2015.

Fiatal éveim meghatározó helye lett Kőszeg. A négy év amit ott töltöttem, jobbára a csodálkozás ideje volt. A város mintegy Andersen mese tele volt szépséggel, meglepetéssel, kincsekkel, érzelmekkel, hangokkal, színekkel, a felfedezés ezer örömével. No nem annyira az iskola, hanem a város. A kis lepusztult, a világtól elzárt parányi település Csipkerózsika álmát aludta, titkosan lehetett bemenni, és kilépni. Ezer és egy pecsét jelezte lépéseinket, de a gondolataink szabadok voltak . . 1958-62 év. A korosztályom tudja, a fiatalokat pedig nem érdekli ez a zárt világ. A kimenő alatt barátnőmmel bejártuk a várost, a kis hátsó utcák, eldugott apró házak, templomok csendje, a délutáni orgonista gyakorlata, a temető ódon kövei, a komor vár, a Király-völgy, a szelíd gesztenyék, a Kálvária, és a Chernel ház. Keveset tudtunk az Európai hírű ornitológusról, talán a jelzett tábláról olvashattuk, hogy ki is volt ö. Sokkal-sokkal később került kezembe ez a gyönyörű kép, és talán most még jobban tudom értékelni szépségét. 1766-ban készült késő barokk-rokokó kapu. Főúri igényeket kielégítő stílusú épület, a földszinten és emeleten árkádsorral, az emeleten stukkó díszes boltozatok láthatóak. Mindezt csak olvastam, de sohasem láttam. Az életem nagy ígérete , hogy egyszer talán egyetlen hetet eltöltve itt, a házak, paloták, udvarok csendjét is átélhessem.