Rám nézett a fekvő Buddha

Az ablakokon beszűrődő fényt sejtelmesen felerősíti a tetőtől talpig arany borítás

Bangkok Nem irigylem a nagy szobrokat készítő művészeket. Képzeletükben nyilván ott van a mű, de amint az kezük nyomán fizikai méretükben is testet ölt, nem tudják egy tekintettel átfogni. Hacsak addig nem hátrálnak, ahonnan meg már nem éri el alkotó kezük.  A bangkoki fekvő Buddha előtt állva támadtak ezek a gondolataim. A bámészkodó, imádkozó emberekben botladozva próbálok hátrébb menni, hogy egyben lássam, de minden hiába. A hatalmas pavilon nincs akkora, hogy ennyire eltávolodjak. Végig sétálok tehát a tízméterekben mérhető szent szobor mellett, hiszen valahogyan csak le kellene fényképezni.

Az ablakokon beszűrődő fényt sejtelmesen felerősíti a tetőtől talpig arany borítás. A sok ázsiai között egy fehér… A hívő embereket nem zavarja az elbűvölten, kimeredt szemmel tébláboló messze földről érkezett idegenek jelenléte. A füstölők egzotikus illata megtölti az óriási termet. Sokan állnak meg, vagy húzódnak egy sarokba imára összekulcsolt kézzel, aztán mennek tovább a dolgukra.

Egy röpke ima a sarokban

Még nagyobb szobor látványa ugrik elém az emlékezetemben. A híradó film, amelyen az afganisztáni tálibok lerobbantottak a hegyoldalról néhány sziklába vésett Buddha ábrázolást. Azok mérete már százméterben volt mérhető. Akárcsak a Valencia egyik terét betöltő fekvő Gulliver szobor, amely már műholdról is felismerhető. Elhessegetem magamtól a képzeletemben lassan alakot öltő Kim Ir Szen óriást, az észak-koreai diktátor, a „Szeretett Vezető” földi mását.

Annyi szentségtörést azért elkövetek, hogy rávillantok egy trópusi virágokkal gazdagon ékesített fodros ruhában imádkozó thai leányra. Kár, hogy nem az a szépséges szemrehányó pillantás maradt meg a gépemben, amit a vaku után kaptam. Zavartan fordulok el, és akkor végre megtalálom a megfelelő szöget Buddhára. A lábujjától egészen a minden halandóra megfejthetetlen egykedvűséggel pillantó tekintetéig. Így már nem is olyan megérthetetlenül nagy. A kiváló éremművész, Tóth Sándor kezét néztem egyszer műtermében, amint nagyító alatt metszegette, vésegette néhány négyzetcentiméteres művét. Ő volna a megmondhatója, hogy az egész kép tenyérben is elférne egy szép aranypénzen. Még a gondosan megformált lábujj lenyomatával együtt is.

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése