Hajdúdorog

Hajdúdorog mai arculatát jórészt Kujbus Mihály alakította ki, mivel a településen az elmúlt három évtizedben felépült házaknak több mint a felét ő tervezte. A városszerte elismert építész ennek ellenére inkább a köz szolgálatát választotta, amikor népszerűségére építve 1990-ben felkérték, hogy induljon a választásokon. A legtöbb szavazatot kapta, így nem csoda, ha három esztendő múlva, az időközi választáson a polgármesteri címet is elnyerte.

Kujbus Mihály 1949. április 28-án született Hajdúdorogon. Már gyermekkorában megismerkedett azzal a légkörrel, és életformával, amit később maga is választott. Szülei kisiparosként egy férfiszabóműhelyt üzemeltettek, ahol korán megtanulta, hogy a vevő, a megrendelő igényeit maximálisan ki kell szolgálni, ha talpon akar maradni az ember. Ezt a bölcsességet tükrözte édesapjának az a húzása is, amikor a hatvanas évek elején ideiglenesen a Debreceni Ruhagyár helyi üzemében helyezkedett el, mert egy gyári munkás fia jobb eséllyel felvételizhetett a Péchy Mihály Építőipari Technikumba. Számítása bevált, felvették a fiút, aki 1967-ben végzett Debrecenben.

Visszatérve szülőhelyére, Kujbus Mihály a helyi Bocskai mezőgazdasági szövetkezet építési ágazatvezetője lett. Ezt a munkakört töltötte be 1991-ig, s ez idő alatt számos agrárlétesítmény felépítése fűződik a nevéhez. Közben magántervezői engedélyt kért és kapott, így 1970-től húsz éven át a hajdúdorogi családi házak tervezésében is jelentős szerepet vállalt. Aligha van a városban olyan porta, melyen Kujbus Mihály meg ne fordult volna, hiszen felelős műszaki vezetőként is ténykedett az építkezéseken.

A rendszerváltást követően 1991-től családi vállalkozásként építőipari betéti társaságot alapított fiaival, akik időközben az Ybl-főiskolán, illetve a Péchy-szakközépiskolában tanulták a szakmát. Egyelőre azonban rövid életűnek bizonyult vállalkozás, amit tulajdonképpen a családfő polgármesterré választása szakított félbe.

A bt. jelenleg szünetel, ugyanis időközben a nagyobbik fiú a kereskedelemben, kisebbik a mezőgazdaságban találta meg a számítását. A gazdálkodás egyébként édesapjuktól sem áll távol, szabadidejében ő is a földjét műveli, vagy a kisebbik fiának segít a munkákban.

Az eddigi történések ismeretében elgondolkodtató, vajon miért váltotta fel Kujbus Mihály a jól bejáratott, kitűnően jövedelmező tevékenységét, a közügyek képviseletével, miért választotta a közigazgatás rögös útját? Az okot keresve 1969-ig kell visszanyúlni, ekkor lett tanácstag a tsz-ben. Két ciklus után a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának a tagjává is megválasztották. Ezt egyrészt szakmai elismertségének köszönhette, másrészt jól illett a statisztikába, hiszen párton kívüli mezőgazdasági dolgozóként megfelelt a bizottság összetételét reprezentáló sokszínű képhez.

A vb-tagságát egészen a rendszerváltásig megtartotta, így nem csoda, hogy a közigazgatás újjászervezésekor a közvetlen környezete, munkatársai, főnökei biztatták, induljon a képviselő-választáson, és jelöltesse magát polgármesternek. Népszerűségét mi sem tükrözte jobban, mint az, hogy a legtöbb voksot ő szerezte az egyéni képviselők közül.

A polgármesterségért folytatott versengésben hatvanöt-hetven szavazattal maradt alul a korábbi tanácselnökkel szemben, akinek a halála után elsöprő többséggel győzött az időközi választáson 1993 augusztusában. Addig társadalmi munkában látta el az alpolgármesteri tisztet. Győzelme – ahogy korábban már jeleztük – egyben jól menő vállalkozása feladására kényszeríttette, bár ma is megvan a bt.-nek minden eszköze, berendezése. A támadások elkerülése miatt szünetelteti tevékenységét, és bármikor készen áll az újrakezdésre.

Eddig két alkalommal is tovább kellett altatni, hiszen Kujbus Mihálynak 1994-ben és négy év múlva is óriási többséggel szavaztak bizalmat a választók. Azért az alaptalan támadások sem kerülték el. A 13 tagú képviselő-testület nagyobbik részével mindig szót tudott érteni, elképzeléseihez partnert talált bennük, csak néhány városatya aggályoskodott időnként.

S hogy mi mindenre jó kétciklusnyi idő? Többek között nyolc tanteremmel és egy díszteremmel bővült az általános iskola, harmincról kilencvenszázalékosra nőtt a település szilárdburkolatú úthálózata, szinte minden házba bevezették a földgázt, felújították a piacteret, díszburkolatot kapott a város. Minden évben hetven-nyolcvan millió forint jut fejlesztésre, de ezt messze meghaladja a Hajdúnánás gesztorságával megvalósuló szennyvízprogram, aminek költsége több mint ötmilliárd forint lesz.

– Vállalkozóként nem tudtak olyan feladattal megbízni, amire nemet mondtam volna. Polgármesterként azonban ezt már nem tehetem meg, nagyon sok mindent kell mérlegelni egy döntés meghozatalakor. Olykor a népszerűtlenséget is vállalom a város érdekében, talán ezért is bízik bennem a lakosság nagy része.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)