem szeretett volna gondot okozni az utódainak. Főleg, miután a fia megszólította, hogy ne pallja el minden pénzét, mert az se lesz majd, amiből eltemessék. Na tessék, hát akkor ne legyen erre senkinek se gondja. Miután meglett a sírkő és a sírkeret, arra az elhatározásra jutott, hogy ő biza a koporsót is megvásárolja. Egyszerű koporsót vett, s jobb ötlete nem lévén, felvitte a padlásra. S hogy még hasznát is vegye, belepakolta a száraz fuszulykát. Ezt azonban már nem tudta titokban tartani, túl sokan tudtak róla. Meg is kérdezte egyik este a komája a kocsmában:

– Hallod-e, Zsiga, te tényleg koporsó tartasz otthon?

Zsiga próbálta csűrni-csavarni a dolgot, de aztán kibökte, hogy ő biza a koporsót bebiztosította magának.

– Osztán hol van? Netán az első házban?

– Na, még csak az kéne! Nem, nem ott van, hanem a hijúban.

– Te komám, s aztán kipróbáltad?

– Kellett vóna?

– Legalább éreznéd, hogy milyen fekvés esik benne. S nem mennél tudatlanul a másvilágra.

– Tudod mit, komám? Ha lehozod a hijúból, bizony Isten kipróbálom.

A koma körbenézett a kocsmában, s nem  kellett szóljon egy szót sem, mert mindjárt heten is ugrottak, hogy ők majd segítenek. Így alakult teljes mókává koporsó próba, amit szépen leengedtek a padlásról, beleraktak egy díszpárnát meg egy szőttes pokrócot, s a tiszta szoba közepére helyezték. 

Zsiga a fejét vakargatta, nemigen akaródzott belefeküdni.

– Ha már így összegyűltünk, legalább kártyázhatnánk egyet előtte- próbálta halogatni.

– De aztán beléfekszik?

– Há hogyne! – motyogta Zsiga.

A kártyaparti, némi borral fűszerezve, annyira jól sikerült, hogy Zsigának túlontúl megjött a kedve, s kijelentette:

– Tudjátok mit? Én béfekszek a koporsóba, de egyúttal tartsuk meg a tort is utána!

Nosza, előszedtek egy csomó finomságot a kamrából, megterítették az asztalt, s várták a folytatást. Zsiga átszellemülten beleereszkedett a koporsóba, megigazította  a díszpárnát, szemeit lehunyta, kezeit a mellén összekulcsolta. A többiek meg, hogy már igazából adják meg a módját, elkezdtek halotti énekeket énekelni, de leginkább kornyikálni.

Eközben, kint az utcán, egy milicista baktatott. Furcsállta, hogy a Zsiga bá házából hangos énekszó hallatszik, fogta magát, s bekopogott. Persze, hogy senki sem hallotta, annyira beleélték magukat a saját jelenetükbe.

A rendőr belépett. Minden ajtó nyitva volt, hát teljes rálátást kapott a tiszta szobára. Megilletődve vette le a kalapját, de ahogy észrevették, egyből mindenki elhallgatott, Zsiga pedig felült a koporsóban. De ez a milicista sem látott addig senkit, aki halottaiból feltámadt volna, ezért úgy megijedt, hogy hátralépve megbotlott a küszöbben, s az ajtón kiesett.

Ellenben a toron már részt vett, a koporsó pedig visszakerült a padlásra, legalább húsz évre. 

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Józsi seprűvel győzte le a fellázadt kávéfőzőt

Megsértődött a kis kotyogó, s kattogott, pattogott, csörömpölt, ugrándozott Köztudott tény, hogy az erdélyi vendégszeretetnek nincsenek határai, Székelyföldön meg különösképpen. Mindenki szívesen fogad vendégeket, látogatókat, hosszabb vagy rövidebb távon, és... Tartalom megtekintése

“Nem nyitok vitát…” 

Tüttő József alkotása Két  krumpli  egy  zsákba  hiába  nagy a zsák,  akkor  hátra  arc,  és  úgy  vitáznak  mint két  felfújt  hólyag.  Tüttő  József  két  figurát  állít  elénk,  hogy  fejtsük  meg ... Tartalom megtekintése

Munka  közben

Biszák  László  festőállványa előtt Rajzok,  festmények,  különböző témák,  stílusok, felismerhetők,  és  értékelhetők,  miért  ne  nézzünk  bele  a  kincsesládába  ahol a  színek  alusznak, és  várakoznak,  hogy  teret,  lehetőséget  kapjanak  a kibontakozásra. ... Tartalom megtekintése

A gitáros

Bíró  Ernő alkotása Egy huncut  kép,  egy  kedves  gitáros,  aki  talán  éppen  pihenőjét  tartja.  hosszú  lábai  mintha  nem is ő  viselné, mintha-mintha  rongyból  volna!,  és  csupán  csak  támaszték!!  Aranyos grafika, ... Tartalom megtekintése

A Varjúvár Kalotaszeg-Sztánán, Erdélyben 

Ősz  Zoltán alkotása A gyönyörű népies-szecessziós,középkori-romantikus villát,a legendás Varjúvárat, Kós Károly építész magának tervezte Sztánán. Alig  lehet  elsétálni  Kós  Károly  neve  mellett,  egész  élete,  munkássága,   embersége, tartása,  a  makacs ... Tartalom megtekintése

Lübeck

Huszár Boglárka alkotása Ma már Hamburg neve sokkal ismertebb, mint Lübecké, de ötszáz évvel ezelőtt az előbbi még csak egy falu volt, a másik pedig messze földön híres város. Talán... Tartalom megtekintése

Zsiga felült a koporsóban, ráijesztett a milicistára

Minden ember életében eljön az az idő, amikor elkezd azon gondolkodni, hogy hová fog majd temetkezni. Sírhelyet választ, esetleg sírkövet állíttat, és próbál nem töprengeni azon, hogy miért kezdődnek mindezen... Tartalom megtekintése

Túl a szirteken…

Biszák László alkotása Akril   40x60cm Biszák  László  meglepett  bennünket   egy  varázslatos   képpel,   a  színeiben  gazdag  variációs  csucsokkal, ahol  feladatul  még   a  túlsó  oldalt  is  megjelölte.  Ha ... Tartalom megtekintése

Egy elmulasztott  tánc…

Hargitai Beáta alkotása …ha  megkérsz,  ha  felkérsz   megyek  veled,  és  követem a ritmust  amit  te   diktálsz,  és  ég  a szemem,  hogy jobban  lássalak, és  ha  nem  kihunynak azok ... Tartalom megtekintése

Titokzatos természet

Ősz Zoltán alkotása Áprily Lajos: Természet  (részlet) "Jártam benned – gyalogszerrel – sok diákkal, vagy ezerrel, látomásom frissítették, fiatalra derítették. Szépségedből örök lázban ezer szemmel lakomáztam. De te mind az... Tartalom megtekintése