Vesszőfutás a jászol alól

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

A borongós nap végén, de még előtte a napszállatnak, egyszerre hullott le az udvaron álló vén fák összes levele. Az ágak kopaszon meredeztek, alattuk pedig a néhány csepp esőtől elnehezedett száraz lomb, a friss avar hevert. Az öregasszony a kopott küszöbű istállóból egy tépett kotlóst zavart ki, és sűrű szidalmakkal illette. A zilált tollú, kopasz hasú tyúk mindig csak annyit menekült, hogy éppen el ne érje a seprű. Alig várta, hogy ismét bemehessen.

Ez a vesszőfutás tavasz óta gyakran megismétlődött. Néhány tyúk a jászol alá járt tojni, egyikük pedig, amelyiket emiatt gyakran megkergette az öregasszony, rákotlott. Mindig csak néhány tojás volt alatta, de időnként annyi ideig ott maradt, hogy némelyik ki is kelt. Így aztán eme kotlós után – már amikor nem ült a szokott helyén – furcsa csirkecsapat járt. Volt köztük rántani valótól pelyhes naposig minden korú. Az öregasszony nagyon haragudott rá. Minek most ősszel a csirke? Úgyis elviszi az első dér. Igaz, hogy még nem volt fagy, de lehetett volna. Többször megpróbálta már valami módon leszoktatni a tyúkot a kotlásról, de nem használt neki még az sem, hogy belemártotta az esővizes dézsába. Levágni sajnálta, mert tisztában volt vele, hogy olyan rágós a húsa, hogy azt sem ő, sem a párja meg nem eszi.

A megkergetett kotlós végre átbújt a kerítés alatti résen, amit a kutya kezdett ki magának. A szőlőtőkék között biztonságban érezte magát, megállt. Köré gyűltek a legutóbbi néhány hét alatt kelt csirkéi. Tanácstalanul álldogáltak mellette, a nagyobbak kapirgálni kezdtek. Az öregasszony is megpihent, a kerítésre támaszkodott. Nézte, nézte szótlanul a furcsa társaságot, aztán végigsiklott a szeme a kerten. Az összes almát levitte a levelek után az eső. Nem az erejével, csak úgy… Ilyenkor már egy kiadós harmattól is lehull, ami még a fán maradt.

A kotlós és a kis kakasok, jércék meg az a néhány majdnem pelyhes hátrább ment, be a szakadozott levelű lapuk alá. Csíkos volt a levelek háta, hiszen annyi sem volt az eső, hogy rendesen megfürdesse őket. Onnan kezdett el rücskös taraját rázva az égre kárálni a vén tyúk. Pedig semmi veszély nem fenyegette. Csak fekete varjak szálltak nagyon magasan. Lassú, súlyos szárnycsapásokkal.

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése