Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Kényszerleszállás
Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből
– Egyszer, napraforgó-permetezés közben arra ébredtem, hogy napraforgót permetezek. A bugák már a leszállókereten kopogtak. – Valamikor réges-rég adomázott így, amikor még a hatalmas téesztáblák voltak divatban, és annyi munkája volt a helikopterpilótának, hogy szezonban csak néhány órát aludt a stáb. Erőltetett menetben töltöttek, szórtak. Ha elfogyott a permetezni való, alig várták a következő helyen a viharvert UAZ megérkeztét a dűlőút mellett a szertől kék-zöld felszállóhelyén, és a nagy madár dübörgő hangját a poros levelű akácfasor felől.
Például a nagyari faluvégen, a híres Petőfi-fa melletti tanyán. Van talán húsz éve is annak a gyönyörű napsütéses délutánnak, amelyen egyszerre érkeztünk, mintha csak összebeszéltünk volna. Én autóval, ő a Kamovval. Nem állította le a motort, hanem intett: gyere! Melléültem a minden ízében remegő gépben, és összeszorult a gyomrom. Egy elegáns fordulóval rávitt a Tiszára. Esküdni mertem volna, hogy határt sértett, mert a badalói tornyot akár meg is foghattam volna. Rám nézett, hunyorított, mire ismét lepillantottam, már a Rókás rét méltóságos urai, a tölgyek és vadkörték között szlalomoztunk. Egy billentés a vízimalomnak meg a Makay tanító úr házának, és már vissza is tértünk a nagyari rétre. Leült a gyepre, a kútoszlopnak döntötte a hátát, és csak dörzsölte pirosra dagadt szemét.
– Mennyi van még mára? – kérdeztem.
– Megyünk, amíg látunk, hajnalban folytatjuk – hangzott a válasz. – Úgysem érünk a végére eső előtt. – Eldőltünk a fűben, néztük a bárányfelhők alatt cikázó szitakötőket.
A pilótákat mindenütt a tenyerükön hordozták a gazdaságok, a tanácsok, később az önkormányzatok. Aki jó gulyást akart enni, az a pilótával ebédelt. Ahol először járt az égi szekér, ott a helyi felső tízezer, valamint annak az összes retyerutyája repült. A permetezés előtt… Csak utána volt sürgős az ügy. Rácsodálkoztak az égből a helyre, ahol leélték addigi életüket. A pilóta pedig sütkérezett a népszerűségben. Utána meg repült-fordult, repült-fordult, míg el nem szédült, míg el nem aludt, míg el nem tévesztette, míg a gépet oda nem csapta. Mert ilyen is volt. És van. Akárhol történik az országban, ismerős vész oda, mert nálunk tanult. Először ezt a megyét ismerte meg felülről.
Például Tyukodot. Mert ott is találkoztunk egy kora tavaszi reggelen. Akkora volt a belvíz, hogy a határszemlét is csak a levegőből lehetett megtartani. Láttam vízben úszni az Ecsedi-lápot, és belőle félszigetként kiemelkedni a környező falvakat. És láttam arcán a végtelen ijedelmet: mi lesz ebből? Szeme a horizontot nézte, vöröses kis bajsza meg-megrándult. Tekintetére halvány árnyékot vetett a rotor megfoghatatlan árnyernyője. Öt fokot zár be a vízszintessel – magyarázta a máriapócsi bázison, amikor ott találkoztunk. Azt is mondta miért, de inkább arra figyeltem, amint boldogan súgta: a fiam már felemelkedik, leereszkedik a géppel! Önállóan!
A fiúból férfi serdült, az apa hajába valahol ezüstös ökörnyálat szőtt a propeller szele. A kaliforniai pajzstetűt emlegettük, amikor megálltunk a leendő Túr-parti panzió frissen kiöntött betonalapján. Mindketten tudtuk: ez az a kis teremtmény, amely élete befejező ciklusában abbahagyja a mászkálást az alma ágán. Készít egy kis pajzsot, és az alatt él tovább. Nem mozdul többé, a telet is annak oltalmában vészeli át. És miként az élelmes állatka pajzsa, a panzió is helyből épült. A Tisza kavicsából, az öntéstalaj vályogjából, a pilóta álmából. Már amennyi kevés jutott neki. Mert nem volt elég az építést vezetni, repülni is kellett. Három megyében várták a helikoptert. Szükség volt a pénzre. És szállt a helikopter, emelkedtek a falak, és beteljesült az álom.
A tündérrózsás Túron úszott alattunk a kis kék lélekvesztő. Most se féltem, pedig a víz alattunk olyan végtelen és rejtelmes volt, mint egy titkos szerelem. Jancsi pedig állt a csónak végében, és megkérdezte, – Mit szólnál, ha elénekelnék egy nótát? – Lassan húzta az evezőt, a rózsák épp csak ingadoztak. – Én írtam a szövegét és a dallamát is – tette hozzá. Jobban meglepett, mint az összes pilótatudományával. Szép szatmári nóta szállt a Túr felett. Kakukk kontrázott, rigó cifrázta. Jól kitalálta, szépen énekelte. Zavartan fonódott egybe tekintetünk. – Na mit szól hozzá, szerkesztő úr? – váltott vicces magázásra. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit mondjak. Mint pilóta számtalanszor elkápráztatott. Vagányságból is utánozhatatlan volt. Elég idézni, amikor a tanító úr udvara fölé éppen csak néhány méterre leereszkedve ledobta az esti pörkölthöz a bárányt. A folyóparti szemétdomb helyére varázsolt édenkert talán még ennél is nagyobb teljesítmény volt. A gondolásének a tündérrózsák folyóján azonban mindent felülmúlt. Micsoda történet, gondoltam magamban akkor. A kislányom is elnémulva ült mellettem a pillanat hatása alatt. Akárcsak én most, amikor még mindig hideg nyirok nedvesedik a markomban a nemrég letett telefonkagyló után.
– Jó hangulatban voltunk egészen éjfél utánig, amikor kintről csak annyit hallottunk, hogy valami súlyos test a földre zuhan – mondta egy hang a telefonban.
Erdélyi Jánosnak megakadt a szíve, teste élettelenül csapódott a földhöz. Ez volt az a fátum, amit a nagy madárral mindig elkerült, és most, negyvenhét évesen mégis…
Könyvem megrendelhető internetes áruházunkban. Kattintson a címlapra!
Hasonló
Hetedhét holdvilág
A Túr az Óperenciám, a Túr ...
Sárkányok a gyöngyharmatban
Kifelehalófélben
Mint hal a gödörben
Kis aratási illattan
Szerelmem, Demalgon
Kutyabőr
Szívdohogás
A víznek árja
Csipkezsófika álma
Rézmicsoda és lapickásfű
Bölcsődal, torkaszakadtából...
Döglött hús ez mind!
Hatszor szúrt a böllér
Kotrik a Hótszamost
Gróza vására
Hogyan áruljunk Rolex órát?
Vörös felkiáltójelek
Bicebóca és az elsuhanó vil...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése