Az alakváltó

Csiporka és Bíborka a dolgok mögé lát

– Megvagy a fénymásolással? – nézegette az óráját izgatottan Stefánia néni. – Már vége a szünetnek!

– Igeeen! – válaszolta lelkesen Balambér bácsi, de még szét kell vágdosnunk a rengeteg kis kártyát!

– Majd a gyerekek megoldják! – legyintett a tanító néni. – Aki már tud a tableten egyenes vonalakat követni, az fog tudni nagyjából egyenesen vágni is! Egy kis cikk-cakk meg nem fog ártani a játéknak! Behívom őket! Készítsd ki, légy szíves, az ollókat!

– Csingililing, csingililing! – rázta meg az azonnal felpattanó Stefi néni a szünet végét jelző harangot. – Gyerteeeek! – kiáltotta még a biztonság kedvéért.

– Nem is olyan az „a”! – hallotta meg a méltatlankodva közeledő Bobo hangját.

– Dehogynem! Csak másképp néz ki kis és nagy nyomtatottként, meg írottként is! – bizonygatta Csiporka.

– Mi a fenének neki ennyi forma??? – dünnyögött tovább Bobo. – Nekem is csak ez az egy alakom van, mégis jól vagyok így, nem? – vigyorgott körbeforogva a bogárka előtt.

– De! – kacagta el magát Bíborka, aki már el is felejtette az első iskolai nap sérelmeit. – De azt ugye tudod, hogy neked is több rejtett formád van a látható tested mögött? – szegezte neki a kérdést a pille.

– Nekeeem??? Én mindig ugyanilyen vagyok! – bizonygatta Bobo, de azért a biztonság kedvéért lopva megleste magát a folyosói tükörben. – Bíborka! Állj csak meg! Semmi különöset nem látok magamon! Nem értem, miről beszélsz! Akárhogy forgolódom, mindig csak ugyanazt a magamat látom!

– Nem is láthatod – szólalt meg Csiporka –, mert amiről a barátnőm beszél, az nem igazán látható, inkább csak érezhető!

– Büdös vagyok???!!! – torpant meg kimeredt szemmel Bobo.

– Jaj, dehogy!!! – mosolygott Csiporka. – Csak először egy kötekedő, mindennek ellenálló fiúként mutatkoztál be, aztán…

– …egy folyton zsörtölődő, nemtörődömként,… – folytatta Bíborka.

– …ma reggel meg egy tanulni vágyó, érdeklődő, szorgalmasként, … – tette hozzá Hangyi.

– …és aztán meg igazi segítőkészként – fejezte be a sort kedves mosollyal Bíborka. – Köszönöm neked, hogy megmentetted Csiporkát a későknek járó plusz feladatoktól!

Bobo csak állt zavartan, a szemét lesütve. Stefi néni a tanterem ajtajában állva hallgatta őket. Most azonban érezte, meg kell szólalnia.

– Úgy látom, nem vagy dicsérethez, őszinteséghez szokva… De remélem, örülsz, mert az osztálytársaid ezennel befogadtak maguk közé – ölelte át Bobo vállát mosolyogva.

– Ez igaz? – kapta fel a fejét hitetlenkedve a bolhafiú.

– Szerintem igen! – erősítette meg a véleményét Stefi néni, majd a többiek után indultak. – De ne feledd, azért, hogy a közösséghez tartozzunk, úgy igazán, mindig tennünk kell! Igen aprónak látszó beszólások, meggondolatlan cselekedetek is mindent elronthatnak!

– Megpróbálok jobb lenni! – ragyogott fel Bobo arca, majd szó nélkül letelepedett Csiporkáék mellé.

***

Szerző: 2019. 01. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló