Hold volt, Hold nem volt. Mesél a gyergyói éj

Már indultunk haza a mezőről, de e búzavirág előtt még letérdeltem.  Nekem megérte, remélem másnak is tetszik

Remete központjában a Gyergyói Fotóklub szabadtéri kiállításának a képeit rakosgattuk fel. Nagyon siettünk, hogy sötét előtt lennünk meg. Előttünk a szép nagy panorámaképek és amint hátra nézek ez a látvány a hátunknál élőben.  Nem volt idő kimenni szabad területre, keresgélni a jó szögeket, mindenütt épületek kémények. Így egy kicsit döfődi a villámhárító a felhőket.

Nincs csillag az égen, a levegő is párás a megsárgult levelek is lehulltak. De egyet azért kerültem a faluba az éjjel. Mikor idáig elértem, azért csak elővettem az állványt, mert a fejembe már homályosan derengett egy kép. Az arany középút erre gondoltam. Balra az örökzöld emlékek, jobbra a homályban még az élő fények, emberek. Hamar lőj egy képet Géza gondoltam magamban, mert jön a medve és balra visznek, mielőtt még kattintanál. Az élet útján jobbra tartunk, körmölünk, kapaszkodunk, acsarkodunk, csúfondároskodunk, becsapjuk egymást, mászunk felfele azon a bizonyos létrán, de egyet ne felejtsünk el… Három rúdon úgyis balra visznek. 

Árnyékfa. Szénacsináláskor nagy becsben volt tartva, míg száradt a rend ledőltek egy kicsit az árnyékába. Mostanában már nem zajongnak alatta mezítlábas gyermekek. Nem kocogtatnak pálinkával a szomszéddal, komával, sógorral az árnyékában. Nézi nyáron a magányos fa, ahogy egy traktorista megold mindent magányosan.

A tegnap éjjel egy kicsit kóboroltunk a mezőkön. Pityókaszedő ’’kalákásokat ’’ keresve. Dézsmálókat nem, de sok kerek szalmabálát találtunk a holdvilágon. Ha ma nem hordják, be még megpróbálok egy két képet lőni a sötétben, a felkelő Hold fényeinél.

Vonatok mennek, vonatok jönnek,színes fénycsíkokat húznak a sötétbe. A vonatokat nem, csak a fénycsíkjait próbáltam lefotózni tegnap a sötétben. Lehet indulni, vonatra ülni, mert Szárhegy szép…

Reggel olyan köd volt Tusnád fele, hogy csak kettő látszott az út közepén levő fehérre festett csíkokból. Ahogy mentünk ki a ködből örvendtünk annak, hogy ne, már látjuk a házakat, hogy ne, már pirkad. A szemem sarkából figyeltem az ég alját, hisz rég nem fotóztam reggeli fényeket. Állj meg hamar, ne mit látok, kiáltottam a barátomnak. Ismer ő már annyira, hogy tudja, itt a leghamarabb félre kell húzni. Egy lövés keletre, nem a legjobb, egy kicsit állítgatok a gépen majd még egy lövés. Körülnézek szépen mielőtt visszaszaladok az autóhoz, nehogy elüssön valami és összetörje a gépem. Megmutatom a felvételt a barátomnak és indulunk is. Még egyszer visszapillantok, de már egy teljesen más napfelkelte van az ég alján. Nem baj, nekem ez a hajnal tetszett.

Lukács Géza
felvételei
Written by
Szerző: 2019. 05. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése