Madácsi Imre

Karbantartó,

Kisléta

szszb 30 tk id. Madácsi Imre 400.jpgEgyedül nevelte fel három gyermekét Madácsi Imre, aki a kislétai Ápoló-Gondozó Otthonból 40 év szolgálati idő letöltése után vonult nyugdíjba 2013-ban. Amikor hitvese, lánykori nevén Terdik Mária 1996-ban súlyos betegség után itt hagyta szeretteit, a férj úgy gondolta, most próbára teszi őt a sors, mert az édesanyjukat is pótolni szükséges. Három gyermeke közül a legidősebb, Imre – ő most a település polgármestere – akkor 19 éves volt, főiskolára járt, és mindenben igyekezett édesapja segítségére lenni. Reggelente a szokásos készülődés után iskolába vitte a 9 éves Ákost és óvodába az 5 éves Barbarát, majd bement dolgozni az ápoló otthonba. Nem akármilyen időszakot éltek túl az elárvult család tagjai, de a hite mindig erőt adott Madácsi Imrének a nehézségek elviseléséhez. A helyi református egyházközség gondnokaként számtalanszor látta, mennyi terhet cipel az, akit a Teremtő méltónak tart erre a szolgálatra. Már azt is nagy megtiszteltetésnek veszi a családfő, hogy Ákos Károly nevű fiát az a Kustár Péter keresztelte meg, aki a híres báseli egyetem doktora volt. Amióta ő meghalt, azóta nincs helyben élő lelkipásztora a református gyülekezetnek. Kustár Péter fia, Zoltán a Teológiai Egyetemen tanít Debrecenben, de ő már nem tudja összeegyeztetni az egyetemi oktatást a másik megye falujának szolgálatával.

Gyermekei igen nagyra értékelik, hogy nem hozott mostohát a házhoz, hanem éjt nappallá téve dolgozott, hogy mindnek szakmát, diplomát adjon a kezébe, és jóravaló, törvénytisztelő emberekké nevelte fel őket. Most, amikor már mindegyik a saját lábára állt, Madácsi Imre ismét talált valakit, aki megosztja vele szabadidejét.

Kislétai származására büszke, édesapja Madácsi István volt, aki 92 évet élt. Édesanyja, Mikó Erzsébet a nyíregyházi Mikó-tanyán élt, amikor rátalált a szerelem. Madácsi Imre nagyon büszke a családjára. Hagyománytiszteletre nevelte a gyermekeit, és ez meglátszik abban is, hogy legidősebb fia, Imre és az ő neje, szintén ezt a nevet adták a most 3 éves kisfiuknak.

Általánost Kislétán, középiskolát Nyíregyházán járt. A híres Kossuth Gimnázium azokban az években szakközépiskolai osztályokat is indított. Mezőgazdasági elektromos berendezések szereléséből szerzett szakmát és tette le érettségi vizsgáit. A villanyszerelés a kedvenc szakmái közé tartozott, ezért ebből külön is megszerezte az oklevelet. Később érintésvédelmi tanfolyammal egészítette ki tanulmányait. S ha már a büszkeségnél tartunk, mesterembert soha nem kellett hívni a házukhoz: a családfő mindent elvégzett saját kezűleg. Csak jó műszaki érzék és hozzáállás kérdése az egész – jegyzi meg szerényen.

Dolgozott a VAGÉP jogelődjénél, volt a 110-es Szakmunkásképző Intézetben Nyíregyházán anyagbeszerző, de a leghosszabb szolgálati időt szülőfaluja legnagyobb munkáltatójánál, az ápoló-gondozó otthonban töltötte. Napra pontosan emlékszik, 1973. szeptember elsején vették fel gépkocsivezetőnek. Volt karbantartó, műhelyvezető. Rövid ideig még azt is meg kellett szenvednie, hogy egy leépítés során „lapátra tették”.  Ám az otthon akkori irányítói hamar rájöttek, Madácsi Imre nélkül nem boldogulnak a műszaki feladatokkal. Megtalálták a módját, hogy ismét visszavegyék. 2013-ben innen ment nyugdíjba.

Emberszeretetét nemcsak kollegái, vezetői, hanem az otthonban élők is megtapasztalták. Mint mondja, szerették a „gyerekek” – van köztük nem egy-két felnőtt -, sajnálta őket, hogy nekik sokszoros hátránnyal kell leélniük az életet. Érzelmileg is kötődtek az otthonlakók Imre bácsihoz. „Ők két kézzel fognak kezet a találkozáskor és a búcsúzáskor, mert számukra öröm, megtiszteltetés, ha valaki a bizalmába fogadja őket” – eleveníti fel benti emlékeit. Mindenkihez volt kedves szava, nem tudott egyikőjük mellett sem úgy elmenni, hogy legalább egymás szemébe ne nézzenek, vagy váltsanak pár mondatot. Ez a kapcsolat mára is megmaradt, mert az otthonba jár ebédelni. Jól esik neki a találkozás a régi munkatársakkal, és az otthonban élő fiatalokkal.

A segítségnyújtásnak több formája is teljesen természetes Madácsi Imre számára. Aktív dolgozóként 30-40 alkalommal adott vért, emléklapot is kapott érte. Nem ezért tette. Ha szolgálhat valakinek valamivel, őt nem kell erre külön megkérni. Jön az ötlet a szívéből. Ma pedig, ha valamelyik szomszédjának elromlik a mosógépe, a bojlere, csak szól Imre bácsinak és gyorsan jön a segítség.

Amikor egy megszolgált életút fontos állomásán összegezzük az eddigieket, hétköznapi megállapítások jutnak eszünkbe. A hite adott erőt a nehéz pillanatokban, a gyermekei és mára unokája jelenti a családi örömöket. A munka, a háztartás vezetése mellett rendben tartotta a kertet, és még arra is kiterjedt a figyelme, hogy időnként strandra vigye a gyerekeit. Elégedett ember, mert nemcsak most tud elszámolni a lelkiismeretével, hanem a legfőbb ítélőbíró, az Úr előtt is megállja a helyét, ha annak jön el az ideje.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése