2017.

Néha kis eldobott papírok, fecnik, vagy kitépett újságlapok, félrecsúszott emlékmorzsákat őriznek a fiókok, borítékok. Így volt, a rögzítés pontos, pontosabb mint amit az agy valamelyik tekervényében őrizhet. Sokszor keveredik a valóság, a valóságnak hitt képpel, a szépítgetés örömével. Most egy széthúzott panorámát látunk, ahol a messzinek tűnő világunk alig pislog, kicsi fénypontja a kiinduló, egyre növekvő közeledő emberekkel.  A  Biszák László által festett kép jól érzékelteti a valót, színeivel figyelemkeltő, hatásos. Az emlékképek félrecsúsztak, mégis elevenen megadják a kép frissességét, sárgás, okkeros megvilágítással. A bekarcolt vonalak Z-je egészen idehozza elénk azt a napot, amiben a cselekmény valamikor rögzült. Mindig legyen időnk álmodozni, hiszen életünk legszebb pillanatai, ne sajnáljuk rá a perceket.