Az én fehér szárnyú verebem

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Fellegvárban sok csoda megtörtént hajdanán. Már az sem piskóta, hogy Mátészalka e Krasznára néző vadregényes szegletének ilyen nagy időkre visszatekintő neve van. Aztán ott volt a Kűkert, a Zsidótemető és a Kiségres. Kitelt belőlük egy egész világ. Különösen, ha hozzászámítjuk a Büdöst, melynek kevésbé emelkedett pillanatban született neve már az Ecsedi-láp szélét jelentette. Itt láttam életemben először és utoljára fehér szárnyú verebet.

Későn tavaszodott abban az esztendőben. A Kraszna-parti kiöntéseket csak május elejére sárgította arannyá a gólyavirág. Mezítláb vágtattunk a sekély, langyos mocsarakon keresztül. Szedtünk egy nagy öllel az üvegként pattanó szárú, nehéz lombú csodavirágból, és verejtékes homlokokkal vittük hazafelé. Azaz vittük volna, hiszen az egyik Szabó fiúnak eszébe jutott: otthon az összes csirke a tojásba fullad, ha bevisszük a házba. Le is tettük hát a legelő széli árokba, és inkább átmásztunk a Zsidótemető magas betonfalán ibolyát szedni. Amikor behuppantunk a hűvös sírok közé, verébcsapat rebbent fel. Közöttük, a szürke rajban verdesett szárnyával egy, amelynek legalább két vagy három evezőtolla fehér volt.

Nézzétek, ujjongtam. De akkor már leszálltak az éppen megbomló bimbójú orgonákra, és nem látszott a fehér toll a többi takarásában. Nem is igaz, állapította meg valamelyikünk. Hogyisne, majd pont nekem lesz egy fehér verebem… Azzal számos érdem lefokozódott volna. A Lacié, aki fehér ibolyát tudott az egyik sír tövében. A Sanyié, aki fehér orgonát termő bokorra bukkant a temetői lilák tömött erdejében. Vagy a Pistié. Ő szedte a legtöbb piros fejű királycserebogarat, pedig azt nagyon nehéz találni a rengeteg fekete között.

Én csak bizonygattam, hogy fehér tolla van a madaramnak, de megmutatni nem tudtam. Magunk is szürke verébcsapatként rebbentünk ide-oda a temető csendjében, én pedig néha visszalestem a verebekre. Egyszer sikerült úgy megriasztanom őket, hogy ismét láthattam az én madaramat. Gyertek, gyertek, kiáltottam. Jöttek, de nem láttak semmit. Kedvetlenek lettek az én pajtásaim.

Nem értették, miért akarok én mindenáron feltűnni ezzel a fehér szárnyú madárral. De azért csak rávettem őket: húzódjunk csendben az orgonák alá, és várjunk. Néztük a lombokat, az integető leveleket, hunyorogtunk a ragyogó kékségtől, de nem történt semmi. Mígnem aztán megmeredt nyakunkat egyengetve kényelmetlenül feszengeni kezdtünk.

A lábunk előtt a lombok árnyékában a tavalyi levelek lucskos avarján ekkor az ugráló fehér fénylabdákkal furcsa dolog történt. Lassan, de biztosan félhold alakot öltöttek. Napfogyatkozás, állapítottam meg halk, határozott szavakkal. Ehhez viszont már nem férhetett kétség. Épp akkor tanultuk fizikából, és a tanár is mondta, hogy mostanában lesz. Megbabonázva figyeltünk. Valamelyest sötétebb is lett, pedig egy felhő sem volt az égen. Szakavatott kifejezésekkel ecseteltem a kisebbeknek, amit a jelenségről tudtam, így én voltam a nap hőse. Amint felkerekedtünk, meghallván a harangszót, a verebek is elsurrogtak előttünk. Az egyik kételkedő maga nyújtotta ki a karját: a fehér szárnyú. Nyugodt hangon váltottam át a fizikából a biológiába: tudjátok, nagyon ritkán előfordulnak mutációk az élővilágban…

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése