Mennyből a balta

depositphotos_31655879_w.png

Szemelvények M. Szlávik Tünde
A Férfi illata című kötetéből

A négylábú pulyka Manyi néni karácsonyi specialitása volt. A gasztronómiai csodalény születése azokra a boldog időkre nyúlik vissza, amikor férje, Dezső bácsi még élt, s a két gyerek is bejelentette igényét szenteste egy-egy pulykacombira. Boldogult Dezső bácsi ragaszkodott a hagyományokhoz: a pulyka csak egészben sütve kerülhet az ünnepi asztalra, négy comb pedig semmiképpen nem számít egész pulykának. Manyi néni arany középutat talált. Hozzácsapott a halott madárhoz még két combot. A sajátos látványt minden évben megmosolyogták: a két szervesült, eredeti láb gyertyaállásban, a két bónusz-alkatrész a szárnyak hónaljából mankóként kinyúlva. De így is isteni finom volt! S bár Dezső bácsi tíz éve odafentről szagolja a pulykasültet, a két gyerek meg csak az ünnep másnapján utazik haza családostól a kis szabolcsi faluba, édesanyjuk nem mond le a pulykasütésről. A saját részét kikanyarítja belőle, a többit meg szétosztogatja – ez az ő luxusa.

Manyi néni pulykasültjéből enni nagy kiváltság, ezt mindenki tudja a Jókai utcában. Ilyet pénzért nem kapni. Ezt meg kell szolgálni. Manyi néni olyan, mint egy női Mikulás, csak ő fejben írja a listát minden évben: Lali jó gyerek, ellapátolta a havat a kapu elől – idén övé a melle húsa. Öcsi kiváltotta a gyógyszereket – jogot szerzett az egyik pulykamankóra. Jani nem zárta be azt a borjúnyi nagy kutyáját – idén felejtse el Manyi nénit, pulykacsontostól. Amikor az a szerencsétlen kiéhezett jószág nekiugrott a biciklinek, és nejlonszatyorral együtt falta be a lángolt kolbászt, majdnem belepusztult a bélcsavarodásba. Meg aztán egy hetvenéves asszonynak sem esik jól az árokba borulni.depositphotos_3981597_w_v.png
Egy combért cserébe a Varga gyerek vállalta a szárnyas beszerzését, de már csak négykilósat kapott. Manyi néni a reggeli kávé után nekilátott az előkészületeknek. A két combbal együtt kell bő öt óra, mire a hús átsül.  Addig megfő a leves, megtölti krémmel a tegnap megsütött süteménylapokat. Holnaputánra ezek majd szépen összeérnek, jöhetnek az unokák. Idén már nem vállalja a kinti fenyő felöltöztetését, megkéri ezt a Sanyit a szomszédból, hogy miután befejezte a favágást, segítsen neki még egy kicsit. Övé lesz az utolsó comb, a munkáját meg kifizeti. Ahogy megalkudtak.  Bár Sanyi sem úgy tervezte, hogy karácsony napján fog neki dolgozni, csak most tudott eljönni.

Kihúzta a függönyt a konyhaablakon, így jobban látta a pulykát az ablak előtt álló asztalon, meg aztán jólesett öreg szemeinek ki-kinézni az izmos fiatalember lendületes baltacsapásaira. Jó gyerek ez, szótlan, csöndes fiú, nem is érti, hogy zavarhatta el az asszonya. Odahagyta neki még a lakást is a városban. Szerencse, hogy a rokonai itt a szomszédban befogadták.

