Kék

Csöppnyi falu a 4-es főút közelében, ám igazán csak az leli meg, aki kiismeri magát a mellékutak labirintusában. A községben zömében új vagy felújított házak, rengeteg virág díszíti az előkerteket. Napközben alig látni embert, noha Farkas Lászlóné született Vass Gyöngyi szerint igen sok a munkanélküli. Ő igazából minden kékit ismer, hisz 1948. október 17-i születése óta itt él. A szülőfalu nyújtja neki a biztonságot, a megélhetést, élete kiteljesedését, és ajándékozza meg a közösségnek nyújtható örömmel.

Szőke Etelka háztartásbeli édesanya és Vass Béla ács családjában született, sajnos, a szülei már nem gyönyörködhetnek gyermekeik, unokáik boldogságában. Testvérei Sándor, ácsnak tanult, Ildikó szintén óvónő lett, Nyíregyházán foglalkozik a gyerekekkel. Férje Farkas László, 43 évi szolgálat után a MOL-tól vonult nyugdíjba. Gyermekeik közül László háztartási gépszerelő, de jelenleg diszpécser, a neje Lakatos Mónika, fiaiak a 7 éves Dániel és a 3 éves Márkó. Tibor fiuk a debreceni agrártudományi egyetemen ötödéves.

A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tett érettségi után férjhez ment, családot alapított, és eldöntötte: Kéken éli le az életét. Harminchárom éve, hogy belépett a helyi napközi otthonos óvodába, első munkahelyére. Elvégezte Nyíregyházán a főiskola óvónői szakát, volt megbízott vezető, majd 1990-től, az önkormányzatok megalakulása után az első önálló óvoda vezetője lett.

Szakmai programjuk egyik fontos eleme az egészséges életmód kialakítása. A helyi nevelési programban rögzítik ezeket a feladatokat, ebben minden fontos dolognak szerepet szánnak, úgy, mint az étkezés, a testedzés, a higiénés és életmódbeli szokások kialakítása. Tudatosan tervezik az óvoda helyiségeinek és udvarának tisztántartását.

Az érzelmi és a társas kapcsolatok, a jó közérzet, a megfelelő magatartás és ezzel kapcsolatos szokások rögzítése nagyon fontos. A gyermekek beilleszkedése és szociális fejlődése a három év alatt kiemelt szerepet kap. Az óvodai program az értelmi fejlesztést komplex módon képzeli el. A tevékenységi formák közül a játék és a környezet megismerése, szeretete, védelmi kiemelt hangsúllyal szerepel. Mint azt Farkasné aláhúzza: a játék mint tevékenységi forma az óvodai életben a személyiségfejlesztés legfontosabb lehetősége. A nevelőtestület az indirekt játékirányításra törekszik. A játék feltételeinek biztosítása, a játékformák tartalmi gazdagítása, a rend és a versenyszellem alakítása szintén a gyermeki fejlődést szolgálják. A sokoldalú tervezés a játékfajtákon túl kitér a barkácsolás és bábozás, a dramatizálás személyiségfejlesztő hatásaira is.

Olyan óvodai légkört akarnak kialakítani, mely szeretetteljes kapcsolatokon alapszik, amely biztonságot nyújt a gyerekeknek. Egyúttal megismerteti őket az emberi és a természeti értékekkel, megajándékozza azzal az élménnyel, hogy fogékonynyá váljanak a jóra, a szépre.

A 75 személyes óvodában jelenleg 113 kisgyermeket foglalkoztatnak a 3 csoportban. A 6 óvodapedagógus szakszerű tevékenysége révén érik el a pedagógiai programban megfogalmazott célokat. Helyettesére, Szabó Lászlónéra teljes mértékben számíthat. Emellett a helyi étkeztetést is az óvoda oldja meg. Naponta 360 személyre főznek.

Bár alapítványt még nem hoztak létre, jótékonysági bált már kétszer is rendeztek. Pontosabban teadélutánnak hívják, ami a szülők részvételét jelenti, akik támogatják az óvodai fejlesztést egy, a számukra elfogadható összeggel.

Sokat beszélgetnek a szülőkkel arról, hogy ők mit szeretnének az óvodában pluszfoglalkozásként. Gyöngyike elmondja, hogy lenne, persze, igény táncra vagy idegennyelv-oktatásra, de az első, második osztályban ennek nincs folytatása, ezért nem igazán érdemes ezeket megszervezni óvodai keretek között. Azzal érik be, ami a reális lehetőség, például a Bozsik-programban focizhatnak a kicsik is, logopédus jár ki Nyíregyházáról. Szeretnék bővíteni, korszerűsíteni az intézményt. Nagyon látszik, hogy 12 éven át társközség óvodájaként láthatták el a gyerekeket. A fejlesztés érthető (?), de nem elfogadható okokból Demecserben valósult meg. Most, amikor helyi önkormányzati és állami forrásokból oldják meg a tennivalók finanszírozását, szeretnék sikerrel alkalmazni a minőségbiztosítást, játékos matematikát adni a kicsiknek, és megteremteni a feltételeket a testi, értelmi, érzelmi neveléshez. Mint Farkasné mondja: az önkormányzat gyermekbarát, elvárja azt, hogy az óvoda vegyen fel mindenkit, aki 3–7 éves korban az intézményi nevelést választja. Legfontosabb céljuk, hogy iskolaérett, fegyelmezett, a társadalmi igényeket, a közösségi elvárásokat tiszteletben tartó gyerekek hagyják el az óvodát.

Nyolc éven keresztül önkormányzati képviselőként szolgálta a szűkebb közösség érdekeit Farkasné. Mint életútja bizonyítja, családjában, az óvodában és az önkormányzatban egyaránt a mások segítését, a közösség szolgálatát végzi, a gondjaira bízottak legnagyobb megelégedésére.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)