Kisléta

Sokféle hozott hátránnyal kényszerülnek szembesülni azok a gyerekek és fiatalok, akik Kislétán a volt Gencsy-kúriában kialakított és két pavilonnal tovább bővített otthonban élnek. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Ápoló-Gondozó Otthonának igazgató főorvosi tisztét dr. Sátorhegyi Éva tölti be. Olyan családból indult útnak, ahol az adott szó szent és kötelez, és ezt a felelősségtudatot szeretné továbbadni gyermekeinek is.

Hajdúnánáson született, édesanyja Fülöp Margit pedagógus, aki a helyi iskolában tanított, majd szakfelügyelőként tevékenykedett, és nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a település zászlaját, mint zászlóanya, ő vehette át. Az édesapa, néhai Sátorhegyi István pénzügyőrként teljesített szolgálatot. Az igazgatónő húga, Erzsébet, zenetanárnő Kecskeméten. A férj, dr. Angyal Sándor a Jósa András Megyei Kórház I. Belgyógyászatán főorvos. Két gyerekük született, András közgazdász, Bernadett a Debreceni Egyetemen olasz szakot végzett, jelenleg ezt a nyelvet tanulja Olaszországban.

Sátorhegyi Éva a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségizett 1970-ben. Orvosi diplomáját 1977-ben vette át Debrecenben, ezt követően a Jósa András Megyei Kórház I. Gyermekosztályán kezdett dolgozni. Huszonegy éven át gyógyította itt a kis betegeket, közben gyermekgyógyász szakorvosi és gyermekpszichiáteri szakvizsgát tett. Éveken át vezette a gyermek ideggondozót.

Amikor négy évvel ezelőtt sikeres pályázat eredményeként kinevezték a kislétai otthon élére, a több, mint két évtizedes szakmai múltjára, és az ideggondozóban szerzett tapasztalataira hagyatkozhatott a főorvos asszony. Az élet úgy hozta, hogy néhány hónapra megüresedett a gazdasági igazgatóhelyettesi poszt, és az igazgatónőnek az intézményvezetés, valamint az orvosi, szakmai munka mellett a gazdasági, irányítási kérdésekkel is meg kellett birkózni. Tette mindezt sikerrel.

Teltházzal működik a 220 személyes ápoló-gondozó otthon. Középsúlyos és halmozottan sérült fiatalok és felnőttek sajátítják el e falak között a legalapvetőbb szokásokat, ismereteket. Értelmileg akadályozottnak nevezi a szakmai szóhasználat a súlyos értelmi fogyatékosokat. A társadalom lelkiismerete is megmutatkozik a megszépítő szavakban. A tény azonban tény marad: az itt felnövő lakók jó része soha nem lesz képes önálló életvezetésre. Bár az intimitás és a magántulajdon iránti vágy bennük is él, mint bárki másban, és éppen ezt az igényt elégíti ki az 1999 nyarán átadott lakóotthon, amely az intézet falain belül biztosít tizenkét személy számára kényelmes elhelyezést. A 18–25 éves korú fiatalok családi jellegű ellátáshoz jutnak. A lakóotthonban élők szociális és egészségügyi alapellátást, terápiás célú foglalkoztatást, képességfejlesztő oktatást, nevelést kapnak.

Soha nem látott fejlődés elé nézhet az intézet. Elkészültek a tervek a körülbelül egymilliárd forintos, minőségi bővítésre. A várhatóan 2004-ben kezdődő bővítéshez az állam segítsége szükséges, az önerőt a fenntartó tulajdonos megyei önkormányzat adná. A bővítés eredményeként megszüntethetnék a 8–9 ágyas szobákat, és egy személyre nagyobb alapterület, 2–4 ágyas szobákban történő elhelyezés jut. Ezzel az intézet eleget tehet a törvényi előírásoknak is.

Pedagógiai fejlesztőcsoportot hoztak létre, amelyben gyógypedagógusok, gyógypedagógiai asszisztensek, óvodapedagógusok foglalkozhatnak szakszerűen a gyerekekkel. A munkaügyi központ támogatásával a szakdolgozók ápoló-gondozó otthoni szakképesítést szereztek. Az intézetben konziliáriusként működnek orvosok: rendszeres az ortopédiai, a neurológiai, a fogászati szakrendelés. A vezetői teamben egy gazdasági és egy szakmai igazgatóhelyettes, és a három pavilonból egy-egy főnővér található. Komoly szerep hárul a mentálhigiénés csoportra.

Az eddig meg nem szerzett képességek kialakítására, a habilitációra törekednek Kislétán. E cél érdekében szervezték a foglalkoztató házat, amelyben – melyet egy az intézmény és az alapítvány által létrehozott kht. működtet – hatvan, 18 éven felüli fiatal szőnyeget sző, kerámiát készít, és egyszerű varrást végez.

Nyitott intézményként működik a kislétai, jöhetnek a szülők látogatni, és haza is vihetik családlátogatásra gyerekeket. Általában az a 30–40 „törzsgárdatag” anya, apa nézi meg a gyermekét. Tény, hogy az ennyire beteg gyerekek gondozása 24 órás szolgálat, és a legtöbb család nemcsak ezt, hanem a szakmai fejlesztő pedagógiai tevékenységet sem képes felvállalni.

A minőségibb élet megvalósítása érdekében, a szülők kezdeményezésére, jó néhány éve létrehoztak egy alapítványt. Az intézményben a segítő, gondozási modell szellemében, az egyéni szükséglethez igazodva fejlesztik vagy alakítják ki a bentlakók képességeit. Még erkölcsi kérdések is felmerülnek a nevelés-oktatás során: mi a jó és mi a rossz.

S hogy az intézet jó úton jár, bizonyítja, hogy egy német cég auditálása nyomán elnyerték az ISO 9001-2000 minősítést. Sátorhegyi Éva igazgatónő pedig szociális menedzseri diplomáját veheti át hamarosan.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)