Felhajtotta a bőrt a pulyka mellrészén. Félcentinként bevagdalta. Füstölt szalonnát kockázott, almát szelt vékony hasábokra, s felváltva a vágatokba illesztette őket.  Egy idő után azt vette észre, hogy ugyanarra az ütemre dolgozik, mint ahogyan a fiú lesújt a fahasábra. Egy suhintás – egy szalonnacsík, egy csapás – egy alma… Míg a fiatalember arrébb kotorta lábával a felhasogatott darabokat, addig Manyi néni fogpiszkálóval végig tűzdelte a bőr szélét, fel ne kunkorodjon majd sütés közben, majd megfűszerezte és vastagon bevajazta az összes húst. Végül nagy műgonddal a szárnyak alá illesztgette a combmankókat. Ez a művelet annyira lefoglalta, hogy nem is vette észre, mikor szűnt meg kint a duhogás. Árnyék esett a húsra, ösztönösen félrekapta a fejét. Felnézett. Sanyi baltával kezében ott állt az alacsony konyhaablak előtt, és őt bámulta. Manyi néni megdermedt. A fiú intett egyet, közel hajolt az ablakhoz, majd hangosan, tagoltan, hogy az asszony is értse, azt kérdezte, hová pakoljon. Az öregasszony megkönnyebbült. De rendes fiatalember, a kétezer forintért még be is rakja azt a  fát. Felkapta kopott irhamellényét, és kiment az udvarra.

− Ide, a garázsba, Sanyikám, ez van legközelebb a házhoz. Legalább nem áll üresen.

− Az autó? − kérdezte a fiú.

− Eladtam. A múlt héten. Legalább szép karácsonyuk lesz a fiataloknak. Mi kell már nekem? Az a kis száraz kenyér meg csak kikerül innen-onnan − simított egyet gömbölyű tokáján Manyi néni.− Na eriggyünk, a pulykának kell még öt óra a sütőben! Ha segít feldíszíteni a kinti nagy fenyőt, maga kapja a negyedik combot – mosolygott kedvesen. − Addig ezeket beviszem, becsomagolni – mutatott a garázsvégi polcon akkurátus rendben sorakozó videomagnós, kenyérpirítós, edénykészletes, sportcipős és egyéb dobozokra.

− Ne segítsek? – ajánlkozott Sanyi, egy helyben topogva, szemét le sem véve a laptopról.

− Nem kell − legyintett egyet Manyi néni a kezében tartott kockás törlőkendővel −, nincs ezeknek semmi súlyuk, csak a hajlongás nem megy már a derekamnak. Megköszönöm, ha a fámat behordja. − Felvette az első dobozt.

A Jókai utcában először az tűnt fel, hogy Manyi néni fenyőfájára nem kerültek fel a színes, fényes papírba csomagolt, utcabéliektől egész évben gyűjtögetett üres papírdobozok. depositphotos_95050742_w.pngAz éjféli misén sértődött suttogással azt találgatták, idén vajon ki kapott a pulykahúsból. Rádöbbentek, hogy Manyi néni sem ül a szokott helyén. A templomból hazafelé tartva szemrehányó pillantásokat vetettek a sötét ablakokra: jól van, Manyi néni, jövőre váltsa ki az a gyógyszerét, aki most megkapta a részemet, kapargassa az a jeget a járdájáról, aki megette a pulyka melle húsát…

Csendesen havazott. A pelyhek fennakadtak az udvar fenyőágainak tűin és az öregasszony szempilláin. Ellepték Manyi néni homlokát, haját, a kopott irhamellényt. Az élettelen test a garázsajtóban hevert. Elkerekedett, homályos szemmel meredt a járdán bandukoló falusiakra. A vastag mellényből természetellenes szögben állt el a két élettelen kar. Mint két törött szárny. A háta közepén a balta vasa mellett fehéren göndörödtek elő a gyapjúszálak. A baltanyél kissé felfelé fordulva állt, mint amikor a tőkébe vágva hagyják a szerszámot. Felső peremén már centisnél is vastagabbra gyűlt a hó.

A szomszéd kutyaólja előtt  négy egyforma, lerágott pulykacombcsont meredt az égre.

konyv.png

Kedves Olvasóm!13502898_1036144519767592_961916204113779885_o.jpg    

Szeretettel ajánlom figyelmébe könyvemet, amely ötven kisprózát tartalmaz százhetven illusztrációval.
Keresse fel internetes áruházunkat, kattintson a címlapra!

                                                       2940 forint helyett most csak 2499 forint a kötet ára

Kérésre dedikált példányt küldünk. Írja a kívánt nevet a Megjegyzés rovatba! A kiszállítás az egész országban ingyenes. 

 

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése