Az én fehér szárnyú verebem

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Fellegvárban sok csoda megtörtént hajdanán. Már az sem piskóta, hogy Mátészalka e Krasznára néző vadregényes szegletének ilyen nagy időkre visszatekintő neve van. Aztán ott volt a Kűkert, a Zsidótemető és a Kiségres. Kitelt belőlük egy egész világ. Különösen, ha hozzászámítjuk a Büdöst, melynek kevésbé emelkedett pillanatban született neve már az Ecsedi-láp szélét jelentette. Itt láttam életemben először és utoljára fehér szárnyú verebet.

Későn tavaszodott abban az esztendőben. A Kraszna-parti kiöntéseket csak május elejére sárgította arannyá a gólyavirág. Mezítláb vágtattunk a sekély, langyos mocsarakon keresztül. Szedtünk egy nagy öllel az üvegként pattanó szárú, nehéz lombú csodavirágból, és verejtékes homlokokkal vittük hazafelé. Azaz vittük volna, hiszen az egyik Szabó fiúnak eszébe jutott: otthon az összes csirke a tojásba fullad, ha bevisszük a házba. Le is tettük hát a legelő széli árokba, és inkább átmásztunk a Zsidótemető magas betonfalán ibolyát szedni. Amikor behuppantunk a hűvös sírok közé, verébcsapat rebbent fel. Közöttük, a szürke rajban verdesett szárnyával egy, amelynek legalább két vagy három evezőtolla fehér volt.

Nézzétek, ujjongtam. De akkor már leszálltak az éppen megbomló bimbójú orgonákra, és nem látszott a fehér toll a többi takarásában. Nem is igaz, állapította meg valamelyikünk. Hogyisne, majd pont nekem lesz egy fehér verebem… Azzal számos érdem lefokozódott volna. A Lacié, aki fehér ibolyát tudott az egyik sír tövében. A Sanyié, aki fehér orgonát termő bokorra bukkant a temetői lilák tömött erdejében. Vagy a Pistié. Ő szedte a legtöbb piros fejű királycserebogarat, pedig azt nagyon nehéz találni a rengeteg fekete között.

Én csak bizonygattam, hogy fehér tolla van a madaramnak, de megmutatni nem tudtam. Magunk is szürke verébcsapatként rebbentünk ide-oda a temető csendjében, én pedig néha visszalestem a verebekre. Egyszer sikerült úgy megriasztanom őket, hogy ismét láthattam az én madaramat. Gyertek, gyertek, kiáltottam. Jöttek, de nem láttak semmit. Kedvetlenek lettek az én pajtásaim.

Nem értették, miért akarok én mindenáron feltűnni ezzel a fehér szárnyú madárral. De azért csak rávettem őket: húzódjunk csendben az orgonák alá, és várjunk. Néztük a lombokat, az integető leveleket, hunyorogtunk a ragyogó kékségtől, de nem történt semmi. Mígnem aztán megmeredt nyakunkat egyengetve kényelmetlenül feszengeni kezdtünk.

A lábunk előtt a lombok árnyékában a tavalyi levelek lucskos avarján ekkor az ugráló fehér fénylabdákkal furcsa dolog történt. Lassan, de biztosan félhold alakot öltöttek. Napfogyatkozás, állapítottam meg halk, határozott szavakkal. Ehhez viszont már nem férhetett kétség. Épp akkor tanultuk fizikából, és a tanár is mondta, hogy mostanában lesz. Megbabonázva figyeltünk. Valamelyest sötétebb is lett, pedig egy felhő sem volt az égen. Szakavatott kifejezésekkel ecseteltem a kisebbeknek, amit a jelenségről tudtam, így én voltam a nap hőse. Amint felkerekedtünk, meghallván a harangszót, a verebek is elsurrogtak előttünk. Az egyik kételkedő maga nyújtotta ki a karját: a fehér szárnyú. Nyugodt hangon váltottam át a fizikából a biológiába: tudjátok, nagyon ritkán előfordulnak mutációk az élővilágban…

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése