A felpéci Bakony-ér fahídja anno

Hargitai Beáta alkotása

21×30 cm.
Tollrajz
papír.
2016.

Most mesébe kezdek, mert már nekem is az, a gyerekkor szivárványosan festett emlékek meséje, ahogy bennem él. A mai alkalomra feltettem a felpéci fahidat, ami szinte küszöb volt a faluba jutáshoz. Kicsi, szinte nevetségesen sekély tiszta vizű ér csordogált, barátságos látványa ma is emlékezetes. Gyerekként hallottam, hogy ” Bakony-ér”, de ettől még nem változott semmi, hozzátartozott a környezethez. Amikor már messzebb is elmerészkedtünk a barátnőkkel, akkor fedeztem fel, hogy mennyi szépséget rejteget ez a véget nem érő kis cérnaság. Útját szinte mindenhol bokor vagy fa kísérte, dús növényzet, járhatatlan partok, volt ahol csak kis csillogás jelzett, mert föléje nőttek a fák, aztán, hirtelen kiszélesedett, nagyot nyújtózva, mint a parasztlegény aki kiért a föld végére. Nádasok vékonyka lábai között szaladt, kicsit megbukva a köveken, hogy bemerészkedjen egy nagy lapulevél alá, és megkóstolja a sötétséget. Hosszú, változatos futása tündértánc lehetett, mire elérte a hatalmas fagerendákból tákolt biztonságos hidat. Nem is tudom miért volt ilyen hatalmas erődítmény ennek a kis lábmosó víznek?? A tavaszi áradások, a jeges ár bizony hamaros választ adott, amikor jött a hír, hogy a Cuhai-Bakony-ér megbolondult. Elöntötte a szántóföldeket, járhatatlanok a kivezető utak. Rosszabb is jött, a híd, a monstrum rogyva adta meg magát. Tehetetlen szemlélőként járt a falu népe, a termésre, a jövőre gondolt. Volt aki derékig érő vízben próbált hazajutni, mert az olyan fontos, mint a reggeli munka kezdés. Persze a veszély multával, ismét lett híd, és még masszívabb, okulva az elrejtett hibákból. Mára fenekestül fordult meg a világ, a közutak a hegy alatt kanyarognak, autók sokasága végzi a hosszú gyaloglás terhét. Egyszer a régi úton autóval mentünk Felpécre. Néztem a megnagyobbodott települést, a hegykoszorút, persze csak domb hivatalosan, és úgy átsurrantunk a hídon, hogy visszanézve láttam csak. Jobbra a malom volt, a malomdombbal, fel-fel a szeszfőzde, a temetők, ahol annyi ismerős pihen, ahol már csak a nevek csengnek, de arctalanul. A mesének majdnem vége, de mégsem, mert addig amíg van mesélő, talán hallgató is lesz.

Művésztelep
Hargitai Beáta rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése