Kisléta

Kislétán nagy háza van Varga István vállalkozónak. Amint mondja, a családja anyagi bázisát az alma teremtette meg. Mindjárt emlékezett rá, hogy az apja gépészként dolgozott a helyi gépállomáson, de a Varga család elsők közt kezdett a híres almafák telepítésébe. Bizony, már történelem, hogy a hatvanas és a hetvenes években jól fizetett az alma, viszonylag kevés volt a termesztés önköltsége. Varga úr még viszonylag fiatal. S nem csak hátra, előre is tekint: új almást akar telepíteni. Persze a fajtaváltásra is gondol, igazodik a kor követelményeihez. Még zárójelben megjegyzi, hogy a jó öreg jonatán zamatánál nincs jobb.

A takaros ház közelében, a kertben jól gondozott almafák sorakoznak, várják a rügyfakadást hozó tavaszt. A bejárat közelében viszont örökzöld fenyők állnak katonás sorrendben, nekik szinte mindegy, hogy milyen évszak van. A lépcsőfeljáró előtti földes rész frissen gereblyézett, ha leszáll ide egy madár, meglátszik a lábnyoma. E ház falára a Vöröskereszt kitehetné a Tiszta udvar, rendes ház táblát. A ház és a hátsó udvar között jó nagy, hosszú szőrű kutya ugatja az idegent, feltűnően mély hangon. E kutya szőre hosszú, hozzá hasonlót nemigen látni széles e megyében. Mondja is a házigazda, hogy ez a kutya „sáp” fajta, ősei a jugoszláviai hegyekből származtak. Házőrző. Itt van mit őriznie. MTZ traktor, permetezőgép és több értékes kisgép őrzését is ellátja ez a furcsa négylábú.

Varga István a kényelmes fotelban magyarázta, hogy „nem csak almában utazik”, vállalkozása sokrétű. Igazodik a piac követelményeihez. Egy darabig például gyógynövények termesztésével foglalkozott a családja. Ez akkor elég jól fizetett. „Egy darabig meg káposztáztunk” − toldotta meg tájékoztatását, bemutatkozását. A hátsó udvaron lévő istálló felé mutatott és azt mondta, hogy pár évig bikákat neveltek, hizlaltak. Akkor még persze olcsóbb volt a táp, kisebb az önköltség, nagyobb a haszon. Vagyis nem csak a kereskedő, a termelő is zsebre vághatott egy kis hasznot. Meg van még az udvaron a disznókarám, ami arra emlékeztet, hogy valaha sertéstenyésztéssel is érdemes volt foglalkozni. Külön hangsúllyal mondta, hogy néhány éven át nutriát tenyésztettek, rajtuk kívülálló okok miatt hagyták abba.

Vargáék hosszú ideje foglalkoznak élelmiszer-termeléssel, szakértelmük és szorgos munkájuk nyomán finom falatok kerültek és kerülnek asztalainkra. A vállalkozó még egy közgazdasági kategóriát is megemlít, amikor azt mondja, hogy a kis- és középvállalkozásban is fontos a több lábon való állás.

Egyik viszi a másikat. Így rentábilis lehet a vállalkozás. Persze csak akkor, ha ügyesen, szakszerűen művelik.

Honnan is a szakértelem, a rutin, a gyakorlat? Egyrészt vele született. Másrészt tanulta, megtanulta. A jó hírű nyíregyházi 110-es Szakmunkásképző Intézetben mezőgazdasági szerelő szakmát szerzett. Aztán levelezőn elvégezte a szakközépiskolát. Majd letette a technikusminősítő vizsgát. Mellesleg a hegesztő szakmája is megvan. A helyi tsz-ben különböző beosztásban negyed századig, huszonöt évig dolgozott.

Az egyik beosztásában szüksége volt rá, hát elvégezte a vámkezelői tanfolyamot, belekóstolt a külkereskedelembe is. Így vált sokoldalúbbá.

Külön bekezdésben említhetjük a közös vállalkozást. Neki és társának van egy Bábolna típusú terményszárítójuk. Mintegy bérmunkában kalászost, kukoricát, napraforgót szárítanak. A költségek csökkentése érdekében a szárítót át akarják alakítani gázüzemelésűre. Mint mondta, a közös vállalkozásban is megtalálta a több lábon való állást. Újabban nem csak szárítanak, értékesítenek is. Van még egy közös vállalkozása: társával egy kombájnt tartanak fenn, aratnak, betakarítanak, minden megbízatásnak eleget tesznek.

A saját területen is bőven van tennivaló. Húsz hektár szántó, két hektár gyümölcsös saját. Aztán van egy kis erdő, de ez még nem egészen saját, közösen műveli a helyi tsz-szel. Ha eljön az ideje, a vágásérett fák szintén pénzt hozhatnak a vegyes vállalkozásba. 1994-ben és azt megelőzően dohánytermesztéssel is foglalkozott, ’95-ben már „lemond a dohányzásról”, mert ez az ágazat munkaigényes, az évek óta tartó szárazság is visszatartó. A burgonyatermesztésről viszont nem kíván lemondani. Fontos információ ez az idei burgonyamizéria idején.

A családi bemutatkozásnál elmondta, hogy felesége adminisztrátor a helyi termelőszövetkezetben, a vállalkozásban segítő társ. Neki is sok munkája akad, főleg a főszezonban. A nagyobbik lányuk Budapesten főiskolás, gazdaságtant, vállalkozást és angol nyelvet tanul. A kisebbik lány a közgazdasági szakközépiskolában tanul, Nyíregyházán. A „trónörökös” fiúcska még csak hatéves, ősszel megy iskolába. A nagy hajtás közepette is minden évben szakít időt a család egy röpke üdülésre, kikapcsolódásra.

Varga István tervezi, hogy saját öntözőberendezést vásárol. Hogy bőségesebb legyen a termése.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)