Csontosné Bodnár Mária Irén

Intézményvezető-helyettes

Kisléta

szszb_31_tk_csontosne_bodnar_maria_iren_400.jpgA vezetői ajánlás és a jó sorsom hozott össze riportalanyommal, a Kislétai Ápoló Gondozó Otthon intézményvezető – helyettesével, Csontosné Bodnár Máriával. Már az első mondatok után kiderültek pozitív, legemberibb jellemvonásai: a nyílt beszéde, a másikra folyamatosan odafigyelő tekintete, a legritkább kincsek közé sorolható, semmivel össze nem téveszthető, a lelke legmélyéről jövő őszinte mosolya és nevetése. Úgy éreztem, hogy az Intézményben lakó, halmozottan sérült emberek pusztán ezek láttán és hallatán biztosan gyógyulnak mindennap egy kicsit. Valahol itt kereshető az ő titka. Az, hogy a legelesettebbekkel is pillanatok alatt megtalálja a közös hangot, problémamentesen tudja kezelni az esetleges konfliktusokat, a nagyritkán előforduló „agressziót” is.

Marika – mert mindenki így hívja az intézményben – Nyíregyházán született 1970. április tizenhetedikén. Édesanyja, Ferenc Irén,64 éves, nyugdíjas. Édesapja, Bodnár Gyula, traktorosként kereste a kenyerét. Középső fiútestvére, László, 42 éves, vállalkozó. A legfiatalabb, Gyula, 40 éves. Férje, Csontos Tibor 45 éves, körzetfelügyelő. Három gyerekükkel – Orsolyával (22 éves), Dórával (21 éves) és Tiborral (18 éves) élnek immár 24 éve kiegyensúlyozott házasságban. A gyerekek közül van, aki dolgozik, van, aki az útkeresés időszakát éli, s, van, aki még tanul. Így kerek a világ a Csontos – családban. A nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban érettségizett, majd a helyi Posztógyárban kezdett el dolgozni, 1988-ban. A gyár megszűnése utáni időszakban több  OKJ-s  bizonyítványt szerzett, de úgy érezte, neki, azok  a szakterületek nem az igaziak.  Amíg gyes-en volt, addig is tanult, illetve dolgozott. A gyerekek önellátóvá válása után került be a szociális ellátó gondozó rendszerbe, amikor is dolgozni kezdett a Szakolyi Módszertani Ápoló Gondozó Otthonban. A ranglétrát végigjárva öt évet töltött el annak falai közt. Szakmai útja következő állomása az Észak – Alföldi Regionális Módszertani Központ lett, Hodász községben. Itt majdnem öt évig dolgozott és tanult. Megszerezte a szociális munkás diplomát (2010-ben), majd szociális szakvizsgát tett 2011-ben. 2013-ban egy újabb, szociális – gerontológusi diplomával lett gazdagabb. Időközben az élet – egy évre – a megye legnagyobb szociális intézményének vezetői székébe, Kislétára röpítette. Jelenleg intézményvezető-helyettesi beosztást lát el vezetőjével egyetértésben.  A feladatokat megosztva, egymást nagyon jól kiegészítve, eredményesen dolgozva működtetik az Intézményt. Párját ritkító kettős az övék.

Munkájáról és feladatairól ezeket mondja: ”Őszintén szeretem a szociális munka minden területét. Legyen az ellátó szolgálat, támogató ellátás, vagy akár fogyatékosokkal való foglalkozás. Egyre inkább úgy érzem, ezt kerestem, ezt nekem, és a hozzám hasonló lelkületű és gondolkodású embereknek találták ki. Szeretem az Intézményben élő ellátottakat, s ebben nem teszek közöttük különbséget, vagy kivételt. Mindegyikőjüket valami másért szeretem. Örülök annak, amikor úgy érzem, hogy hallgatnak rám, megértik azt, hogy jót akarok nekik. Ebben a munkában nem lehet sem szólamokkal, sem szánalommal eredményes munkát végezni. Sajnos nagyon kevés ellátottnak van családi kapcsolata. Így aztán itt élik meg a „valahová tartozás” élményét. Nekik az intézmény jelenti a családot, a világot, mindent. Esetenként néhány lakónak erős igénye támad az önálló életvitelre anélkül, hogy tudnák a kinti világ valós viszonyait. A megoldás mikéntjét a szakdolgozók mindig megbeszélik az érintettekkel, s közös nevezőre jutva lelik meg a lehető legjobb megoldást.” Marika a lakókat sütni-főzni tanítja. Akik képesek rá, azokat számítógépeken játszatja. De azokkal is foglalkozik, akik csak a mesefilmek nézésére képesek. A dolgozók korai kiégésének a megelőzése végett az intézmény vezetése belső továbbképzésekkel, a tanulási kedv támogatásával igyekszik segíteni azokat, akik igénylik ezt segítséget. Céljai, tervei közt első helyen szerepel a 2014-ben megkezdett mesterképző eredményes befejezése, az anyagi lehetőségeik függvényében az ellátottak életszínvonalának az emelése, a dolgozók változó feladatkörökben történő kipróbálása, valamint az Intézmény folyamatos, szakmailag magas szintű működésének a biztosítása. Az „A” és a „B” pavilon régóta tervbe vett felújítása és korszerűsítése, ami nem kis feladatot jelent mindannyiuknak.  A megyében 2011. óta tapasztalható, negatív trend jogszabályi keretek között történő visszaszorítása. (A nagyobb családi jövedelem biztosítása, az öregségi nyugdíj megszerzése érdekében „hazaviszik” a lakókat a hozzátartozók.)

Marika, szabad idejében tanul, kertészkedik a családi fóliasátorban, s a gyerekeivel, családjával foglalkozik. Életével, munkájával, sorsával elégedett, boldog ember.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése