Akvarell.

Papír.

21×30 cm.

2017.

Szeretettel köszöntöm ezt a ragyogásában is ünnepi vasárnapot. E nap a kereszténység szép ünnepe, a Szentlélek kiáradásának öröme, és tisztasága. Sokan zarándoklásaikkal, és odaadó mélységes meggyőződéseikkel szentelik meg Pünkösd ünnepét. A néphit, a valamikori megingathatatlan isteni szeretet, növények elnevezésében is megpróbálta átplántálni a vallási eseményeket. A tavaszt köszöntő virágok , a májusi orgonák, a pünkösdi rózsák nyílása egybe esett, így könnyen elképzelhető a társítás. Nem olvastam utána, megtámadható a véleményem, csupán így gondolom. Ha így van, ha nem, meséket gondoló lelkemnek tetszik. Idén minden olyan gyorsan történt mint életünk feltüzelt világában, amikor érintésre nyílik ki minden, amikor nem kell találkozni, mégis közel vagyunk egymáshoz, szerethetünk, és veszekedhetünk is. Mint minden, van jó és rosszabb oldala, de ma Pünkösd vasárnapja van, és ha leejtették mély bordó szirmaikat a virágok, helyében pompáznak még a bazsarózsák, a szépséges rokonok, „akik” megmentették a dicsőséget.