Hold volt, Hold nem volt. Mesél a gyergyói éj

Már indultunk haza a mezőről, de e búzavirág előtt még letérdeltem.  Nekem megérte, remélem másnak is tetszik

Remete központjában a Gyergyói Fotóklub szabadtéri kiállításának a képeit rakosgattuk fel. Nagyon siettünk, hogy sötét előtt lennünk meg. Előttünk a szép nagy panorámaképek és amint hátra nézek ez a látvány a hátunknál élőben.  Nem volt idő kimenni szabad területre, keresgélni a jó szögeket, mindenütt épületek kémények. Így egy kicsit döfődi a villámhárító a felhőket.

Nincs csillag az égen, a levegő is párás a megsárgult levelek is lehulltak. De egyet azért kerültem a faluba az éjjel. Mikor idáig elértem, azért csak elővettem az állványt, mert a fejembe már homályosan derengett egy kép. Az arany középút erre gondoltam. Balra az örökzöld emlékek, jobbra a homályban még az élő fények, emberek. Hamar lőj egy képet Géza gondoltam magamban, mert jön a medve és balra visznek, mielőtt még kattintanál. Az élet útján jobbra tartunk, körmölünk, kapaszkodunk, acsarkodunk, csúfondároskodunk, becsapjuk egymást, mászunk felfele azon a bizonyos létrán, de egyet ne felejtsünk el… Három rúdon úgyis balra visznek. 

Árnyékfa. Szénacsináláskor nagy becsben volt tartva, míg száradt a rend ledőltek egy kicsit az árnyékába. Mostanában már nem zajongnak alatta mezítlábas gyermekek. Nem kocogtatnak pálinkával a szomszéddal, komával, sógorral az árnyékában. Nézi nyáron a magányos fa, ahogy egy traktorista megold mindent magányosan.

A tegnap éjjel egy kicsit kóboroltunk a mezőkön. Pityókaszedő ’’kalákásokat ’’ keresve. Dézsmálókat nem, de sok kerek szalmabálát találtunk a holdvilágon. Ha ma nem hordják, be még megpróbálok egy két képet lőni a sötétben, a felkelő Hold fényeinél.

Vonatok mennek, vonatok jönnek,színes fénycsíkokat húznak a sötétbe. A vonatokat nem, csak a fénycsíkjait próbáltam lefotózni tegnap a sötétben. Lehet indulni, vonatra ülni, mert Szárhegy szép…

Reggel olyan köd volt Tusnád fele, hogy csak kettő látszott az út közepén levő fehérre festett csíkokból. Ahogy mentünk ki a ködből örvendtünk annak, hogy ne, már látjuk a házakat, hogy ne, már pirkad. A szemem sarkából figyeltem az ég alját, hisz rég nem fotóztam reggeli fényeket. Állj meg hamar, ne mit látok, kiáltottam a barátomnak. Ismer ő már annyira, hogy tudja, itt a leghamarabb félre kell húzni. Egy lövés keletre, nem a legjobb, egy kicsit állítgatok a gépen majd még egy lövés. Körülnézek szépen mielőtt visszaszaladok az autóhoz, nehogy elüssön valami és összetörje a gépem. Megmutatom a felvételt a barátomnak és indulunk is. Még egyszer visszapillantok, de már egy teljesen más napfelkelte van az ég alján. Nem baj, nekem ez a hajnal tetszett.

Szerző: 2019. 05. 05.

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló