Hajdúdorog

A fejekben lassabban megy végbe a rendszerváltás – hoz egy jellemző hasonlatot dr. Főző Tibor családorvos annak érzékeltetésére, hogy az emberek még mindig nem kezelik a megfelelő értékén az egészségüket. Ennek persze számos egyéb ok mellett az is a magyarázata, hogy betegségtudattal nagyobb figyelemre számíthatnak a környezetükből. Arról meg nem is beszélve, hogy a rokkantnyugdíjazásba történő menekülés egy morzsa biztonságot csempészhet a létbizonytalansággal fenyegető hétköznapokba. Amikor Főző doktor megérkezett Hajdúnánásra, egyebek közt azzal is szembesülnie kellett, hogy a családorvostól (akkor még körzeti orvostól) csupán a gyógyszerek felírását várták el. Volt, aki kész listával érkezett… Beteg rendel… Évek hosszú sorának kellett eltelnie, hogy Főző doktor úrhoz már csak a problémákkal jöjjenek el a páciensei. Elfogadják az általa javasolt gyógymódot, hallgatnak a tanácsára.

Egyébként is jó pár helyzetet lát az orvos a rendelőben, amelyre hiába írja fel a világ legjobbnak kikiáltott készítményét, ha az okokat mélyebben kell keresni. Olyan társadalmi, gazdasági, szociális gondok merülnek fel, amelyekre nincs pirula, amely megnyugtató megoldást nyújtana hosszabb távon. Eddig a falusias életmód kevésbé rongálta az idegrendszert, mára ez is a múlté. Még a fiatalok körében is sokkal több a pszichés gonddal küszködő, mint 10-15 éve. Egyértelműen a megélhetés elbizonytalanodása, a munkahelyek tömeges elveszítése, a munka értékének devalválódása tehető felelőssé. Az időseket a depresszió nyomasztja, nemritkán szervi elváltozás nélkül, az egyedüllét, a magány, a kiszolgáltatottság viseli meg az illetőt. S erre alig jelent valami „megoldást” a nyugtató…

A hajdúdorogiak nagy szerencséjére két szimpatikus orvos házaspár, dr. Főző Tibor és dr. Boros Judit, valamint dr. Zeleni Ferenc és dr. Aszalós Katalin Borsod megyéből jött át a Hajdú megyei kisvárosba praktizálni. Még helyettesítették is egymást, amíg a kazincbarcikai kórháztól el tudtak köszönni. A belgyógyász és családorvos szakvizsgával rendelkező Főző Tibor 1961. szeptember 30-án született Sajószentpéteren. Édesanyja, Rákos Erzsébet bolti eladó, édesapja, Főző Tibor bányász. Sajnos, egyikük sem él. Testvére, Attila szintén bányász. Feleséget is a szakmabeliek közt keresett és talált dr. Boros Judit családorvos személyében. Házasságukból 3 gyermek született, Richárd másodéves orvostanhallgató Debrecenben, Lilla 18 éves, a hajdúnánási gimnázium végzőse, Dániel hatéves, ősszel megy iskolába.

A kazincbarcikai 1979-es érettségi után azonnal a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkezett Főző Tibor. A DOTE-n 1985-ben vette át a diplomáját. Szűkebb környezetében kezdte el az orvosi hivatás gyakorlását. 1992-ig dolgoztak ott Zeleni doktorral, és még abban az évben jöttek át Hajdúdorogra. Mint családorvosnak sokkal nagyobb rálátása van a betegségek lehetséges otthoni kezelésére, a hétéves kórházi gyakorlat számos elméleti és praktikus ismerettel ruházta fel. Mindennek a betegek látják az előnyét, mert számos esetben nem kell külön szakrendelőbe menni, esetleg kórházba befeküdni, hisz a rendelőben teljes ellátáshoz juthatnak. Főző doktor úr szerint az esetek nagy százalékában úgynevezett befejezett ellátásban részesül a beteg. Betudható mindez a szaktudásnak és az orvostechnológiai felszereltségnek. Ez a tény azért is kiemelésre méltó, mert a betegkártyát leadott 1780 páciens közt sok az idős, negyedrészük a hatvan évet is betöltötte. Ők általában nem szívesen mozdulnak ki a megszokott, biztonságot nyújtó otthoni környezetből, hogy más városban keressék a gyógyulást.

A tipikusan mezőgazdasági tájon élő emberek sokat dolgoznak a szabadban, a földeken, a kertekben, a gyümölcsösökben. Éppen ezért a megbetegedések közt vezetnek az ízületi és a gerincbántalmak. Sajnos, sokan csak végszükség esetén jönnek el az orvoshoz, amikor már nehezebb helyreállítani a stabil állapotot. Igazából még nincsenek meggyőződve arról, hogy a legtökéletesebb gyógyulás a betegségek megelőzésével érhető el. Szintén a társadalmi, gazdasági átrendeződéssel függ össze, hogy néhányan túlzásba viszik a munkahelyhez való ragaszkodást, és akár tíz évig sem mernek táppénzre menni, nehogy elveszítsék az állásukat. Azért azt sem hallgatja el a családorvos, hogy a feleségével lassan megtapasztalják a sokéves egészségnevelés jótékony hatását. Ügyeletbe már nem kopogtatnak hetek óta tartó fájdalommal, csak sürgősség esetén jelentkeznek. Szabad idejében a doktor úr hetente a hajdúdorogi öregfiúk focicsapatában rúgja a labdát. Családjával szívesen utazik hazai és egzotikus tájakra, márciusban Thaiföldön töltött két hetet: egy nemzetközi magánkórház-szövetség intézményeiben a gyakorlatban is megtapasztalhatta, milyen a világszínvonalon történő gyógyítás.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)