Kristálytükör sáros keretben

Tudtam, hogy van egy vízfelület nem mesze az úttól, a fejemben szinte már láttam is a képet

A tegnapi eső  aranyat ért. És ha már ott volt a tócsa és benne a tükröződés, nem álltam ellen a kísértésnek és kattintottam egy párat a látványról. Sokadik kép ez már a gyergyószárhegyi ferences kolostorról, de azért hátha még van, aki ebből a szemszögből még nem látta.

 

 

 

Egy négyzetméternyi tócsában fejre állt az egész központ Szárhegyen. De még így fejre állva is teszik nekem e látvány. Érdekességképpen megosztom, hátha más is rácsodálkozik, hogy mit lehetett ma este egy kis tócsából elővarázsolni.

 

Ma este Gyergyóremetén jártam. És most olyan világ van, hogy ha nem osztom meg, talán nem is jártam ott. És ha már ott voltam, nem is kell mondanom, azért lőttem egy-két képet. E helyszínnel is úgy voltam, hogy ide még visszajövök. Persze csak úgy, ha tetszik a remeteieknek is a kép, és nem tiltanak ki addig onnan. Szép éjszakát a remeteieknek, szárhegyieknek, és mindenkinek… is!

Rendesebb fotósok este kizárólag állványról fotóznak. Nekem az állványom a csomagtartóban feküdt, én meg a Duna partján térdepelve készítettem e fotót. Nem volt lehetőség hosszú záridőre, jobb beállításokra, de azzal vigasztaltam magam, hogy így talán jobban fog látszani a víz hullámzása.

Ez a kép is tócsa mellett készült. Érdekesnek tűnt a víztükörben megjelenő látvány és az égen lévő kép hatása így együtt. Már csak egy pillanatig volt fenn a Nap és pont jött egy autó. Féltem, hogy már nem kapom el az utolsó napsugarat, ha megvárom, míg kimegy a képből, és ezért megnyomtam a gombot. Remélve, hogy másoknak is tetszik…

* * *

Az összefogás az önkéntesség a tenni akarás olyan erőt adott e közösségnek ami már-már példa értékű. Pincékből , kutakból négy nagy teljesítményű pumpa folyamatosan szívta a vizet. Az önkéntes tűzoltók irányításával a polgárőrök, szárhegyi lakosok segítségével a belvizektől szabadították az udvarokat, hordalékot szállítottak, ment a munka. Még hátra van a zsákok összeszedése, de addig is előkeresem a szürke kalapom a szekrényből, és megemelem mindenki előtt, aki részt vett idáig az árvízkárok csökkentésében.

Virágot vittünk éppen egy vendéglőnek, amikor a viharfelhők mögé elbujt a Nap. Tudtam, hogy van egy vízfelület nem mesze az úttól, és a fejemben szinte már láttam is a képet. Hamar be a mezei úton, rohanás a víz partjára. Másodpercek töredéke alatt állítgattam a gépet és exponáltam. Talán 4-5 kép is készült különböző beállításokkal, de végül erre esett a választásom, hogy megosszam. Csak remélni tudom, hogy most jóra szavaztam, és nektek is tetszik.

Szerző: 2019. 05. 23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló