Kényszerleszállás

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

depositphotos_116319642_original.png– Egyszer, napraforgó-permetezés közben arra ébredtem, hogy napraforgót permetezek. A bugák már a leszállókereten kopogtak. – Valamikor réges-rég adomázott így, amikor még a hatalmas téesztáblák voltak divatban, és annyi munkája volt a helikopterpilótának, hogy szezonban csak néhány órát aludt a stáb. Erőltetett menetben töltöttek, szórtak. Ha elfogyott a permetezni való, alig várták a következő helyen a viharvert UAZ megérkeztét a dűlőút mellett a szertől kék-zöld felszállóhelyén, és a nagy madár dübörgő hangját a poros levelű akácfasor felől.

Például a nagyari faluvégen, a híres Petőfi-fa melletti tanyán. Van talán húsz éve is annak a gyönyörű napsütéses délutánnak, amelyen egyszerre érkeztünk, mintha csak összebeszéltünk volna. Én autóval, ő a Kamovval. Nem állította le a motort, hanem intett: gyere! Melléültem a minden ízében remegő gépben, és összeszorult a gyomrom. Egy elegáns fordulóval rávitt a Tiszára. Esküdni mertem volna, hogy határt sértett, mert a badalói tornyot akár meg is foghattam volna. Rám nézett, hunyorított, mire ismét lepillantottam, már a Rókás rét méltóságos urai, a tölgyek és vadkörték között szlalomoztunk. Egy billentés a vízimalomnak meg a Makay tanító úr házának, és már vissza is tértünk a nagyari rétre. Leült a gyepre, a kútoszlopnak döntötte a hátát, és csak dörzsölte pirosra dagadt szemét.

– Mennyi van még mára? – kérdeztem.

– Megyünk, amíg látunk, hajnalban folytatjuk – hangzott a válasz. – Úgysem érünk a végére eső előtt. – Eldőltünk a fűben, néztük a bárányfelhők alatt cikázó szitakötőket.

A pilótákat mindenütt a tenyerükön hordozták a gazdaságok, a tanácsok, később az önkormányzatok. Aki jó gulyást akart enni, az a pilótával ebédelt. Ahol először járt az égi szekér, ott a helyi felső tízezer, valamint annak az összes retyerutyája repült. A permetezés előtt… Csak utána volt sürgős az ügy. Rácsodálkoztak az égből a helyre, ahol leélték addigi életüket. A pilóta pedig sütkérezett a népszerűségben. Utána meg repült-fordult, repült-fordult, míg el nem szédült, míg el nem aludt, míg el nem tévesztette, míg a gépet oda nem csapta. Mert ilyen is volt. És van. Akárhol történik az országban, ismerős vész oda, mert nálunk tanult. Először ezt a megyét ismerte meg felülről.

Például Tyukodot. Mert ott is találkoztunk egy kora tavaszi reggelen. Akkora volt a belvíz, hogy a határszemlét is csak a levegőből lehetett megtartani. Láttam vízben úszni az Ecsedi-lápot, és belőle félszigetként kiemelkedni a környező falvakat. És láttam arcán a végtelen ijedelmet: mi lesz ebből? Szeme a horizontot nézte, vöröses kis bajsza meg-megrándult. Tekintetére halvány árnyékot vetett a rotor megfoghatatlan árnyernyője. Öt fokot zár be a vízszintessel – magyarázta a máriapócsi bázison, amikor ott találkoztunk. Azt is mondta miért, de inkább arra figyeltem, amint boldogan súgta: a fiam már felemelkedik, leereszkedik a géppel! Önállóan!

A fiúból férfi serdült, az apa hajába valahol ezüstös ökörnyálat szőtt a propeller szele. A kaliforniai pajzstetűt emlegettük, amikor megálltunk a leendő Túr-parti panzió frissen kiöntött betonalapján. Mindketten tudtuk: ez az a kis teremtmény, amely élete befejező ciklusában abbahagyja a mászkálást az alma ágán. Készít egy kis pajzsot, és az alatt él tovább. Nem mozdul többé, a telet is annak oltalmában vészeli át. És miként az élelmes állatka pajzsa, a panzió is helyből épült. A Tisza kavicsából, az öntéstalaj vályogjából, a pilóta álmából. Már amennyi kevés jutott neki. Mert nem volt elég az építést vezetni, repülni is kellett. Három megyében várták a helikoptert. Szükség volt a pénzre. És szállt a helikopter, emelkedtek a falak, és beteljesült az álom.

A tündérrózsás Túron úszott alattunk a kis kék lélekvesztő. Most se féltem, pedig a víz alattunk olyan végtelen és rejtelmes volt, mint egy titkos szerelem. Jancsi pedig állt a csónak végében, és megkérdezte, – Mit szólnál, ha elénekelnék egy nótát? – Lassan húzta az evezőt, a rózsák épp csak ingadoztak. – Én írtam a szövegét és a dallamát is – tette hozzá. Jobban meglepett, mint az összes pilótatudományával. Szép szatmári nóta szállt a Túr felett. Kakukk kontrázott, rigó cifrázta. Jól kitalálta, szépen énekelte. Zavartan fonódott egybe tekintetünk. depositphotos_122261592_original.png– Na mit szól hozzá, szerkesztő úr? – váltott vicces magázásra. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit mondjak. Mint pilóta számtalanszor elkápráztatott. Vagányságból is utánozhatatlan volt. Elég idézni, amikor a tanító úr udvara fölé éppen csak néhány méterre leereszkedve ledobta az esti pörkölthöz a bárányt. A folyóparti szemétdomb helyére varázsolt édenkert talán még ennél is nagyobb teljesítmény volt. A gondolásének a tündérrózsák folyóján azonban mindent felülmúlt. Micsoda történet, gondoltam magamban akkor. A kislányom is elnémulva ült mellettem a pillanat hatása alatt. Akárcsak én most, amikor még mindig hideg nyirok nedvesedik a markomban a nemrég letett telefonkagyló után.

– Jó hangulatban voltunk egészen éjfél utánig, amikor kintről csak annyit hallottunk, hogy valami súlyos test a földre zuhan – mondta egy hang a telefonban.

Erdélyi Jánosnak megakadt a szíve, teste élettelenül csapódott a földhöz. Ez volt az a fátum, amit a nagy madárral mindig elkerült, és most, negyvenhét évesen mégis…

 

Könyvem megrendelhető  internetes áruházunkban. Kattintson a címlapra! 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése