Mennyből a balta

Szemelvények M. Szlávik Tünde
A Férfi illata című kötetéből

A négylábú pulyka Manyi néni karácsonyi specialitása volt. A gasztronómiai csodalény születése azokra a boldog időkre nyúlik vissza, amikor férje, Dezső bácsi még élt, s a két gyerek is bejelentette igényét szenteste egy-egy pulykacombira. Boldogult Dezső bácsi ragaszkodott a hagyományokhoz: a pulyka csak egészben sütve kerülhet az ünnepi asztalra, négy comb pedig semmiképpen nem számít egész pulykának. Manyi néni arany középutat talált. Hozzácsapott a halott madárhoz még két combot. A sajátos látványt minden évben megmosolyogták: a két szervesült, eredeti láb gyertyaállásban, a két bónusz-alkatrész a szárnyak hónaljából mankóként kinyúlva. De így is isteni finom volt! S bár Dezső bácsi tíz éve odafentről szagolja a pulykasültet, a két gyerek meg csak az ünnep másnapján utazik haza családostól a kis szabolcsi faluba, édesanyjuk nem mond le a pulykasütésről. A saját részét kikanyarítja belőle, a többit meg szétosztogatja – ez az ő luxusa.

Manyi néni pulykasültjéből enni nagy kiváltság, ezt mindenki tudja a Jókai utcában. Ilyet pénzért nem kapni. Ezt meg kell szolgálni. Manyi néni olyan, mint egy női Mikulás, csak ő fejben írja a listát minden évben: Lali jó gyerek, ellapátolta a havat a kapu elől – idén övé a melle húsa. Öcsi kiváltotta a gyógyszereket – jogot szerzett az egyik pulykamankóra. Jani nem zárta be azt a borjúnyi nagy kutyáját – idén felejtse el Manyi nénit, pulykacsontostól. Amikor az a szerencsétlen kiéhezett jószág nekiugrott a biciklinek, és nejlonszatyorral együtt falta be a lángolt kolbászt, majdnem belepusztult a bélcsavarodásba. Meg aztán egy hetvenéves asszonynak sem esik jól az árokba borulni.
Egy combért cserébe a Varga gyerek vállalta a szárnyas beszerzését, de már csak négykilósat kapott. Manyi néni a reggeli kávé után nekilátott az előkészületeknek. A két combbal együtt kell bő öt óra, mire a hús átsül.  Addig megfő a leves, megtölti krémmel a tegnap megsütött süteménylapokat. Holnaputánra ezek majd szépen összeérnek, jöhetnek az unokák. Idén már nem vállalja a kinti fenyő felöltöztetését, megkéri ezt a Sanyit a szomszédból, hogy miután befejezte a favágást, segítsen neki még egy kicsit. Övé lesz az utolsó comb, a munkáját meg kifizeti. Ahogy megalkudtak.  Bár Sanyi sem úgy tervezte, hogy karácsony napján fog neki dolgozni, csak most tudott eljönni.

Kihúzta a függönyt a konyhaablakon, így jobban látta a pulykát az ablak előtt álló asztalon, meg aztán jólesett öreg szemeinek ki-kinézni az izmos fiatalember lendületes baltacsapásaira. Jó gyerek ez, szótlan, csöndes fiú, nem is érti, hogy zavarhatta el az asszonya. Odahagyta neki még a lakást is a városban. Szerencse, hogy a rokonai itt a szomszédban befogadták.

Felhajtotta a bőrt a pulyka mellrészén. Félcentinként bevagdalta. Füstölt szalonnát kockázott, almát szelt vékony hasábokra, s felváltva a vágatokba illesztette őket.  Egy idő után azt vette észre, hogy ugyanarra az ütemre dolgozik, mint ahogyan a fiú lesújt a fahasábra. Egy suhintás – egy szalonnacsík, egy csapás – egy alma… Míg a fiatalember arrébb kotorta lábával a felhasogatott darabokat, addig Manyi néni fogpiszkálóval végig tűzdelte a bőr szélét, fel ne kunkorodjon majd sütés közben, majd megfűszerezte és vastagon bevajazta az összes húst. Végül nagy műgonddal a szárnyak alá illesztgette a combmankókat. Ez a művelet annyira lefoglalta, hogy nem is vette észre, mikor szűnt meg kint a duhogás. Árnyék esett a húsra, ösztönösen félrekapta a fejét. Felnézett. Sanyi baltával kezében ott állt az alacsony konyhaablak előtt, és őt bámulta. Manyi néni megdermedt. A fiú intett egyet, közel hajolt az ablakhoz, majd hangosan, tagoltan, hogy az asszony is értse, azt kérdezte, hová pakoljon. Az öregasszony megkönnyebbült. De rendes fiatalember, a kétezer forintért még be is rakja azt a  fát. Felkapta kopott irhamellényét, és kiment az udvarra.

− Ide, a garázsba, Sanyikám, ez van legközelebb a házhoz. Legalább nem áll üresen.

− Az autó? − kérdezte a fiú.

− Eladtam. A múlt héten. Legalább szép karácsonyuk lesz a fiataloknak. Mi kell már nekem? Az a kis száraz kenyér meg csak kikerül innen-onnan − simított egyet gömbölyű tokáján Manyi néni.− Na eriggyünk, a pulykának kell még öt óra a sütőben! Ha segít feldíszíteni a kinti nagy fenyőt, maga kapja a negyedik combot – mosolygott kedvesen. − Addig ezeket beviszem, becsomagolni – mutatott a garázsvégi polcon akkurátus rendben sorakozó videomagnós, kenyérpirítós, edénykészletes, sportcipős és egyéb dobozokra.

− Ne segítsek? – ajánlkozott Sanyi, egy helyben topogva, szemét le sem véve a laptopról.

− Nem kell − legyintett egyet Manyi néni a kezében tartott kockás törlőkendővel −, nincs ezeknek semmi súlyuk, csak a hajlongás nem megy már a derekamnak. Megköszönöm, ha a fámat behordja. − Felvette az első dobozt.

A Jókai utcában először az tűnt fel, hogy Manyi néni fenyőfájára nem kerültek fel a színes, fényes papírba csomagolt, utcabéliektől egész évben gyűjtögetett üres papírdobozok. Az éjféli misén sértődött suttogással azt találgatták, idén vajon ki kapott a pulykahúsból. Rádöbbentek, hogy Manyi néni sem ül a szokott helyén. A templomból hazafelé tartva szemrehányó pillantásokat vetettek a sötét ablakokra: jól van, Manyi néni, jövőre váltsa ki az a gyógyszerét, aki most megkapta a részemet, kapargassa az a jeget a járdájáról, aki megette a pulyka melle húsát…

Csendesen havazott. A pelyhek fennakadtak az udvar fenyőágainak tűin és az öregasszony szempilláin. Ellepték Manyi néni homlokát, haját, a kopott irhamellényt. Az élettelen test a garázsajtóban hevert. Elkerekedett, homályos szemmel meredt a járdán bandukoló falusiakra. A vastag mellényből természetellenes szögben állt el a két élettelen kar. Mint két törött szárny. A háta közepén a balta vasa mellett fehéren göndörödtek elő a gyapjúszálak. A baltanyél kissé felfelé fordulva állt, mint amikor a tőkébe vágva hagyják a szerszámot. Felső peremén már centisnél is vastagabbra gyűlt a hó.

A szomszéd kutyaólja előtt  négy egyforma, lerágott pulykacombcsont meredt az égre.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése