Ikersziget a Déli-óceánban

Auckland zápor után.jpgA csendes-óceáni medence déli peremén… Ez a mondat ragadt meg bennem Sydney-ben, amikor ottani ismerősöm Új-Zéland fekvését ecsetelte. Ausztrália természetesen a keleti peremen található, a perth-i oldal pedig már az Indiai-óceán.

Medencéje? A Kárpát-medence még csak-csak medence, de ha a földgömbön megnézzük, akkor a Csendes-óceán inkább egy lefordított lavórhoz hasonlít. Amelyikben kívül van a víz. Vagyis hát nem amelyikben, hanem amelyiken. Mennyi bolondság jut eszébe egy európainak, miközben egyre közelebb viszi a repülőgép a nagy ikerszigethez, ahonnan tovább már csak az Antarktiszra repülhet.

A kifutópályát jókora mocsár övezi. Az út két oldalán fekete iszaptenger, a zöld bokrú szigetek méterekre kiállnak belőle. Aucklandba hajtunk. A taxisofőr az órájára néz, majd azt mondja: mindjárt itt a dagály. Nehezen boldogulok a délszaki angollal, lehet, hogy félreértettem valamit. Még a belváros előtti zöldövezetben belefutunk ugyanis egy hatalmas felhőszakadásba. A dimbes-dombos, néhány nem túl magas felhőkarcolóval megtűzdelt belvárosban már hétágra süt a nap.

Később, a szigettúrákon tapasztalnom kellett, hogy az óceán közepén semmi sem állja útját a nedves, száraz légáramlatoknak, frontoknak, és napjában többször is gyökeresen megváltozhat az idő. Aigner Szilárd legyen a talpán, aki itt szavahihető időjós akar lenni. A hektikus változások idejövet már Szingapurban is megleptek. Az államocska viszont az Egyenlítőn fekszik, így a gyakori zápor után gyorsan megszárad az emberfia. Aucklandban viszont meggondolatlanság, és majdnem biztos nátha ernyő nélkül kimenni a fedél alól.

Kimondottan jó a panoráma a szállodából. A belváros tű-tornyának hegye az éppen aktuális zivatarfelhő hasát karcolja. Már majdnem elkattintom gépem zárját, amikor korbácsként vág végig a zivatar az erkélyen. Egy-két perc az egész, csillog minden a vízcseppektől. Fűnek, fának, bokornak, virágnak zöld hajtás van minden ágvégén, a kellemes hőfok, a rendszeres vízutánpótlás megteszi hatását. Félfordulat jobbra, előttem a város kikötője. Egyszer Spanyolországban már megjegyeztem a mi árvalányhajunk pózna magasságú megfelelőjének a nevét, de most nem jut eszembe. A kikötő melletti domboldalakon, ha lehet mondani, még nagyobbra nő. Lucskos, óriás bugája maga nagyobb, mint egy méter. Ha valakire megráznám, nem volna gondja a zuhanyozással.A kikötő árvalányhajjal.JPG

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése