Kígyó a sas karmai között

A zászlórúd az alapnál két méter vastag, a vászon teniszpálya nagyságú

Cancún A Kathrina nevű hurrikán előtt, amely romhalmazzá változtatta New Orleanst, az Andrew volt az, amelyre a Karib térség lakossága sokáig emlékezni fog. Még 1995-ben járt Floridában, de az általa okozott sebek azóta sem gyógyultak be teljesen.
Cancunt, a népszerű mexikói üdülőhelyet a Wilma tarolta le. Amikor nem sokkal Andrew után Floridában jártam, ott egy pálmaligetben találkoztam a pusztítás nyomaival. A hurrikán közepe, a pokol, meglepően kicsi. A már említett pálmaliget olyan volt, mintha az erdőmunkások vágtak volna bele nyiladékot valami magasfeszültségű vezetéknek. Két szélen ép fák, a kettő között pedig csonkok.
Cancunban, volt ugyan áradás és szélvihar, letépett tetők, kiborított kerítések, de az elemek hurrikánhoz méltó erővel itt is csak egy kis szakaszon tomboltak. Az üdülőövezetnek otthont adó földnyelvet egy pár száz méteres részen keresztezte az őrült szél. Az útjába eső néhány szállodát úgy tépte szét, mint egy brutális rúgás a gyerekek homokvárát a parti fövenyen.
A szemközti bevásárlóközpont tetejére másztam fel, hogy jobb szögből fényképezhessem a maradványok bontását. Meglepett, és alulról nem láttam volna, hogy az egykor jobb napokat látott üdülő garázsa fölött teniszpálya volt. Pontosabban az még meg is van. Az épülettel markolók küszködnek, de már nincs sok hátra a munkákból. A biztonsági őr, aki érdeklődve figyeli kíváncsiságomat, elmondja, a szomszéd épület a következő szezonra készen lesz. Ennek a helyén is azonnal kezdődik az új építése.
Átballagok a forró tetőn az öböl felőli oldalra. A mangrove mocsár fölött vadmadarak ricsajoznak, a távolban hatalmas zászló vonzza magára tekintetemet. A világ legnagyobb zászlaja, mondja nem titkolt büszkeséggel az őr. Tényleg meglepnek az arányai. Messze van, de a sokemeletes épületek teteje is jóval alatta húzódik. És ha jön a hurrikán, kérdezem. Akkor lehúzzák, hangzik a válasz. Kicsit ostobának érzem magam, zavartan veszem elő a távcsövet. Látja a sast, meg a kígyót, kérdi az őr. Nem, válaszolom, és a kezébe adom a gukkert. Nézze meg közelebbről, adja vissza.
A zászlórúd az alapnál két méteres, a vászon teniszpálya nagyságú. Ekkorát még tényleg nem láttam. Nem győzök hátrafelé menni, hogy meg tudjam örökíteni. Kígyó, sas, hurrikán… Nem unalmas hely ez a Mexikó.

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése