Kisléta

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonának egyik vezetője a közvetlen modorú, minden újra nyitott szemmel és lélekkel néző asszony 1952. december 29-én látta meg a napvilágot. Édesanyja, Sitku Klára, szakácsként az otthonban, míg édesapja, Palásti Pál, vállalkozó-kőművesként dolgozott. Az emberi lét és a sors kiszámíthatatlanságából eredően már mindketten távoztak szeretteik köréből. A család három leánya közül, alig harminchét évesen Erzsébet is követte szüleit. Klára, immár harmincnyolc éve főnővér az ápoló-gondozó otthonban.

Az igazgatóhelyettes asszony férje, Szkiba Sándor, eladóként, majd a tsz anyagbeszerzőjeként dolgozott. Elsőszülött gyermekük, Edit, Nyíregyházán, a Gábor Dénes Főiskola gazdasági-informatikai szakos hallgatója. Húga, Éva, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium diákja.

Szkibáné Palásti Éva a megyeszékhely jó nevű gimnáziumában, a Kölcseyben tette le érettségi vizsgáit, ezerkilencszázhetvenegyben. Az ősz már Szegeden találta, az Állami Védőnőképző Intézetben, közismertebb nevén az ÁVI-ban. Az akkor még kétéves képzést egy évtized múltán váltotta fel, a már főiskolai szintre emelt intézményben, a négyéves oktatás. Kétéves kiegészítő képzés után lehetett felsőfokú oklevelet szerezni.

Mint fiatal végzős előbb Nyíregyházán, majd Kislétán védőnőnőként kezdett el dolgozni. A komolyabb megmérettetést a Máriapócson, védőnőként eltöltött közel húsz év jelentette a számára. Az élet azért tartogatott neki egy kellemes meglepetést is: 1997-ben visszakerült Kislétára, szakmai igazgatóhelyettesnek. Az időközben a Szatmár-Beregi Kórház főigazgatójának kinevezett dr. Vadász Mária után kilenc hónapig megbízott igazgatóként irányította az intézményt. Arra a kérdésre, hogy az egészségügy e nem könnyű területére miért került, csak annyit árul el: nagyon szeret a gyerekekkel foglalkozni. Célja, hogy azok olyan családban nőjenek, nőhessenek fel, ahol minden és mindenki a neki megfelelő szerepet tölti be.

Elmondja, egész életében arra törekedett, hogy – mint az orvos és az ügyvéd – megtartsa és munkatársával is megtartassa azokat a titkokat, amiket az érintettek reájuk bíznak. Feladatairól, kötelességeiről nehéz röviden írni, hisz az időszakos és a rendszeres teendők mellett, nap nap után kell váratlan helyzetekben is – lehetőleg – jól dönteni. Felügyeli az ápolási-gondozási és egészségügyi, a terápiás, valamint a rehabilitációs részleget. Közvetlenül irányítja, koordinálja és ellenőrzi azok munkáját. Részt vesz a különböző orvosi és főorvosi viziteken, melyek során együttműködik az intézet illetékes szakembereivel.

Intézkedéseket tesz az esetlegesen fellépő járványok, fertőzések megelőzése érdekében. Folyamatosan gyakorolja felügyeleti jogát a pedagógiai fejlesztő csoport munkája felett is. Személyes egyeztetést követően elkészíti, nyilvántartja és ellenőrzi a részlegvezető főnővérek, a vezető gondozónők munkabeosztását. Gondoskodik az alapellátási egység dokumentációs kötelezettségeinek teljesítéséről, a szakmailag indokolt anyagszükséglet meghatározásártól, a felhasználás ellenőrzéséről. Szervezi és irányítja a dolgozók képzését és továbbképzését. Kapcsolatot tart a szülőkkel, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteivel, valamint a társintézményekkel, miközben rajta tartja a szemét és a kezét a szükséges gondozói, takarítói létszám biztosításán.

A szakmai igazgatóhelyettes asszony kiemelt feladatának tartja a gondozottak számára megtartott – eseti és hagyományos – rendezvények megszervezését, azok zökkenőmentes lebonyolítását. S ha az szükségessé válik, kivizsgálja a hatáskörébe utalt panaszokat, fegyelmi mulasztásokat, vétségeket. Rendszeresen beszámol tevékenységéről az otthon vezetőjének, dr. Sátorhegyi Éva igazgató főorvosnak. Munkája során közvetlenül együttműködik az otthon gazdasági igazgatóhelyettesével.

Társadalmi, illetve közcélú kötelezettségvállalásairól szólva említi: még Máriapócson lett a Magyar Vöröskereszt Önkéntes Véradó kitüntetés arany fokozatának a tulajdonosa. Arra, hogy hányszor, kinek és mennyi vért adott a közel húsz év alatt, már nem is emlékszik pontosan…

Szkibáné Palásti Éva, majd három évtizedes egészségügyi-szociális munkáját a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szociális Intézmények Szakmai Egyesülete kétezerben, a „Szociális Munkáért” kitüntetés átadásával ismerte el. A szép ünnepséggel nemcsak a sok-sok törődését, hanem az egész lényéből sugárzó, őszinte és önzetlen segíteni akarását, a mások boldogulásáért küzdő embert köszöntötték.

Szép hivatásáról szólva mondja el: akkor boldog igazán, amikor az egykori ápoltak fel- és megismerik, s érzi a felé áradó szeretet. A tősgyökeres kislétai igazgatóhelyettes asszony gyermekeivel, munkájával, sikereivel és életével elégedett ember…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)